01/07/2026
A japán válogatott szövetségi kapitányáról, Hadzsime Morijaszuról az elmúlt hónapokban több cikket is elolvastam. Egyöntetű vélemény volt, nagyon másképp gondolkozik a futballról, mint mi, európaiak, vagy úgy az egész világ, de főleg arról, ami a mérkőzések előtt és után történik. Nagyon sokat lehet(ne) tőle tanulni arról, hogy kommunikál és arról is, hogy kell kezelni a kritikát, ami így vagy úgy, de minden edző munkájának a része. És ezek csak szeletei a sok-sok apró finomságnak, amit ő képvisel, ahogy ő gondolkozik. Hétfő este egy nemes ellenfél ellen búcsúzott csapata, az ötszörös világbajnok Brazília ejtette ki, ő fejet hajtva mégis bocsánatot kért a szurkolóktól. Nagyon tisztelem azt, ahogy képviseli a saját nemzetének a kultúráját, hogy úgy épít csapatot, hogy a japán nép hagyományait nem elfelejtve, hanem azokat felhasználva járja az útját. Edző, pedagógus, bölcs tanító, kiváló ember és szerintem példakép is. Olyan igazi csendes vezér.
A nyilatkozat.
"...rendkívül csalódott vagyok, de el kell fogadnom az eredményt. Nagyon sok japán szurkoló jött ki a stadionba, és rengetegen buzdítottak minket a televízión keresztül is. Ennek ellenére nem tudtam győzelemmel megajándékozni őket. Edzőként nem voltam elég jó. Őszintén sajnálom, bocsánatot kérek..."