23/10/2026
Milyen jó, hogy vagytok nekünk!
A Magyar Kultúregyesületben ma került sor a szeniorok októberi találkozására.
A találkozó forgatókönyve mindig hasonló, de mindig rejteget valami újat is.
Örömmel kezdődik, a viszontlátás örömével, s aztán csak úgy folynak a történetek, hogy alig bírom követni.
Fő téma mindig a gyerekek és az unokák. Ha tudná az a sok gyermek és unoka, hogy szüleik/nagyszüleik mily nagy szeretettel vannak irántuk, nem győznének hálát adni az Istennek!
A nagy beszélgetéseket megszakította a finom erdélyi húsgombócos csorba tálalása, hisz az illatát nem lehetett nem észrevenni. Laci volt a főszakács, Magdi a jobbkeze. A finom ebéd mindenki elismerését kivívta, volt, aki repetázott is. A repetával óvatosan bántunk, mivel a sütemények is csábítóak voltak. Margit néni diós csigákat sütött, Magdi káposztás rétest és Gyuri leheletvékony palacsintával koronázta meg a kínálatot.
Ahogy lenni szokott, Anni mindig olyan témával készül, amely a nyugdíjasok lelkivilágát érinti. Ezúttal az időskor velejáróiról esett szó. A félelem lassan begyűrűzik az életükbe, mivel egyre kevesebbet tartanak kontroll alatt. A veszteségek: házastárs elvesztése, a munkahely után a nyugdíjas élet, a gyengülő reflexek, a digitális forradalom felerősíti a bizonytalanság érzését. Mi a megoldás? Célt kell találni, amiért érdemes reggel felkelni. Kell a szociális háló, az elfoglaltság, de jó megoldás a nyugdíjas klub, mint a miénk, a sport vagy a séta is. Ezért szeretettel ajánljuk az Ulmban és Ulm környékén élő nyugdíjasoknak, hogy ne szigetelődjenek el, mert az nem jó, inkább csatlakozzanak hozzánk. 🥰
Az én drága szeniorjaim nagyon bölcsek! Ismerik határaikat, tudják, hogy szeretett gyermekeiknél, unokáiknál erőltetve semmit sem lehet elérni. Ezért cselhez folyamodnak. A gondoskodó szeretetbe csomagolva fogalmazzák meg óhajukat, így ösztönözve a kapcsolattartást. Sok mindenről szó esett: a kolozsvári káposztás egyetemista büféről, a nagyszülők utánozhatatlan főztjéről, az unokák kirándulásairól, az osztálytalálkozókról, amelyen egyre kevesebben vesznek már részt…
De hogy a hangulat ne legyen borongós, nevetéssel zártuk a napot. Dr. Varga Pál lelkipásztor úr vicces kijelentéseket olvasott fel: “Az öregkornak számtalan szépsége van. Momentán egy sem jut eszembe! Öregség: amikor mindenre tudod a választ, de senki nem tesz fel kérdéseket.”
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmáról mi is megemlékeztünk röviden. Az ünnepi megemlékezés szombaton lesz.
Éva, a maga szerény módján, emlékezett és fejet hajtott 1956 hősei előtt, a nemzeti színek 🇭🇺 az ősz színeivel ölelkeztek a Magyarok Fájánál.
Az a lelki csillogás, az a szeretet ami árad a szeniorokból sok-sok fiatalnak követendő példa lehetne. A történelem viharait túlélve, hátrahagyva mindent, többen menekültként érkeztek ide, felépítették életüket a semmiből, s mégis megmaradt a hitük, a lelkesedésük, a reményt a mai napig nem vesztették el. Bíznak a jövőben! Tanuljunk tőlük!
Székely Enikő
