14/10/2026
Látható nyelv – vendégelőadás a Partiumi Keresztény Egyetemen
A horvátországi magyar nyelvi tájkép változásairól, a kisebbségi nyelvhasználat láthatóságáról és a nyelvi vitalitás erősítésének lehetőségeiről tartott vendégelőadást Lehocki-Samardžić Ana a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen 2026. szeptember 30-án.
A Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén Magyari Sára egyetemi docens meghívására került sor a Látható nyelv című vendégelőadásra, amely a horvátországi magyar közösség nyelvi tájképének sajátosságait és az utóbbi időszakban megfigyelhető változásait mutatta be.
Az előadás a nyelvtudományban végbement paradigmaváltásból kiindulva arra világított rá, hogy a nyelvi tájkép vizsgálata ma már jóval túlmutat a közterületi feliratok és helységnévtáblák elemzésén. A nyelvek nyilvános térben való megjelenése ugyanis a közösségek társadalmi helyzetéről, nyelvi jogairól, identitásáról és nyelvük vitalitásáról is fontos információkat közvetít.
A bemutatott horvátországi példák közül különösen figyelemre méltó a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésének gyakorlata. Egyes településeken akkor is megjelennek a magyar nyelvű feliratok, amikor a magyar lakosság aránya nem éri el a jogszabályban előírt minimum létszámot. Ez a gyakorlat a kisebbségi nyelvhasználat támogatásának, egyfajta pozitív diszkriminációnak is tekinthető, hiszen hozzájárul a magyar nyelv nyilvános jelenlétének és társadalmi elfogadottságának erősítéséhez.
Az előadás másik hangsúlyos témája a nyelvi láthatóság új színtereinek megjelenése volt. A kisebbségi nyelv státuszának megerősítésében különösen fontos szerepet játszhatnak azok a közösségi terek, amelyek szélesebb nyilvánosságot érnek el. Erre szolgált példaként a Várdaróc FC tevékenysége, amely jól szemlélteti, hogy a horvátországi magyarság nemcsak kulturális hagyományai és gasztronómiája révén gazdagítja a térséget, hanem a sportéletben is aktív és látható szerepet vállal. A sport ilyen módon a közösségi identitás és a magyar nyelv jelenlétének erősítéséhez is hozzájárul, miközben a többségi társadalom számára is természetessé teszi a magyar közösség sokoldalú részvételét a helyi életben.
A vendégelőadást követő beszélgetés során az egyetemi hallgatók érdeklődő kérdései is megerősítették, hogy a kisebb lélekszámú magyar közösségek tapasztalatai szélesebb körben is tanulságosak lehetnek. A horvátországi példák azt mutatják, hogy a nyelvmegőrzés és a nyelvi vitalitás erősítése nem kizárólag a közösség létszámától függ: a helyi kezdeményezések, az együttműködések és a nyelvhasználat új színtereinek tudatos kialakítása olyan jó gyakorlatokat eredményezhet, amelyekből a nagyobb magyar közösségek is meríthetnek.
Az előadás így nemcsak a horvátországi magyar nyelvi tájkép sajátosságaiba nyújtott betekintést, hanem arra is ráirányította a figyelmet, hogy a nyelv láthatósága a közösség jelenlétének, önazonosságának és jövőjének egyik fontos záloga.
