Studiolum

20/08/2026

A Wang folyó versei: A kút (link kommentben / link in comment, also in English and some other languages)

Mára kaptunk időpontot a nemrég feltárt vilniusi Nagy Zsinagóga meglátogatására. A feltárásról néhány napja írtam (link kommentben). Most egy jiddis szöveg fordításával igyekszem hozzájárulni a zsinagóga körüli egykori világ felelevenítéséhez.

Chaim Grade (1910-1982), a 20. század egyik legjelentősebb jiddis nyelvű írója a shulhoyf iskoláiban nőtt fel. Csak kamaszkora végén fordult el ettől a szigorú orthodox világtól és vált a Yung-Vilne modern jiddis írói csoport alapítójává. 1941-ben családjából egyedüliként sikerült elmenekülnie. Élete további részét Bronxban töltötte azzal, hogy maga elé idézze azt a világot, amely már csak őbenne létezett, s megörökítse azt olyan rossz papírra csúnyán nyomtatott, szedői hibákkal teli, szerkesztőt sosem látott jiddis könyvekben, mint amilyenek az alábbi szövegben általa említett jiddis mayse-buchok, olcsó csodatörténet-füzetek voltak.

Egy ilyen könyvét találtam meg a berlini könyvtárban, amely a sokatmondó Der shulhoyf címet viseli, s ebből fordítom le és jegyzetelem itt most az első elbeszélés, Der brunem, „A kút” első fejezetét. Az elbeszélés arról szól, hogy Mende, a zsidó hordár don quijotei harcba kezd a shulhoyf kútjának megjavításáért, s ezt elsősorban a saját zsidó közösségi hierarchiája ellen kell megvívnia.

A szövegben az a szép, hogy más jiddis írók – Sólem Áléchem vagy a Singer testvérek – távolságtartó anekdotázásával vagy objektivitásával szemben gyermekkora vallásos világképével ír erről a világról, azzal a világképpel, amelyben a mindennapi történések mögött mindig ott állnak a náluk sokkal fontosabb bibliai, talmudi, folklorisztikus történetek – der emeser velt, az igaz világ történetei –, s a szereplők ezekből adnak értelmet mindennapjaiknak és nyernek vigasztalást azok nehézségeiben.

Tovább: (link kommentben)

19/08/2026

A Szibériába deportált Tõnu Känd (1937-1947) nyírfakéregre készült rajza a tallinni Nagy Céhház észt történelmi kiállításán. A rajz az otthon hagyott teheneket ábrázolja és nevüket sorolja fel: …30 looma = harminc állat. A neveket cirill betűkkel írta, a láger feliratainak nyelvén, de az „állat”-ot, és a felsorolás végén álló „Lõpp” (Vége) szót latin betűkkel, észtül.

Néhány más nyírfakéreg rajza – köztük anyjának rajzolt születésnapi kártyája, néhány héttel apja és saját halála előtt – itt látható: https://www.facebook.com/ajaloomuuseum/posts/nende-kasetohule-tehtud-joonistuste-autor-on-t%C3%B5nu-k%C3%A4nd-kes-koos-perega-k%C3%BC%C3%BCditati/4397137043639919 A rajzokat anyja mentette haza és rejtegette a szovjet megszállás idején, és a család ajándékozta az Észt Történeti Múzeumnak az ország 1991-es függetlenné válása után.

18/08/2026

A Feketefejűek testvérisége (Schwarzhäupter) egészen egyedi, félkatonai jellegű kereskedelmi és társasági szervezetként működött a baltikumi Hanza-városokban, elsősorban Tallinnban és Rigában. Alapvetően a helyi német gazdasági elit utánpótlás-nevelő és védelmi bázisa volt, amely szigorú szabályok szerint épült fel.

A testvériségbe nem léphetett be akárki. A tagság feltételei rendkívül exkluzívak voltak:

• Csak fiatal, még nem házas férfiak lehettek tagok.

• Elsősorban külföldi származású (főleg más német területről érkező) kereskedők és hajótulajdonosok csatlakozhattak, akik még nem rendelkeztek polgárjoggal a városban.

• Amint egy tag megházasodott vagy végleg letelepedett és saját polgárjogot szerzett a városban, automatikusan kizárták a Feketefejűek közül. Ekkor általában átléphetett a „felnőtt” elit szervezetbe, a Nagy Céhbe.

