Segíts Ábelt tanítani

09/05/2026

A sajátos nevelési igényű gyermeket nevelő szülők számára az egyik legnehezebb dolog nem az időpontok, nem a terápiák, és még csak nem is az állandó küzdelem és kiállás a gyermekükért.

Hanem az, hogy hosszú távon elveszítik az önrendelkezésük egy részét.

Mert amikor valaki szülő lesz, számít rá, hogy ez ezzel jár.
Tudja, hogy az első időszak teljesen beszippantja majd.
Hogy jönnek az álmatlan éjszakák, az állandó készenlét, az, hogy mindig szükség van rá.

És ott van benne a csendes remény, hogy idővel, apránként… visszakap majd valamit önmagából.

De amikor a gyermekednek komoly, tartós szükségletei vannak, ez az időszak nem ér véget.

Az a fajta függőség, amiről mások azt mondják, hogy csak átmeneti, nálad állandóvá válik.

Ez lesz a mindennapod. A normális.

És ez mindent áthat.

Az időd már nem igazán a tiéd.
A tested sem teljesen a sajátod.
A terveid mindig feltételesek.
Az energiáddal folyamatosan gazdálkodnod kell, mert muszáj.

Eltűnik a spontaneitás.
A pihenés is mást jelent.
És közben az identitásod is átalakul, mert állandóan ahhoz igazodsz, amire a gyermekednek szüksége van ahhoz, hogy élni, működni, fejlődni tudjon.

És van egy rész, amiről ritkán beszélünk nyíltan:

Lehet, hogy teljes szívedből szereted a gyermekedet… és közben gyászolod azt a szabadságot, amit elveszítettél.

A kettő nem zárja ki egymást.

Ez az élet többet kér tőled, mint amit a legtöbben valaha is meg fognak érteni. Nem csak egy-egy nehéz pillanatban, hanem éveken, sőt évtizedeken át.

Ha érzed ezt a súlyt, ezt a csendes, folyamatos önfeladást…tudd, hogy nem vagy egyedül.

És teljesen rendben van kimondani.

28/04/2026

Anyák napjára szeretettel!

16/04/2026

SNI köznevelési minimum - Szakmai minimumfeltételek a differenciált és inkluzív oktatáshoz

12/04/2026

Ez a cikk Ábel édesanyjának története.

“Amikor tornázok, boldog vagyok. Szeretek itt lenni. Annyi szeretet és támogatást kapok. ” - Boglárka történetéből az is kiderül, hogy milyen a Gyerünk, anyukám! Közösségéhez tartozni

09/04/2026

Ezek csak mondatoknak tűnnek.
Nekünk mégis sokszor ezek fájnak a legjobban.

Sziasztok!

Most egy kicsit őszintébb bejegyzés következik.

Szeretnénk megmutatni, milyen is valójában autista gyermeket nevelni a hétköznapokban.

Nem elméletben.
Nem érzékenyítő mondatokban.
Hanem abban a valóságban, amit nap mint nap megélünk.

Mert az autizmussal nemcsak a gyermek él együtt.
Hanem vele együtt az egész család is.

És sokszor nem maga az állapot a legnehezebb.
Hanem az, ahogyan a környezet, az intézmények és az emberek reagálnak rá.

Ezeket a mondatokat már mind hallottuk:

– „Kimerítő.”
– „Nem beteg.”
– „Kapott védőoltást? Nem attól lett autista?”
– „Jaj, ez a gyerek nem is autista.”
– „Kitartást, anyuka.”
– „Anyuka, ne engedje már, hogy a gyereke itt hisztizzen.”
– „Miért nem vigasztalja meg?”
– „Amúgy te mit csinálsz egész nap?”
– „Ez a diéta nálunk bevált, próbálják ki.”
– „Nem baj, hogy autista, örüljenek neki.”
– „Itt most nincs szakember, menjenek máshová.”
– „Igen, az iskola a körzetükbe tartozik, de ezt gondolják át…”
– „Majd kinövi.”
– „Idióta.”
– „Fogyatékos.”
– „Most nem tudok 5 hónapra előre időpontot adni.”
– „Talán intézetbe kellene vinni.”
– „Ne legyen türelmetlen.”
– „Kis döbrögi.”

Lehet, hogy ezek kívülről „csak mondatok”.

De egy szülőben ezek nyomot hagynak.

Fáradtságot.
Bizonytalanságot.
Bűntudatot.
Tehetetlenséget.
És egy idő után teljes kimerülést.

