12/08/2026
hirtelen túl nagy lett a csend
Véget ért a nyár nálunk.
Legalábbis az a két hét, amit minden évben annyira várunk, aztán, amikor már benne vagyunk, pimasz módon csak úgy elrohan.
Sokan kérdezik, miért csak két hét.
Miért nem több?
Miért nem több gyerekkel?
mert nem szeretnénk
Mert nekünk ez a tábor soha nem arról szólt, hogy hányan férnek még el, hanem arról, hogy hány lányra tudunk igazán odafigyelni.
Hogy ismerjük őket.
Hogy észrevegyük, ha valaki ma csendesebb, ha valakinek éppen szüksége van ránk.
Hogy legyen időnk együtt nevetni, hülyéskedni, beszélgetni, mesélni…
vagy csak ott lenni.
Igen, lehetne ebből egy egész nyár.
De akkor csak turnusok lennének.
Érkezések és távozások.
Névsorok.
Programok.
futószalag
De nem szeretnénk azt, hogy csak egy lehetőség legyen nektek velünk táborozni.
𝙈𝙖𝙧𝙖𝙙𝙟𝙤𝙣 𝙠 𝙞 𝙫 𝙖́ 𝙡 𝙩 𝙨 𝙖́ 𝙜 .
És legalább ekkora kiváltság legyen nekünk is, hogy TI minket választotok.
Mert idén is bebizonyítottátok, hogy mi csak megteremthetjük a helyet és kitalálhatjuk a programokat.
A többit Ti teszitek hozzá.
Ti töltitek meg élettel.
Ti hozzátok a történeteket.
Ti sütitek azt a bizonyos kenyeret. 🍞❤️
És Ti vagytok azok, akik miatt egy könnyes búcsú után már másnap hiányzik az egész.
Köszönjük az idei nyarat azoknak, akik először voltak velünk.
Azoknak, akik újra visszajöttek.
És azoknak is, akik már annyi közös emléket őriznek velünk, hogy amikor megérkeznek, egy kicsit olyan, mintha hazajönnének.
Jövőre újra, itt, Veletek.
még két hét
Ugyanazzal a figyelemmel, ugyanazzal a szívvel.
… de bármerre is visz közben az utatok, sose felejtsétek el azt, amit innen hazavittetek:
Az élmény akkor élmény, ha van kivel megosztanod. 💝
köszönjük💞
Jó volt Veletek!
nagyon