A testvériség tagjai bonyolították le a balti régió tengeri és szárazföldi import-export forgalmának jelentős részét. Olyan árucikkekkel kereskedtek, mint a gabona, a prémek, a fűszerek, a textil és a viasz. Fiatal koruk miatt ők utaztak a legtöbbet, így ők tartották a közvetlen kapcsolatot a nyugat-európai Hanza-központokkal.

A középkorban a tengeri kereskedelem és a városok élete állandó veszélyben forgott a kalózok és a helyi felkelések miatt. A Feketefejűeknek ezért saját fegyverzettel kellett rendelkezniük, és lovas katonai egységet alkottak. Az ő feladatuk volt a városi falak és kapuk védelme, valamint a kereskedelmi konvojok és missziók fegyveres kísérete. Nyilvános lovagi tornáik a város közkedvelt látványosságai voltak.

A céh nemcsak a munkáról, hanem a reprezentációról is szólt. Központjaik, a pazar Feketefejűek Házai adtak otthont a városok legfontosabb társasági eseményeinek, báljainak és fejedelmi fogadásainak.

• A hagyomány szerint a Feketefejűek állították fel a világ első köztéri karácsonyfáját 1510-ben a rigai (és egy másik forrás szerint a tallinni) főtéren.

• Gazdagságukat vallási felajánlásokkal is demonstrálták; drága ezüsttárgyakat gyűjtöttek, és a dicsőségüket hirdető, monumentális oltárokat rendeltek.

A Feketefejűek védőszentje Szent Mór, 3. századi római katonatiszt és keresztény vértanú volt, akit afrikai származása miatt négerként ábrázoltak a középkori ikonográfiában. Az ő szerecsen feje díszítette a testvériség tallinni és rigai házának kapuját, és a tallinni Szent Miklós-templom – a német kereskedők temploma – általuk és a Nagy Céh által a lübecki Hermann Rode műhelyétől 1478-ban megrendelt hatalmas szárnyasoltárának külső szárnyát is.

18/08/2026

A Kalev felesége, Linda által összehordott Toompea dombján álló katedrálisból esküvőről sorjáznak ki a népek. Bemennénk, de a templomszolga utunkat állja, már zárnak. Az ifjú pártól elbúcsúzott lelkész vidáman tér vissza a kapuhoz. „Á, »gyülekezet«”, mondja magyarul, mikor megtudja, honnan jövünk. „Öt percre még engedd be őket.” „Honnan tud ilyen jól magyarul?” „Vannak magyarjaink is, vagy tizenöten. Havonta egyszer lelkész repül ide hozzájuk Magyarországról istentiszteletet tartani.” Liturgikus ruhája zavarbaejtően olyan, mint a katolikus papoké: bokáig érő fehér alba, derekán cingulum, nyakában piros stóla. „Hogyhogy itt ilyen ruhát viselnek?” „Csak az ország északi részén. Ha délre megyek szolgálatra, ott már feketébe öltözöm.”

A székesegyház belseje egyetlen hatalmas múzeum, az eltűnt – Hi**er által 1940-ben „hazahívott” – balti német nemesség emlékmúzeuma, az egyes családok gyönyörű, hatalmas címereivel. Szemközt áll az orosz székesegyház, arról az Alexander Nyevszkijről elnevezve, aki a német lovagrend előrenyomulását 1242-ben megállította a Csúd/Peipus-tó jegén, ahogy azt Eisenstein hétszáz évvel későbbi filmje bemutatja. A falakról letekintve a svédek Szent Olaf-temploma, és a városházának az a Szentlélek-temploma, amelyben az égből aláhullott dán zászlót őrzik. Az épületek között észt őslakók és lengyel turisták. A szovjet múltat őrző palacsintázóban ha orosz hússaláta nem is, de szovjet kondenztejes palacsinta kapható.

17/08/2026

A tallinni Adamson-Eric galériában kiállítás nyílt „Kõnelevad kivid” (Beszélő kövek) címmel. Kurátora Marge Laast, a legnagyobb észt modern művészeti múzeum, az Eesti Kunstimuuseum munkatársa.

Ez alapján – és az interneten közzétett néhány fotó miatt – azt gondoltam, talán kortárs észt kőszobrászoktól lesz egy izgalmas válogatás.