Mert a valóság sokszor az, hogy nincs elérhető segítség.
Nincs időpont.
Nincs kapacitás.
És sokszor nincs elég emberség sem.

Papíron sok minden jól hangzik:
elfogadás,
esélyegyenlőség,
jogok,
integráció.

A hétköznapokban viszont sokszor egészen más az, amit egy család valóban megél.

Mi nem akarjuk, hogy Ábel csak egy szám legyen a rendszerben.
Egy ügy.
Egy akta.
Egy „megoldandó probléma”.

Mi azt szeretnénk, hogy ugyanaz a méltóság, figyelem és segítség illesse meg, ami minden gyermeket megillet.

És igen, az adományokat arra is szeretnénk felhasználni, hogy Ábel mellett valódi segítség lehessen.

Valódi fejlesztés.
Valódi támogatás.
Valódi esély.

Ha úgy érzed, hogy ez fontos, kérünk, oszd meg a bejegyzést.
Lehet, hogy pont így jut el valakihez, aki segíteni tud.

Köszönjük, hogy velünk vagytok. ❤️

(A kép AI-val készült)

07/04/2026

Azt is szeretnénk megírni nektek, hogy mire fordítjuk a beérkező adományokat.

Fontos számunkra, hogy ezt is őszintén és átláthatóan megosszuk veletek.

Az első beérkezett összegből a dajka tanfolyam beiratkozási díját, majd később a vizsgadíját fogjuk kifizetni.

Ahogy korábban is írtam, elvégeztem már egy pedagógiai asszisztens és egy gyógypedagógiai asszisztens képzést is, és ezt a tudást szeretném tovább bővíteni. A dajka képzéssel válna teljessé az a gyakorlati alap, amivel otthoni körülmények között is még többet tudok segíteni Ábelnek.

A következő félévben tervben van egy gyógypedagógiai egyetemi szak megkezdése is.

De jelenleg most nem ez a legnagyobb fókusz.

Most Ábel szobatisztasága az a terület, ahol teljesen elakadtunk.

Ezen a ponton már biztosan szakember vagy akár több szakember bevonására is szükség lesz, mert jelenleg nem tudjuk pontosan, hogy az elakadás idegrendszeri, szervi vagy más okból áll fenn.

Nemrég neurológiai vizsgálaton is jártunk, ahol kiderült, hogy Ábel izomzata, izomtónusa gyenge. Emiatt tervben van a vázizomzat megerősítése is, amihez valószínűleg fejlesztő- és tornaeszközök beszerzésére is szükség lesz.

Jelenleg egy keresetből élünk.

És ezt valószínűleg sokan értitek: a fizetések nem mindig követik azt, amennyibe ma már a mindennapi szükségletek kerülnek. Sokszor már hó közepén nagyon nehéz úgy beosztani mindent, hogy mindenre jusson.

Két gyermekünk van, és természetesen arra is figyelünk, hogy a másik kisfiunk se szenvedjen hiányt semmiben. Ezért sokszor nagyon nehéz egyensúlyozni a szükségletek között.

Közben a nagyobbik kisfiunk is ADHD-vizsgálat előtt áll. Még nem tudjuk, mi lesz az eredménye, hiszen ez most kezdődött el, de ha szükséges lesz, szeretnénk őt is támogatni abból, ami beérkezik.

Minden egyes támogatás segítség.

És sokszor már egy megosztás is rengeteget jelent, mert lehet, hogy pont így jut el olyan emberekhez is, akik tudnak vagy szeretnének segíteni.

Nagyon hálásak vagyunk nektek azért, hogy mellettünk vagytok kedves . ❤️

04/04/2026

Többen kérdeztétek, hogyan és miért született meg az adományozás lehetősége. Szeretnék erre őszintén válaszolni.

Amióta megtudtam, hogy a kisfiúnk autista, elkezdtem mindent megtenni azért, hogy megértsem, mit is jelent ez valójában. Sok szervezethez elmentem, kérdeztem, tanultam, próbáltam képet kapni róla. Volt egy elképzelés a fejemben, de hamar rájöttem, hogy abból szinte semmi nem igaz.

Az első és talán legfontosabb dolog, amit megtanultam: az autizmus nem betegség, hanem állapot. Egy olyan állapot, ami végigkíséri a gyermekemet egész életében.

Talán az egyik legnehezebb ebben szülőként az, hogy nem tudod megmondani, mi lesz 5 év múlva. A kiszámíthatóság hiánya folyamatos bizonytalanságot jelent. Éppen ezért nagyon szűk keretekben, előre tervezve kell gondolkodnunk.

