Tegyünk Kézdiszékért

08/06/2026

Kézdivásárhelyi bajnok:

https://www.facebook.com/reel/1035923704016953

27/03/2026

24/03/2026

🎨 Van valamilyen művészeti hobbid?
Énekelsz, zenélsz, táncolsz, verset írsz vagy alkotsz valamit?
Most megmutathatod!
𝐄𝐥𝐢𝐧𝐝𝐮𝐥𝐭 𝐚 𝐓𝐞𝐡𝐞𝐭𝐬𝐞́𝐠𝐏𝐚𝐥𝐞𝐭𝐭𝐚 𝐏𝐫𝐨𝐠𝐫𝐚𝐦 𝟐𝟎𝟐𝟔, 𝐚𝐡𝐨𝐥 𝐚𝐦𝐚𝐭𝐨̋𝐫 𝐚𝐥𝐤𝐨𝐭𝐨́𝐤 𝐞́𝐬 𝐦𝐮̋𝐯𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐭𝐢 𝐜𝐬𝐨𝐩𝐨𝐫𝐭𝐨𝐤 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐭𝐤𝐞𝐳𝐡𝐞𝐭𝐧𝐞𝐤 𝐚 𝐯𝐢𝐝𝐞́𝐤𝐮̈𝐧𝐤𝐫𝐨̋𝐥.

Ez nem verseny – hanem egy lehetőség arra, hogy:
• szakmai segítséget kapj
• bemutatkozz közönség előtt
• új embereket ismerj meg
📅 𝐉𝐞𝐥𝐞𝐧𝐭𝐤𝐞𝐳𝐞́𝐬𝐢 𝐡𝐚𝐭𝐚́𝐫𝐢𝐝𝐨̋: 𝟐𝟎𝟐𝟔. 𝐦𝐚́𝐫𝐜𝐢𝐮𝐬 𝟑𝟏.
𝐁𝐞𝐦𝐮𝐭𝐚𝐭𝐤𝐨𝐳𝐚́𝐬:
𝐊𝐞́𝐳𝐝𝐢𝐯𝐚́𝐬𝐚́𝐫𝐡𝐞𝐥𝐲𝐞𝐧 𝐚 𝐕𝐢𝐠𝐚𝐝𝐨́ 𝐌𝐮̋𝐯𝐞𝐥𝐨̋𝐝𝐞́𝐬𝐢 𝐊𝐨̈𝐳𝐩𝐨𝐧𝐭𝐛𝐚𝐧, 𝐣𝐮́𝐧𝐢𝐮𝐬 𝟔-𝐚́𝐧

A programban lesznek:
– online mentorálások
– szakmai táborok
– nagy közös találkozás Kecskeméten

👉 Jelentkezés itt:
https://tehetsegpaletta.nmi.hu

17/03/2026

Szántó József méltatása - írta és felolvasta Dobolyi Annamária

Tisztelt jelenlévők, díjazottak, kedves szervezők!

