19/06/2026
Életerő
Az Ulmi Magyar Kultúregyesület termeinek falai téglákkal vannak kirakva. A téglák egymásra épülve és egymást támasztva boltívet alkotnak. Valahogy így van ez az egyesület tagjaival is: egymást támasztva, egymással karöltve alkotunk. Közösséget építünk: van, aki hosszú évtizedek óta, van, aki csak nemrég csatlakozott hozzánk.
Szeniorjaink megannyi történetet tudnának mesélni, s teszik is, amikor havonta egyszer összegyűlnek. Várva várt találkozások, amelybe néha egy kis keserédes íz is vegyül. Örömmel ölelik meg egymást, s az üresen maradt székek láttán elkeseredik az ember… Van, aki azért hiányzik, mert elutazott, van, aki betegség miatt nem tud jelen lenni és van olyan is, aki már nem képes részt venni. Akik jönni tudnak, lelkesek és hálásak is. Bár mindenkinek megvan a maga keresztje, méltósággal viseli és nem a panasz hangjai töltik meg a termeket, hanem a végtelen háláé. Magdi szezonális receptje, a fűszeres palacsintába göngyölt sonkás spárga, sajtos holland mártással kivívja mindenki elismerését. Nem találtunk egy hangzatos nevet ennek az ételnek, hiába kérdezte az, aki csak úgy bepottyant, hogy mi az ebéd.
Több témát érintettünk az asztal mellett, de egyben mindannyian egyetértettünk: a kultúra szintje nem süllyedhet le, hisz akkor az a veszély fenyeget, hogy lehúz minket is a mocsárba…
Tűző napsütés volt odakint, az egyesület falai kellemes hűvösséget árasztottak. Könnyű citromos süteményt hozott Anni és mellé Müller Pétertől idézett. Az írás a szeretetről szólt, amelyet a legteljesebben édesanyánktól tanulunk meg, aki az egész lényével tanít. A felolvasott történet könnyeket csalt hallgatói szemébe.
Eközben a benti teremben két területen is zajlott a munka. Emese a virágokat kényeztette, reméljük, hogy meghálálják a gondoskodást.
Attila pedig a technikai hátteret készítette elő a következő rendezvényre.
Telefonon is zajlik az egyesületi élet.
Egyesületi tagjaink akkor sem ülnek tétlenül, amikor nincs rendezvény, mert a szívükben hordozzák az egyesületet. Krisztina figyelme sosem lankad, így amikor alkalma adódott “lecsapni” egy hangfalra, azonnal megtette, így egyesületünk kellékei gyarapodtak egy hangfallal és két mikrofonnal.
Zsuzsa épp a jövő heti táncházhoz szükséges zenei anyagot állítja össze.
Erikával gyermeke elfelejtette cuccainak átadását egyeztetjük.
Marika pedig az anyagiakat rendezi, hogy minden naprakész legyen.
A magyar iskola pedagógusai, akik egyesületünk tagjai, a holnapi évzárót tervezik!
A napnak még nincs vége, már hangol a kórus az esti próbára, amelyre Monika várja szeretettel a dalos pacsirtáit.
S ha mindez nem lenne még elég, előttünk van a szombat és a vasárnap a magyar rendezvényeivel.
Végül mi stílusosan távoztunk, várt a következő feladat: élvezni a nyarat! 🌞
Említettem a falakat és a téglákat. Kiemelném azt a sok egymásba tett kezet, amelyek ezeket a falakat tartják, élettel töltik meg.
Ha eljössz közénk, mi megfogjuk a kezed és együtt alkotunk. Magyarul és szívvel! 🇭🇺❤️🙏
Székely Enikő