Megtanultam azt is, hogy a napirend és a folyamatok előre láthatóvá tétele kulcsfontosságú. Ezek segítenek neki eligazodni a világban. Ha viszont valami váratlan történik, könnyen kibillen – ezt hívjuk meltdownnak. Ilyenkor a külvilág sokszor csak annyit lát, hogy „hisztizik”, csapkod vagy bántja magát. De ez valójában egy túlterhelődött idegrendszer reakciója. Szülőként ezeket a helyzeteket kezelni rendkívül nehéz.

Azt is megértettem, hogy Ábel szenzorosan érzékeny. A hangok, fények, ingerek sokkal erősebben hatnak rá. Emiatt például egy tömeg vagy egy rendezvény számára szinte feldolgozhatatlan. Próbáltuk segíteni – például fülvédővel –, de azt sem tudja elviselni.

Nagyon sokszor kértem segítséget különböző szervezetektől, alapítványoktól. Olyan helyektől, amelyek elvileg azért jöttek létre, hogy segítsenek. Sajnos sok esetben nem segítséget kaptam, hanem elutasítást vagy közönyt.

Nem akartam ebbe belenyugodni.

Elvégeztem egy pedagógiai asszisztens, majd egy gyógypedagógiai asszisztens képzést is, hogy legalább otthon jobban tudjak segíteni a kisfiamnak.

Aztán pár hete láttam egy riportot, ahol egy autista gyermeket nevelő szülő azt mondta: „egyedül vagyok”.

Nyugodtan, minden indulat nélkül mondta ki. És pontosan tudtam, miről beszél.

Mert ezt én is sokszor érzem:
egyedül vagyok,
mindent nekem kell megoldani.

Korábban tanulmányi ügyintézőként dolgoztam. Emberekkel foglalkoztam, segítettem, jelen voltam mások életében. Mindig is emberekkel szerettem volna dolgozni.

Most viszont teljesen megváltozott az életünk.

Amióta Ábel megszületett, egyre inkább bezárult körülöttem a világ. Nincsenek ingerek, nincsen változatosság, sokszor ugyanazok a nehézségek ismétlődnek napról napra. Ez egy folyamatos, sokszor kimondatlan küzdelem.

Ezt leírni is nehéz.

Volt egy pont, amikor azt éreztem: én ehhez már kevés vagyok. Nem feladtam – mert azt nem lehet –, de azt igenis be kellett látnom, hogy egyedül nem fog menni. És anyagilag sem bírjuk tovább.

Ezért jött létre az adományozás lehetősége.

Hogy segítséget kérjünk.
Hogy segíthessünk Ábelnek.

Köszönöm, hogy elolvastad. ❤️

03/04/2026

Sokan azt látják, milyen szépen kapcsolódik Ábel a bátyjához.

Azt viszont már kevesebben látják, hogy ez a kapcsolat mennyi mindent kér el egy 10 éves gyerektől.

Mert egy autista kisgyermek testvérének lenni nemcsak szeretet.
Nemcsak játék.
Nemcsak „különleges kötelék”.

Hanem sokszor lemondás.
Türelem.
Alkalmazkodás.
És olyan érettség is, aminek talán még nem lenne itt az ideje.

Ábel bátyjának hamarabb kellett felnőnie, mint kellett volna.

Hamarabb megértenie, hogy vannak helyzetek, amikor várni kell.
Hamarabb elfogadnia, hogy nem mindig lehet minden közös, minden egyszerű, minden „átlagos”.
Hamarabb megtanulnia, hogy néha a saját vágyait, igényeit, pillanatait is háttérbe kell tenni.

És ez nagyon nehéz.

Mert ő is csak egy gyerek.

Neki is járna az a fajta gondtalanság, amikor egy ünnep tényleg csak ünnep.
Amikor egy közös program tényleg csak öröm.
Amikor nem kell figyelni arra, hogy a másik mit bír el, mitől feszül meg, mikor telítődik túl, mikor billen meg.

De nálunk sokszor másképp van.

Az ünnepek is.
A közös készülődések is.
A családi pillanatok is.

És ő ebben egészen csendben, egészen természetesen próbál jelen lenni.

Segít.
Alkalmazkodik.
Visszafogja magát.
Próbál kapcsolódni.
Próbálja bevonni Ábelt.
Próbálja megtartani azt, ami kettőjük között kialakulhat.

És szülőként ezt nézni egyszerre gyönyörű és fájdalmas.

Mert látjuk, mennyi szeretet van benne.
De azt is látjuk, mennyi terhet cipel olyan kicsi vállakon, amelyeken ennek még nem kellene ott lennie.

