Oxfordi Magyar Kulturális Egyesület

26/08/2026

🖤

Döbbenet. 😢
Nyugodjék békében!

09/08/2026

Olvassunk 📖

OMKE

19/07/2026

Olvassunk augusztusban is együtt a víz parton, erdőben, házban, ház mellett, repülőn, hajón... bárhol, bármikor, olvassunk.

Legyen emlékezetes pillanatokban, napokban gazdag nyarunk.
OMKE

„Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani; de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó.” - Szerb Antal

17/07/2026

Vannak emberek, akik nemcsak képeket festenek, hanem önmagukból is műalkotást alkotnak. Frida Kahlo ilyen volt.
Élete tele volt fájdalommal: gyermekkorában gyermekbénulás, tizennyolc évesen pedig egy súlyos buszbaleset törte ketté a testét, de nem a lelkét. Hosszú hónapokat töltött ágyhoz kötve, és ekkor kezdett igazán festeni. Tükör került az ágya fölé, ő pedig saját magát választotta modellnek. Nem hiúságból, hanem mert – ahogy ő mondta – „Magamat festem, mert gyakran vagyok egyedül és önmagamat ismerem a legjobban.”

Festményei egyszerre nyersek és költőiek: tele vannak fájdalommal, szerelemmel, reménnyel, valamint a mexikói kultúra vibráló színeivel. Frida nem próbálta elrejteni a sebeit – sem a testen, sem a lélekben. Éppen ezért sokak számára az önazonosság és a bátorság jelképévé vált.

Kevesen tudják, hogy Fridáról a legtöbb ikonikus fényképet egy magyar származású fotográfus, Nickolas Muray készítette. Muray nemcsak kiváló portréfotós volt, hanem éveken át Frida szerelme is. Színes felvételei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma is ennyire élénken él előttünk Frida jellegzetes megjelenése: a virágkoszorúk, a hímzett ruhák, az átható tekintet és az összenőtt szemöldök, amely végül védjegyévé vált.

Talán Frida egyik legismertebb gondolata foglalja össze legjobban az életét: „Lábak, mire kelletek nekem, ha szárnyaim vannak a repüléshez?” Ez a mondat nem a fájdalom tagadása, hanem annak bizonyítéka, hogy a legnagyobb korlátok között is lehet alkotni, szeretni és szabadnak maradni.

17/07/2026

Nem fejtettünk meg semmiféle bonyolult bűntényt, nem nyomoztunk oxfordi gyilkosságok után, nem volt fekete zongora, Ady-felolvasás sem, de stílusosan zártuk a nyári kalandjaink előtti utolsó könyvklubunkat: ettünk, ittunk, nevettünk, beszélgettünk, terveztünk, és még a júliusi könyvünkről is szó esett.

Baráth Katalin Fekete Zongora.

Legyen mindannyiunknak egy kalandokban, élményekben és beszélgetős-nevetős pillanatokban gazdag nyara, és legyen időnk sokat olvasni!

Minden jót,
OMKE

28/06/2026

Júliusiu közös könyvünk:
Baráth LKatalin-A fekete zongora

Az 1900-as évek elején az álmos Ókanizsán Dávid Veronika, az emancipált eladókisasszony, saját romantikus regényét írja munkahelyén, a könyvesboltban, amikor a lábai elé zuhan a városka bolondja, Vili, egy késsel a hátában. Zsebében egy kitépett könyvlap, rajta egy Ady-vers: A fekete zongora. A békés kisváros élete természetesen fenekestül felfordul, és a szerb rendőrkapitányból és a városi orvosból álló tapasztalatlan nyomozócsapatba bekönyörgi magát Veronika is, aki persze mindig mindent jobban és hamarabb tud, mint a hivatalos közegek. Az ügybe belekeveredik a plébános, a pincérlány, a kőművesmester, a rabbi, a kéjnő, az apáca és a zsidó kereskedő, sőt Veron még Szegedre is elutazik, ahol magát Ady Endrét hallgatja meg egy felolvasóesten, közben pedig a hullák egyre csak szaporodnak. Baráth Katalin remekbeszabott regénye kiváló érzékkel jeleníti meg a boldog békeidőket; stílusa és humora miatt Bohumil Hrabal olvasói fogják szeretni, eltökélt nyomozója, Dávid Veron miatt pedig Agatha Christie rajongói fogják nagy élvezettel forgatni a regényt, amely kibővített, végleges változatban és két novella kíséretében kerül végre a széles olvasóközönség elé.