De nem. A kiállítás középkori faragványtöredékekkel kezdődik, és ipari kőzetmintákkal folytatódik.

A kiállítás valóban azt közvetíti, hogy mi mindent beszélnek a kövek, elsősorban a Tallinnban és más észt városokban talált középkori kőtöredékek.

• Az egyik a történelmi hangjuk. Egy faragványtöredék elmondhatja, milyen volt egy eltűnt épület.

• A másik a geológiai hangjuk. Maga a kő sok százmillió éves történelmet hordoz. És ez a történet azt is elárulja, honnan származik a faragvány anyaga, s ilyenformán mi egyébbel faraghatták együtt.

• A harmadik a művészettörténeti hangjuk: a faragás stílusa, technikája és anyaga alapján következtethetünk a mesterekre és kapcsolataikra.

• A negyedik pedig a pusztulás hangja: egy letört, áthelyezett vagy építkezés során újra felhasznált kő azt is megmutatja, hogyan változott Tallinn városa.

Ezért a kiállítás tulajdonképpen régészeti nyomozásra hívja a látogatót. A darabokat nemcsak faragott tárgyakként kell nézni, hanem nyomokként, sokféle egymásba fonódó történelem nyomaiként.

Marge Laast városi sétákat is szervez, amelyeken ezeket a nyomokat végigkövetve mutatja be Tallinn óvárosának faragott köveit és a kövekben található ősmaradványokat.

A középkori és reneszánsz faragványok mellett 19-20. századi műalkotásokat is kiállítottak, amelyeket ugyanilyen kőzetekből faragtak, s ilyenformán mély rokonságban vannak sok száz éves elődeikkel.

De számomra a kulcsot a kiállításhoz Oskar Kallis „Linda követ cipel” című festménye adta meg. Oskar Kallis (1892-1918) az észt nemzeti romantika és szimbolizmus egyik legeredetibb alakja volt. Ő volt az egyik első festő, aki negyven körüli képén vizuálisan is életre keltette az észt nemzeti eposzt, a Kalevipoeget. Ezen a képen Linda, az eposzi főhős Kalev felesége köveket cipel férje sírjára. A legenda szerint ezekből halmozódik fel a Tallinn közepén emelkedő Toompea-domb, a katedrális dombja. Ez a kép mutatja meg, mit jelent a kő, az összehordott nyers kő és az emlékműként szolgáló kő az észt kultúra számára.

16/08/2026

A mai Észt- és Lettország területét a 13. század eleji keresztes hódítások után öt állam uralta: Dánia (Tallinn, akkori nevén Reval központtal), két püspökfejedelemség (Tartu és Ösel-Wiek), a Livóniai Lovagrend, és a rigai hercegérsekség. Ezek öten alkották a Livóniai Konföderációt, amely az 1558-1583 közötti livóniai háborúig állt fenn.

A nyugat-észtországi tengerparton álló Haapsalu az Ösel-Wiek püspökfejedelemség székhelye volt, központjában nagy várral. Az 1563-as svéd hódítással a püspökség területi autonómiája megszűnt, és a vár is pusztulni kezdett. A livóniai háború során orosz, dán, svéd csapatok vonultak át rajta, erődítették és ostromolták meg, úgyhogy a háború végén már romokban állt. Jakob de la Gardie svéd gróf 1625-ben még elkezdte helyreállítani reneszánsz rezidenciának, de egy tűzvész után nem folytatták tovább. Nagy Péter még a megmaradt falak egy részét is lebonttatta 1710-ben.

A 19. században Haapsalu polgári fürdővárossá alakult, amelyhez nagyon illett egy romantikus várrom. Legendák alakultak ki körülötte, elsősorban a Fehér Hölgy legendája, aki férfiruhában látogatott egy kanonokot. Amikor kiderült, a hölgyet élve befalazták a vár kápolnájába, s teliholdas éjszakákon azóta is látni őt a kápolna ablakában.

A gyógyiszapon alapuló fürdőváros-korszakban épült ki a város főutcája, ma is álló faházaival, és az eklektikus vasútállomás, amely az akkor négyezres városkában olyan hosszú, mintha egy nagyvárosé lenne. Bizonyos értelemben az is: mert itt volt többek között a cári szerelvény végállomása, amely itt is éppolyan hosszú volt, mint Szentpétervárott, az indulásnál. A szerelvény úgy állt be, hogy egyetlen kocsija se essen az állomáson kívülre.