Mégis, amit Ábel a bátyjától kap, az felbecsülhetetlen.

A kapcsolódás első, legemberibb, legőszintébb formáit.
Az együttlétet.
A testvéri szeretetet.
Azt a fajta jelenlétet, amit semmilyen fejlesztés nem tud ugyanúgy pótolni.

Mi pedig közben próbáljuk őt is védeni.
Őt is látni.
Őt is megtartani.
Mert nemcsak Ábelnek van szüksége támogatásra, hanem annak a kisfiúnak is, aki közben sokszor észrevétlenül túl hamar lett nagy.

És ezt talán kevesebben értik igazán. ❤️

Kérlek osztd meg ezt a bejegyzést!

02/04/2026

Segíts, hogy Ábel megkaphassa a szükséges fejlesztéseketÁbel autista kisfiú.Ahhoz, hogy fejlődni tudjon, rendszeres speciális fejlesztésekre és támogatásra van szüksége.Ezek a fejlesztések nem kényelmi lehetőségek, hanem valódi segítséget jelentenek számára a tanulásban, a k...

02/04/2026

Amikor autista gyermeket nevelsz, nagyon hamar rájössz valamire:

nem elég szeretni.
Tanulnod is kell.

Nem azért, mert kevés vagy.
Hanem azért, mert a rendszer önmagában nem fogja megtanítani neked, hogyan segíts igazán a saját gyermekednek.

Ezért Ábel édesanyja az elmúlt években újra és újra beült az iskolapadba.

Nem hobbiból.
Nem „papírgyűjtésből”.
Hanem azért, hogy Ábelnek otthon is többet tudjon adni, mint amit pusztán jó szándékkal lehet.

Elvégezte többek között a pedagógiai asszisztens képzést, és most – a támogatásotoknak köszönhetően – elkezdi a dajka képzést is.

Ez a képzés ráadásul nemcsak elmélet:
80 óra gyakorlati időt is teljesítenie kell egy óvodában.
Korábban más képzések során már 40 óra gyakorlatot is végzett, ahol autizmussal élő, mozgássérült és más sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozott.

Mert minden ilyen helyzetből, minden ilyen tapasztalatból lehet valamit hazavinni.
Egy módszert.
Egy ötletet.
Egy megértést.
Valamit, ami egyszer talán Ábelnél is működni fog.

Sokan nem látják, mennyi tanulás, energia, idő és erőfeszítés van amögött, hogy egy autista kisgyermek szülei ne csak túlélni próbálják a napokat, hanem tényleg fejleszteni, segíteni, megtartani akarják a gyermeküket.

Mi ezt próbáljuk.

Nap mint nap.
Újra és újra.
Akkor is, amikor fáradtak vagyunk.
Akkor is, amikor nehéz.
Akkor is, amikor úgy érezzük, teljesen egyedül maradtunk ezzel az egésszel.

És ezért jelent nekünk olyan sokat minden támogatás.

Mert abból nemcsak terápiát vagy fejlesztést tudunk fizetni.
Hanem tudást is.
Eszközöket is.
Lehetőséget is.
Esélyt is.

Olyan dolgokat, amik hosszú távon Ábel mindennapjait tehetik könnyebbé.

Köszönjük, hogy segítetek abban, hogy ne csak szeressük őt, hanem egyre jobban érteni és támogatni is tudjuk. ❤️

Ábelt itt támogathatod:

Segíts, hogy Ábel megkaphassa a szükséges fejlesztéseketÁbel autista kisfiú.Ahhoz, hogy fejlődni tudjon, rendszeres speciális fejlesztésekre és támogatásra van szüksége.Ezek a fejlesztések nem kényelmi lehetőségek, hanem valódi segítséget jelentenek számára a tanulásban, a k...

31/03/2026

Nagyon köszönjük a támogatásokat és a rengeteg biztatást.

Szeretnénk pontosítani, hogy a befolyt összeget elsősorban Ábel fejlesztésére, speciális támogatására és a szükséges eszközökre fordítjuk.

Ha a gyűjtésből a közvetlen fejlesztési költségeken túl is érkezik támogatás, azt Ábel iskolai előkészítésére, valamint a későbbi oktatásával és tandíjával kapcsolatos kiadásokra fogjuk félretenni és felhasználni.

Ez számunkra nemcsak a jelenben jelent segítséget, hanem a következő évek biztonságát is.

Hálásak vagyunk, hogy velünk vagytok ezen az úton. 💙