17/06/2026
Számít az akcentus?
Mostanában sok bejegyzést olvastam ebben a témában és úgy érzem 11 Angliában eltöltött év, illetve több angol nyelven elvégzett angoltanári képzés után van némi tapasztalatom a témában, így úgy gondoltam megosztom most veletek. 🙂
Mivel a magyar nyelv tónusában, ritmusában nagyon más természetű, mint az angol, így ha csak nincs lehetőségünk megtapasztalni hosszabb időintervallumokban a brit akcentust eredeti környezetben, nagyon nehéz ezeket csak úgy megtanulni, 'lemásolni'.
Roppantul érdekesnek találtam, hogy találtam egy posztot a helyes akcentus megtanulása és fontossága mellett, illetve egy olyat is, ahol arra buzdítottak, hogy tartsuk meg a szép, magyaros akcentusunkat. Az, hogy hol is van az igazság rátok bízom, én megosztom veletek a saját tapasztalataimat. 🙂
Mikor kiköltöztünk Angliába, volt már angol középfokú nyelvvizsgám. Miután elkezdtem dolgozni itt kint hamar megtanultam, hogy nem elég csak a szavakat és a nyelvtant tudni. Bár szerintem nem volt rossz a kiejtésem, mégis előfordult, hogy a hangsúlyozásból adódóan nem értettem egy szót, vagy egy másik szóra gondoltam helyette és ez persze fordítva is ugyanígy volt. Mikor lebetűztem, vagy lassabban mondtam a szót már megértették, hogy mit mondtam.
Ugyanakkor sok esetben ez azt eredményezte, hogy nem voltam benne biztos, hogy jó szót használtam-e, jó kontextusban, helyes nyelvtannal, stb... Itt kezdett bejönni az, hogy kezdem rájönni, hogy a kiejtés bizony nagy hatással van a megértésre, illetve saját magam megértetésére is. Tehát a helyes kiejtések átvétele nekem önbizalmat is adott, illetve élvezhetőbb beszélgetéseket az angolokkal. Most igyekszem csak a kiejtésre fókuszálni, de persze ezt rengeteg más dolog is befolyásolta, a szlengek, rövidítések, kifejezések, kulturális kontextus stb.
E mellett pedig azt láttam, hogy itt Angliában tényleg senkit nem köveznek meg érte, hogyha nem 'brit' akcentussal beszél. Én azt vettem észre, hogy többnyire 'menő'-nek tartják, hogy van az angol mellett még egy nyelv, amit jól tudunk beszélni. Illetve Nagy-Britannián belül is teljesen különbözik a skót, welszi illetve az ír akcentus. Ezeket nem hibaként értékelik, csak egyszerűen egy másfajta beszédstílusnak. Gyakran kifejezetten különlegesnek hat számukra némelyik kiejtés. Illetve kíváncsivá teszi őket, hogy honnan jöttél.
Tehát én a saját megítélésem szerint úgy gondolom az igazság valahol középen van, ahogyan a legtöbb dologban is, illetve nagyban függ attól, hogy milyen közegben kell használnunk az angolt. A britek biztosan nem fognak senkit kigúnyolni az akcentusa miatt, viszont hosszútávon szerintem a kiejtés bizonyos szabályait célszerű megtanulni, főként ha angol környezetben szeretnénk dolgozni. E mellett sok esetben láttam olyat is, hogy külföldi és külföldi gond nélkül megértik egymást.
A nyelv egy eszköz arra, hogy kommunikálhassunk másokkal. Végérvényben az számít, hogy az adott információt sikerül-e rendben átadni a másiknak, illetve megértetni magunkat. Hogyha ez teljesül, akkor már csak az egyénre van bízva, hogy szeretne-e kiejtést is tanulni, vagy sem.
Én személy szerint szeretem azt, hogy minden nyelvnek vagy egy sajátos dallama, hangulata. Ez nagyban tükrözi a mentalitást és a kultúrát is. Mikor egy másik nyelven beszélek úgy érzem én is kicsit jobban bele tudok látni a kultúrájukba, érzelmi világukba és igazán ezért szeretem hallgatni és tanítani is. ☺️🇬🇧