Ma már sem a püspökvárnak nincs püspöke, sem a vasútállomásról nem vezetnek kifelé vasúti sínek. Az állomás ma vasúti múzeum. Várótermében most épp a budapesti vasúti közlekedés történetéről rendezett kiállítást a tallinni Liszt Intézet és a haapsalui múzeum, az első kontinentális metró – a budapesti – megnyitásának 130. évfordulójára.

15/08/2026

Keila-Joa kúriáját Tallinntól nyugatra harminc kilométerre, a Lohusalu-öböl közelében egy vízesésre építették. A Keila folyó itt egy hat méteres mészkőlépcsőn zuhan alá, majd egy kanyonban folytatja útját a tengerpart felé.

A birtok sok egymást követő balti német arisztokrata család kezén ment át, amióta csak a német lovagrend meghódította az észt vidéket, de az igazi fordulatra 1827-ig kellett várni. Ekkor vásárolta meg Alexander von Beckendorff (1781-1844), akinek családja csak 1650 körül érkezett a brandenburgi Salzwedelből, s az észak-észt Kolgában volt kis birtokuk. Alexander von Beckendorff dolgát azonban úgy felvitte az Isten, hogy muszáj volt új, reprezentatív birtokot és kastélyt alapítania. Katonatisztként és diplomataként lépegetett egyre feljebb, kaukázusi majd görög szolgálatban, a görög légió megszervezésében, majd a napóleoni háborúkban sikeresen harcolva és az orosz hadsereg egyik legismertebb tábornokává emelkedve. Napóleon oroszországi visszavonulása után ő kapta meg Moszkva parancsnokságát és újjáépítésének feladatát, amelyet ugyancsak sikeresen abszolvált.

Az orosz katonatiszti hálózatba jól beágyazva már 1821-ben figyelmeztette I. Sándor cárt a kialakulóban lévő dekabrista összeesküvésre, és javasolta egy különleges politikai rendőrség létrehozását. A cár azonban nem tett semmit. Halála után, 1825. december 14-én valóban kitört a dekabrista felkelés, és a trónra lépő I. Miklós belátta Beckendorff igazát. Felkérte tehát a politikai rendőrség megszervezésére és vezetésére, amely az 1917-es bolsevik puccsig működött, sőt bizonyos értelemben azóta is. Beckendorff a cár egyik legbizalmasabb embere lett. Mellesleg a dekabristákkal kompromittálódott Puskin megfigyelőtisztje is, akit nagyra tartott, és miközben jelentéseket írt róla, aközben engedélyeket járt ki neki művei kiadására és utazásokra.

Ehhez a ranghoz már új, nagyszabású birtok dukált, s ezért vette meg a Tallinn-közeli Keila-Joa birtokot, ahol Hans Stackenschneiderrel, a későbbi ismert historizáló építésszel romantikus kastélyt építtetett, jó rálátással a vízesésre. A kastély a balti német nemesség és a cári udvar, sőt I. Miklós cár informális találkozóhelyeként is szolgált, minthogy a cár gyakran meglátogatta itt hű szolgáját. Egy ilyen alkalommal írta itt Alekszej Lvov zeneszerző a Боже, царя храни kezdetű orosz cári himnuszt. A finoman felépített romantikus kert is szerves része a kompozíciónak.

A szovjet időben a kastély a szovjet hadsereg tiszti klubja volt, és ennek megfelelően lepusztult. A szovjet hadsereg 1994-es kivonulása után sokáig üresen állt. Csak 2010-ben került újra magánkézbe, Andrei Dvorjaninov észt vállalkozó, tiszteletbeli brazil konzul tulajdonába. Az új tulajdonos gondosan felújította a kastélyt, ám berendezését csupán finoman, jelzésszerűen pótolta. Az épületben ma boutique hotel és étterem működik, pinceszintjén kiállítások vannak: most éppen az 1910-es és 1920-as évek női ruháiról.

14/08/2026

Tallinn, a Nagy Céhház mellett. Ki tudja megmondani, milyen hangszer ez?

14/08/2026

Palma de Mallorca, teljes napfogyatkozás a S’Arenal öbléből nézve, tegnapelőtt este háromnegyed 9 tájt

12/08/2026