06/05/2026
Pontosan egy évvel ezelőtt, ezen a napon írtam le ezeket a sorokat egy közösségi oldalamon, burkoltan az érdekképviseletünknek csúfolt szervezetnek (RMDSZ) címezve:
„Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik.”
Nos, megjelent az ördög is, meg a nagy mumus is. Úgy hívják őket: szuverenitás, nacionalizmus és patriotizmus.
Persze mindezt akkor egy szélsőséges államfőjelölt személyesítette meg.
A sors döbbenetes és ironikus játéka, hogy tegnap, 2026. május 5-én, szinte ugyanabban a pillanatban, amikor a tavalyi bejegyzésemet visszaolvastam, jött a hír: a román parlament 281 szavazattal megbuktatta az Ilie Bolojan vezette kormányt.
Ez volt a fordulat.
Az „ördög” és a „mumus” szövetsége beteljesült.
A nacionalista AUR – George Simion és a Szociáldemokrata Párt (PSD) nagy összefogással hozta össze azt a politikai káoszt, amitől annyian tartottunk.
Győzött a szuverenitás és a nacionalizmus.
Meg a patrióták.
Szinte pontosan egy évvel ezelőtt, 2025. május 9-én hangzott el Orbán Viktor tihanyi beszéde is, amelyben nyíltan méltatta, és teljes mellszélességgel kiállt George Simion mellett.
Most mondjam azt, hogy Orbán Viktor győzött — még ha megkésve is?
Hova is vezetett ez mára?
Az RMDSZ szépen bevezette az erdélyi magyarságot egy politikai zsákutcába. Szinte az utolsó pillanatig elfogadta, tolta, sőt irányelvnek és egyetlen esélynek mutatta be a Fidesz kampánypropagandáját.
Éveken át hagyta, hogy eluralkodjon az erdélyi magyarok gondolatvilágában ez a narratíva, aminek az lett az eredménye, hogy az erdélyi magyarok egy része a „szuverenitás”, a „brüsszelezés” és a „patriotizmus” bűvöletében élt.
Jelen pillanatban az irónia már szinte fizikai rosszullétet okoz:
George Simion, az AUR vezére — aki politikai pályáját magyarellenes provokációkra és az úzvölgyi temető elfoglalására építette — ma már nyíltan az erdélyi magyarokat toborozza.
És mivel?
Ugyanazokkal a jelszavakkal, amelyeket az Orbán Viktor-féle propaganda évek óta sulykol: „szuverenitás”, „brüsszelezés”, „patriotizmus”.
George Simion pontosan ott támad, ahol az RMDSZ a leggyengébb. Kihasználja a teljesen hibás „Józan ész” kampány látványos kudarcát is. Egyszerűen besétált azon a kapun, amelyet az RMDSZ hagyott nyitva az elhibázott taktikázással.
A legfélelmetesebb, hogy az AUR a totális kiábrándultságra épít.
Arra számít, hogy az erdélyi magyar választó annyira csalódott a saját, „napraforgó” módjára hajladozó politikusaiban, hogy végső elkeseredésében vagy dacból még egy radikális román párthoz is odacsapódik — csak hogy megbüntesse a saját elitjét.
Itt lép életbe az, amit nevezhetünk akár „Tihany-paradoxonnak” is:
Ha ugyanaz a politikai nyelv több, egymással ellentétes szereplőnél is működik, akkor a különbségek elmosódnak.
És a választó joggal kérdezi: mi is a valódi különbség?
Ha Orbán szerint jó hazafi, nálunk miért ellenség?
Az RMDSZ fuldoklik a saját maga által telepített belső sivatag homokbuckái között is.Nincs belső ellenzék, nincs utánpótlás, mert minden önálló hangot kiszorítottak.
Nincs, aki felvállalja a felelősséget vagy akár egy esetleges lemondást.
A döntően orbánista vezetés képtelen alternatívát felmutatni a román radikalizmussal szemben, mert ugyanazt a kottát játssza.
Ne felejtsük el, hogy még ez év április 11-én is a Fidesz „sikeres nemzetpolitikáját” emelték piedesztálra, és teljes mértékben azonosultak Magyarország ideológiai pozicionálásával.
Az RMDSZ-nek két valós útja lenne, ha valóban a megmaradásunkat nézné:
1. Felvállalni a belső tisztulást, a felelősséget és a lemondásokat.
2. Ki kellene szállni a hatalmi osztozkodásból, nem belemenni újabb román koalíciókba „biodíszletnek”.
Van két év a következő választásokig — ezalatt kellene a „józan ész” hazugsága helyett visszaépíteni a hitelességet a nép között, nem Bukarestben és nem Budapestnek alárendelve.
Valódi európai szövetségeseket kell keresni.
Nem elszigetelődni kell, hanem kitörni a „szuverenista” gettóból.
Ha nem ez történik, marad a politikai zsákutca, amibe az RMDSZ szépen belevezette az erdélyi magyarságot.
Következik az utca végén a fal is. .
Ott aztán lehet majd siránkozni.
Tavaly a Tisza közösség és Magyar Péter szolidaritásból a külhoni magyarokért, a tihanyi beszéd után indította el az „Egymillió lépés” zarándoklatot.
A helyzet nálatok, Magyarországon valóban változott — nálunk viszont semmit sem. Illetve de: még rosszabb lett.
És ennek a politikai hatása már nem áll meg a határokon.
Van egy üzenetem számotokra, a Tisza közösség számára, Péter , Orbán Anita , Tarr Zoltán és Bujdosó Andrea Annanak is címezve:
– Ha ti ott, az új politikai térben nem látjátok be, hogy az RMDSZ által folytatott kettős beszéd szétporlasztja az erdélyi magyarság maradék józan eszét, akkor George Simion hamarosan több magyar szavazatot kaphat, mint azt ma bárki feltételezné.
– A kérésem hozzátok az, hogy ne próbáljátok „stratégiai partner” címkével életben tartani azt a politikai szerkezetet (RMDSZ), amely egyre kevésbé képes valódi érdekképviseletre, és amely inkább reagál, mintsem alakítja a helyzetet az erdélyi magyarság számára.
– Ne várjátok meg, amíg a magyar választók dacból vagy kiábrándultságból valódi képviseletet kezdenek keresni olyan szereplőknél, akik ma még elfogadhatatlannak tűnnek. A magyar közösség számára a nacionalista retorika — bármilyen nyelven is hangzik el — végső soron zsákutcába vezet.
Barátsággal: egy erdélyi magyar, akinek még megmaradt a józan esze.
https://kronika.ro/belfold/simion-tamadja-az-rmdsz-t-az-aur-ba-hivja-a-magyarokat