Mesterségem címere: MÉZESKALÁCS KÉSZÍTŐ. A jelenlévők közül biztosan sokan emlékeznek erre a régi játékra és talán már kisgyerekként is ezt a kismozgásos játékot játszhatta társaival a ma este egyik díjazottja, Szántó József.
Szántó József 1979-ben született Kézdivásárhelyen, ahol később iskoláit is végezte.
Anyai ágon negyedik generációs szakmabelinek számít, aki a hagyományhoz híven a szüleitől tanulta a tésztagyúrás, a sütés és a díszítő íróka használatának titkait. Családi műhelyükben a mai napig tradicionális receptek és eljárások alapján készülnek mézeskalácsok és karácsonyi szaloncukrok. Számára a mézeskalács nem csupán termék, hanem örökség. Gyerekkorában azt látta, hogy szülei sokszor éjjel dolgoztak és az édesapja reggel ment a búcsúba/vásárba az éjszaka folyamán elkészült termékekkel.
Éppen ezért számára ez nem egy sima foglalkozás, hanem hagyomány és életstílus.
Szántó József így fogalmaz: „családi vállalkozásunk olyan, mint egy fogaskerék rendszer az óraszerkezetben”. Nagyon szép hasonlat, különösen egy olyan hagyományőrző mesterségnél, mint a mézeskalácsosság. Meséli, hogy van amikor öten ülnek az asztal mellé és a díszítésre váró mézeskalács kézről kézre jár. Ez a gondolat gyönyörűen rávilágít arra, hogy a mézeskalács-készítés több, mint egyszerű gasztronómia; egyfajta közösségi rituálé, ahol a „vándor-díszítés” a bizalom és az összehangoltság jelképe. Hangsúlyozza, hogy a fogaskerékben minden egyes fog számít: ha egy hiányzik vagy gyengébb, az egész szerkezet akadozni kezd. Ugyanígy egy családi vállalkozásban is minden családtag munkája, tudása és hozzáállása nélkülözhetetlen. Biztosan észrevették, hogy folyamatosan többes számot használok, de ez egy olyan hagyományőrző tevékenység, amelyben a családi összefogás különösen fontos szerepet játszik. A családi mesterség generációról generációra öröklődik, és náluk sincs ez másként: a lánya már most besegít a mézeskalácsok készítésében, díszítésében, sőt a vásárokon való árusításban is. Csupán tíz éves volt, amikor egy gyerekeknek szóló kézműves foglalkozáson ő mutatta be a mézeskalács díszítés folyamatát a többi gyereknek. A család felismerte, hogy a fennmaradáshoz, továbblépéshez szükség van az idősebb generációk tapasztalatára és a fiatalabb generáció kreativitására és újító szemléletére.
A Szántó család 2013-ban megnyitott bemutatóműhelye igazi turisztikai látványossággá vált Kézdivásárhelyen, melynek küszöbét évente több ezer belföldi és külföldi turista lépi át. A műhely vonzereje, hogy a mézeskalácsokat ma is eredeti recept alapján búbos kemencében sütik. A hozzuk betérő turisták nemcsak megtekinthetik a készítési folyamatot, hanem maguk is kipróbálhatják a díszítést. A műhelyben több évtizedes, sőt a nagymama által készített több mint 50 éves mézeskalácsok is megtekinthetők, de mivel minden korszakban a mézeskalácsosok figyeltek a vásárlói igényekre, ezért a mai minták, formák is kiállításra kerültek. A mézeskalácsos mesterségnek amúgy is jellemzője az örökös kísérletezés a formákkal és a díszítéssel, a vásárlók ízléséhez és igényeihez igazodva. Azt vallják, hogy a formákban meg lehet újulni, erre mindig van próbálkozás, de a régi recepthez nem szabad nyúlni. A műhelybe betérő turistáknak Szántó József büszkén mutatja a nemrég elkészített 193 cm magas mézeskalács huszárt, amely jól tükrözi József kíváncsi, kiséreletező és kitartó természetét. Folyamatosan tervez, gondolkodik. Tervei között szerepel hasonló nagyméretű mézeskalács készítése és egy jelentősebb, nagyobb volumenű kiállításon való bemutatkozást is fontolgat egy ideje magában.
Szántó József mézeskalács-készítő munkásságát számos szakmai és közösségi elismerés övezi, amelyek elsősorban a többgenerációs székely hagyományok megőrzésére irányulnak. Termékei méltán viselik a Székely Termék védjegyet, amely a hitelesség és a minőség garanciája.
Kihívásként tekint egy-egy személyre szabott megrendelésre, például esküvőre, keresztelőre, céges ajándék készítésére. Egy személyre szabott mézeskalács elkészítése általában több napi egyeztetést és kivitelezést igényel, de a végeredmény precíz alkotást garantál, amelyre József szakmai fejlődésként tekint.
Jó kapcsolatot ápol a megyei és helyi turisztikai intézményekkel, egyesületekkel. Például a Visit Covasna/Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület rendszeresen népszerűsíti őket és nekik köszönhetően a család termékei gyakran külföldre is eljutnak.
A Tegyünk Kézdiszékért civil szerveződés így fogalmaz: „Azokat díjazzuk, akik a hagyományőrzés, közösségépítés, történelmi értékeink megőrzése, a kézművesség, térségünk szépségeinek, értékeinek népszerűsítése (…) területén önzetlenül dolgoznak a köz érdekében.” Úgy gondolom, hogy Szántó József díjazása/méltatása nemcsak egy tehetséges mester elismerése, hanem tisztelgés mindazon kézművesek előtt is, akik a hagyomány és az alkotóerő egységében őrzik és gazdagítják erdélyi, azon belül háromszéki/felsőháromszéki kultúránkat. Szántó József munkásságával hozzájárul a kézdivásárhelyi mézeskalács-készítés hagyományának fennmaradásához és megújulásához. Mézeskalácsai nem csupán édességek, hanem díszítőművészeti alkotások is: a hagyományos motívumokat – tulipán, szív, huszár – nagy gondossággal és művészi érzékenységgel formálja meg. Mézeskalácsai egyszerre hordozzák a népi kultúra letisztult formavilágát és az egyéni alkotói látásmód frissességét. Díszítéseiben a cukormáz finom rajzolata, a kompozíciók arányossága és a szimbolikus motívumok tudatos alkalmazása különleges harmóniát teremt.
Gratulálok a díjazottnak, köszönjük eddigi értékteremtő munkáját és kívánom, hogy a mesterségem címere tovább folytatódjon generációkon át, tovább öregbítve városunk hírnevét.