Olvassunk.

OMKE

28/06/2026

Nyár, Oxford, napsütés, belátható a táj is...
Júniusi kibeszélő mindenről is, de leginkább Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj költői mondatai, krízis feldolgozás, elmosódott képek, érzések, gondolatok, kilátástalanság voltak a beszélgetés központi elemei.

OMKE

29/05/2026

JÚNIUS - Radnóti Miklós
Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.

Június van nemsokára. Nyár, napsütés, fény, derűs ég, szitakötő...Mi máris kezdjük a júniusi közös olvasmányunkat:
Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj

"Beláthatatlan táj, a huzalok között ismeretlen kapcsolatok, kibogozhatatlan összeköttetések, nem tudom, hová vezetnek és mitől aktiválódnak az idegnyalábok. Össze vagyunk drótozva, de nem tudjuk, hogyan."

Éjszakai fények az autópályán, csillagok az égbolton, villódzó tévékészülék, egy bárpult tükröződései - nyugtalanító, mozaikszerű képek adják a Beláthatatlan táj nyitányát. Egy huszonéves lány az autóbalesete után öntudatlan állapotba kerül, apja hol a betegágya mellett virraszt, hol a baleset nyomait kutatja. Az autópályához közeli településen egy fiatal testvérpár él, együtt, egymás mellett, két szobában, de élhetnének akár két külön kontinensen is. Ők négyen a könyv főszereplői és egyben elbeszélői is, akik ismeretlen helyzetben találják magukat, az életükről alkotott fikciójuk felkavarodik és átrendeződik. Új keretekhez kell alkalmazkodniuk, döntési kényszerbe, leállósávba sodródnak - a baleset mindannyiuk számára sorsfordító esemény. Mintha tudatuk sötét felületeit is átvilágító beszédükkel érzékeltetnék napjaink Magyarországának társadalmi érzéketlenségét, hogy az alárendelődések, megszokások és elfojtások láncolatai miképpen nehezítik meg a kommunikációt. Kiss Tibor Noé prózájára jellemzően itt is a perspektívák mozgása lendíti előre a történetet: leírások, nagyítások és nagytotálok váltakoznak, közben kirajzolódik a városi határvidék és a belső tájak szürke zónája. A Beláthatatlan táj elemelt költőiségével és szürreális kompozícióival radikális és felszabadító olvasmány. (Libri)

Ovassatok velünk,
OMKE

27/05/2026

Egy izgalmas beszélgetés az OMKE virtuális kávézójában: egyikünk vezetés közben Balaton környékén, másikunk pedig egy angliai ebédlőben. ☕️📖 Jó volt. Köszönöm, Márton.

17/05/2026

Mindannyian más oldaláról közelítettük meg Gerlóczi Márton: Mikecs Anna: Altató, májusi közös könyvünk kibeszélését. Egyben viszont mindannyian egyöntetűen egy oldalon álltunk: az idei évünk legmeghatározóbb olvasmányélménye volt a könyv. Még akkor is, ha megvilágította, hogy a női szerepek, a női mintákba való beleragadás, az élet múlandósága, a történelem ismétlődése, a hétköznapokba való belefásulás, és még annyi sok minden nem változik, de mi rendületlen hinni akarjuk, hogy mégis...Jó volt újra együtt olvasni, kávézni, bízni, hinni, és persze nevetni.

OMKE