28/05/2026
Az utóbbi hetek ukrán–magyar konzultációi után először érzem azt hosszú idő óta, hogy talán tényleg van esély arra, hogy ne egymás ellen, hanem egymás mellett kezdjünk el beszélni.
És talán pontosan most van itt az ideje annak is, hogy őszintén beszéljünk az ukrán nyelvről.
Mert igen: a kárpátaljai magyar közösségnek teljes joga van az anyanyelvéhez. Teljes joga van ahhoz, hogy megőrizze identitását, kultúráját, hagyományait. És teljes joga van ahhoz is, hogy gyermekei az oktatás jelentős részét magyar nyelven kapják meg. Egy közösség nem maradhat fenn anyanyelv nélkül.
De ugyanilyen őszintén ki kell mondani azt is, hogy az ukrán nyelv története nem egy „többségi nyelv kényelmes története”.
Az ukrán nyelvet évszázadokon keresztül tiltották, lenézték, kiszorították, megalázták. Az orosz birodalom, majd a szovjet rendszer újra és újra megpróbálta meggyengíteni, háttérbe szorítani, elvenni az ukránoktól saját hangjukat.
És nem véletlen, hogy a Janukovics-korszak — amely nyíltan Oroszország érdekeit szolgálta — ismét az ukrán nyelv gyengítésén dolgozott. Mert Moszkva mindig pontosan tudta: ha egy nemzet elveszíti a nyelvét, könnyebb megtörni az önazonosságát is.
A mai Ukrajnában ezért az ukrán nyelv már nem egyszerűen kommunikációs eszköz. Hanem az önvédelem része is.
És ezt szerintem a magyar közösségnek is meg kell próbálnia megérteni.
Nem azért, hogy lemondjon saját jogairól. Nem azért, hogy feladja identitását. Hanem azért, mert amikor egy országot megtámadnak, amikor emberek halnak meg azért, hogy ez az ország létezzen, akkor minden közösségnek el kell gondolkodnia azon, hogyan tud hozzájárulni az állam megerősítéséhez is.
Ukrajnában ma szinte minden nemzeti közösség próbál egyensúlyt találni: megőrizni önmagát, miközben támogatja azt az országot, amelyben él.
És szerintem nekünk, magyaroknak sem az ukrán nyelv ellen kellene pozicionálnunk magunkat, hanem részt kellene vennünk abban, hogy az ukrán nyelv oktatása jobb, modernebb, hatékonyabb legyen a magyar diákok számára is.
Mert a jó ukrán nyelvtudás nem az identitás elvesztését jelenti.
Hanem lehetőséget.
Biztonságot.
Érvényesülést.
És hidat a közös jövő felé.
A magyar nyelv megőrzése és az ukrán nyelv megerősítése nem egymás ellenségei.
Hanem együtt lehetnek annak az alapjai, hogy egyszer végre ne félelemből, propagandából és sértettségből épüljenek az ukrán–magyar kapcsolatok, hanem kölcsönös tiszteletből.
És még valamit nagyon fontos lenne megérteni: a kárpátaljai magyar közösség jogai — ahogy Ukrajna több mint 130 nemzeti közösségének jogai is — nem válhatnak geopolitikai fegyverré vagy Ukrajna európai integrációjának túszává. Ezeket a jogokat nem azért kell védeni, mert ezt Brüsszel várja el, vagy mert ez egy diplomáciai alku része, hanem azért, mert ez egy európai, demokratikus állam természetes kötelessége saját polgárai felé. És ugyanígy fontos az is, hogy a kisebbségi jogok kérdését ne használják fel arra sem, hogy kívülről gyengítsék Ukrajnát egy történelmi léptékű háború közepette. A valódi megoldás nem a vétókban, nem az egymás elleni politikai kampányokban van, hanem a párbeszédben, a kölcsönös tiszteletben és abban, hogy közösen találjunk modern, európai megoldásokat minden nemzeti közösség számára.
Ukrajna nem lehet most a kisebbségi jogokról szóló politikai kísérletek gyakorlótere, és nem válhat olyan különleges modellel szembeni elvárások célpontjává sem, amely túlmutat más európai országok gyakorlatán — különösen nem akkor, amikor az összefogás a legnagyobb érték. Most annak van itt az ideje, hogy az ukrán állam határozottan segítő kezet nyújtson a magyar közösség felé, a magyar közösség Ukrajna felé, Magyarország pedig az emberi együttműködés és a megértés felé, mert csak így, egymást jobban megértve tudunk együtt ellenállni az agressziónak.
Skirják Kriszián