Dobolyi Annamária muzeológus, művészettörténész
Elhangzott 2026. március 5-én a Tegyünk Kézdiszékért civil szerveződés díjátadó gáláján

12/03/2026

Fekete Vince méltatása - írta és felovasta Sántha Attila

Fekete Vince költészetéről pár percben éremlegesen szólni szinte képtelenség. De, gondolom, a Tegyünk Kézdiszékért tömörülés nem csak a verseiért ítélte neki a díjat, hanem azért is, amit székünkért tett. Vagy azért, amit jelent a neve a városban. Úgyhogy inkább az emberről fogok szólni, arról, akinek költészetére rányomta bélyegét környékünk és annak emberei.

Vince Polyánban nőtt fel, amelynek nemrég a monográfiáját is összeállította. A ’80-as évek végén a városban, a lakásgazdálkodásnál dolgozott, számtalan emberrel megismerkedett, akiknek sorsa néha visszaköszön a könyveiben is. Közben szorgalmasan felvételizett a kolozsvári bölcsészkarra, ahová az istennek sem akarták felvenni az évi hét magyar – idegennyelv hely egyikére. Ebben a cipőben jártam én is, biztosan nem voltunk elég tehetségesek. Emlékszem arra, hogy a forradalom előtt irodalmi kört csináltunk a városban, amelyre eljárt egy ballonkabátos ember, akiről senki nem tudta, hogy kicsoda, illetve sejtette mindenki, hogy miért jár oda – mindegy, fő az, hogy úgy értékelte, nem vagyunk elég veszélyesek a rendszerre, ezért hagyta, hogy az irodalmi kör működjön. Utólag kiderült, mind a bölcsészkar, mind a ballonkabátos ember tévedett. 1989 után, Kolozsváron Vince költészete azonnal megtalálta az olvasóit. Nem is csoda, hiszen ilyen sorokat írt akkoriban:
„»Visszatöbbénem!« Könnyek, sértések.
Meg két üveg tormáscékla. Négyszáz
kilométerre aznap a vonattal.
Sivár albérlet. Harmincévesen.

Nem hívtalak. Ezt tudtad. Nem hívtál.
Ez várható volt. Azok után. Kétségek
kizárva. Hat év. Ennyi. Volt. Üres
hétvége. Kávé, cigaretta.
(…)
Mit nem adnék most ázott-szamóca melledért!”
Hamarosan a Helikon melléklapjának, a Serény Múmiának lett az alapító szerkesztője. Vince pedig életre szóló barátságot kötött Szilágyi Pista bácsival, akivel egy nagyszerű beszélgetőkönyvet is készített. Hosszú évekig szerkesztette a Serény Múmiát, majd Kézdiről ingázva a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld következett, ahol mai napig rostálja a hozzá érkező verseket, hogy a folyóirat olvasói a legjobbakat kapják meg. Ma a Kárpát-medence legjobb szerkesztőinek egyike.

