29/05/2026
JÚNIUS - Radnóti Miklós
Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.
Június van nemsokára. Nyár, napsütés, fény, derűs ég, szitakötő...Mi máris kezdjük a júniusi közös olvasmányunkat:
Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj
"Beláthatatlan táj, a huzalok között ismeretlen kapcsolatok, kibogozhatatlan összeköttetések, nem tudom, hová vezetnek és mitől aktiválódnak az idegnyalábok. Össze vagyunk drótozva, de nem tudjuk, hogyan."
Éjszakai fények az autópályán, csillagok az égbolton, villódzó tévékészülék, egy bárpult tükröződései - nyugtalanító, mozaikszerű képek adják a Beláthatatlan táj nyitányát. Egy huszonéves lány az autóbalesete után öntudatlan állapotba kerül, apja hol a betegágya mellett virraszt, hol a baleset nyomait kutatja. Az autópályához közeli településen egy fiatal testvérpár él, együtt, egymás mellett, két szobában, de élhetnének akár két külön kontinensen is. Ők négyen a könyv főszereplői és egyben elbeszélői is, akik ismeretlen helyzetben találják magukat, az életükről alkotott fikciójuk felkavarodik és átrendeződik. Új keretekhez kell alkalmazkodniuk, döntési kényszerbe, leállósávba sodródnak - a baleset mindannyiuk számára sorsfordító esemény. Mintha tudatuk sötét felületeit is átvilágító beszédükkel érzékeltetnék napjaink Magyarországának társadalmi érzéketlenségét, hogy az alárendelődések, megszokások és elfojtások láncolatai miképpen nehezítik meg a kommunikációt. Kiss Tibor Noé prózájára jellemzően itt is a perspektívák mozgása lendíti előre a történetet: leírások, nagyítások és nagytotálok váltakoznak, közben kirajzolódik a városi határvidék és a belső tájak szürke zónája. A Beláthatatlan táj elemelt költőiségével és szürreális kompozícióival radikális és felszabadító olvasmány. (Libri)
Ovassatok velünk,
OMKE