Ismeri a város és a környék minden porcikáját. Kézdiszékről szól az 2014-es Udvartér vicces-humoros-ironikus-parodisztikus tárcagyűjteménye, a 2015-ös Vak visszhang, a 2018-as Szárnyvonal és a 2022-es Halálgyakorlatok egy része, a 2019-es Vargaváros – de igazából mindenik kötetében ott van vidékünk. E versekből, tárcákból egy szerelmes földrajz kerekedik ki: még azokból az írásokból is, amelyekben látszólag nem a szerelmetesség dominál. A patinás időmértékben íródott, máshol szaggatott beszédmódú, tragikus hangvételű versek mögött minden esetben ott van a szeretet, az, ami élhetővé teszi a várost és környékét annak minden boldog és kevésbé boldog emlékével, minden furcsaságával. Alighanem ő alkotta meg a legszebb képet a székelység eme szegletéről, még ha veszteségkép is ez, amelyben múlt és jelen egyszerre megtalálható:
„A dombon túlról kékes füstök lógnak arcunkba akkor,
amikor kettesben egyszer majd erre járunk; magyarázok,
mutatok körbe, hogy tudod, ez volt egykor mindenem
nekem, és most ez lett, amit itten még belőle látunk...

A múltba ingázni vissza, ó milyen régi, giccsbe dermedt
közhely ez, de hogyan mutathatnám meg másképp,
Mindenem, Neked, hogy ez volt a hely, ahol egykor
éltem, és ez az a hely, ami most már végképp elveszett…”

Verseiben nemcsak a fölényes poétikai tudás tapasztalható meg, hanem ott van egy mélyebb, archaikus létviszonyulás is, egy zsoltáros hang, amely a múltat és a jelent a jövő érdekébe állítja:
„Segíts meg, kérlek, Szűzanya, úgy szeretnék
még gyermekeimmel hegyek
és völgyek, dús lankák, sűrű erdőségek,
a környező vidék ölén
járni gombászni, gyógynövényért, vagy csak úgy,
kedvünkre kószálni; menni
örömmel kicsi családommal a hegyre
fel, völgybe le, s elpihenni,
ha jön az éj, a csillagok alatt este.”
Aki ilyent tud írni, annak neve megmarad.

10/03/2026

Bálint Olga méltatása - írta és felovasta Gáj Nándor

Tisztelt Hölgyeim és Uraim / Kedves Ünneplők!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a mai napon méltathatom Bálint Olgát, aki a segítő szakma területén végzett kiemelkedő munkájával érdemelte ki a Tegyünk Kézdiszékért díjat.

Bálint Olga Kézdivásárhely, Kézdiszék közösségi életének meghatározó alakja. Pszichológusként, mentálhigiénés szakemberként egész pályáját az emberi méltóság megőrzése, az embertársak iránti odafigyelés, figyelem, gondoskodás szolgálatába állította.
Nem egyetlen látványos tett, s nem egy rövid időszak eredménye az, amiért ma elismerésben részesül, hanem több évtizedes, kitartó jelenlét, felelősségvállalás és szolgálat, olyan emberek, sorsok, élethelyzetek melletti kiállás, ahol a szakértelem mély emberi érzékenységgel társul.
Évtizedeken át végzett munkája során mindig az embert látta meg először, a nehéz sorsokat, a kiszolgáltatottságot, a kimondatlan félelmeket, az erőforrásokat is, amelyek sokszor rejtve maradnak. Pszichológusként, mentálhigiénés szakemberként nemcsak segített, hanem szolgált, megtartott, Krízishelyzetben jelen volt, kísért.
Harminc éve vezeti a Kézdivásárhelyi Közösségi Szolgáltatási Komplexumot, ahol a szakmaiságot, az alázatos emberi jelenléttel, a vezetői felelősséget pedig személyes odafordulással kapcsolta össze. Munkája ÉRTELMÉT nem számokban, statisztikai kimutatásokban, hanem sorsokban, kapcsolatokban, megmentett, újraépített s megtartott életekben látta.

Számos országszinten innovatív, pilot jellegű programot, úttörő központot, speciális szolgáltatásokat hozott létre és működtet a mai napig: lakásotthonokat, ergo terápiás műhelyeket, védett egységet, központot a családon belüli erőszak áldozatai számára.

A Báró Szentkereszty Stephanie által létrehozott egyesület szellemi hagyatékát követve, 2003-ban, megalapította a kézdivásárhelyi Szentkereszty Stephanie Egyesületet. A bárónő végakaratához hűen minden év május 26-án nagy tömegeket megmozgató, megemlékező rendezvényt és számos szociális, kulturális eseményt a helyi és megyei közösség bevonását célzó tevékenységet szervez.

Úgy intézményvezetőként, mint egyesületi elnökként szívügyének tekinti és felkarolja a szociálisan hátrányos helyzetűeknek, fogyatékossággal élőknek, megváltozott munkaképességű személyeknek a problémáit, valamint a családon belüli erőszak áldozatainak, időseknek, hajléktalanoknak, krízishelyzetben levő egyéneknek a szükségleteit, biztos pontként, utolsó menedékként, segítő kézként ott van, amikor igazán szükség van rá.

Mindezt nagy felelősséggel, következetesen, emberi kiapadhatatlan tartással csendesen végzi, de amit tesz, annak súlya és maradandó hatása van. Mindennapi munkáját áthatotta az a meggyőződés, hogy a gondoskodás nem pusztán feladat, hanem erkölcsi állásfoglalás.

Kézdiszék közössége számára Bálint Olga jelenti a meghallgató szakembert, a biztos pontot, a támaszt válsághelyzetben, azt az embert, aki mer álmodni, aki tud hosszú távon előre gondolkodni, és kitartani célja mellett. Munkássága során mindig alapvető értékrend volt a precizitás, az innováció vezérelte, példát mutatva ezzel kollégáinak és a jövő generációjának egyaránt.

A Tegyünk Kézdiszékért díj ma nemcsak egy életút elismerése, hanem köszönet a kitartásért, hitelességért, köszönet azért, hogy munkájával és jelenlétével példát mutatott és mutat ma is utat.
Kovászna Megye Tanácsának alelnökeként különösen fontos számomra hangsúlyozni, hogy az ilyen intézmények és az ilyen vezetők adják a közszolgálat valódi értelmét. A Kézdivásárhelyi Közösségi Szolgáltatási Komplexum nemcsak egy jól működő intézmény, hanem egy olyan hely, amely mögött hiteles szakmai munka, emberi tartás és hosszú távú felelősségvállalás áll.
Bálint Olga munkája számunkra is iránytű: azt mutatja meg, hogy a megyei rendszer akkor működik jól, ha van benne szív, következetesség és bátorság az emberek mellé állni a legnehezebb helyzetekben is.

📸 Szegeti Abigél, Balázsi Hunor, Huszár Szilamér

09/03/2026

https://www.3szek.ro/load/cikk/179515/atadtak-a-tegyunk-kezdiszekert-dijakat-kezdivasarhely

A Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés nyolcadik alkalommal díjazta múlt csütörtökön este a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Központ színháztermében a közösség négy tagját, akik az elmúlt években önzetlenül, becsülettel és alázattal tettek Kézdiszékért, annak polg....

09/03/2026

Antal Zoltán méltatása - írta és felolvasta Péter Barna

Tisztelt ünneplő közösség! Tisztelt hölgyeim és uraim!

A mai nap egy olyan embert ünnepelünk, aki nemcsak munkájával, hanem személyiségével is maradandó nyomot hagyott közösségünk életében. Olyan embert, aki soha nem kereste a figyelmet, mágis mindig a középpontban volt, merft ahol megjelent ott azonnal élet, derű és jó kedv született.
Antal Zoltán több mint harminc éve végzi hivatását becsülettel és kitartással. A varroda falai között a szakma elismert mestere, aki munkájában pontos, következetes és megbizható. Ugyanakkor
mindannyian tudjuk: az ő igazi ereje nem csupán a keze munkájában, hanem a szívében és a mosolyában rejlik. Jelenléte biztonságot ad, megnyugtat, összeköt és közösséget formál.

Derűs természete különleges ajándék. Zoli azok közé az emberek közé tartozik, akik képesek mosolyt csalni mások arcára még a legszűrkébb hétköznapokon is. Jó kedve nem műló pillanat,
hanem állandó lelki állapot, amelyből mindenki részül, aki a közelében van. Nevetése őszinte, homora finom és mikndig tudja, mikor van szükség egy bárorító szóra, egy tréfára vagy éppen egy
dalra. És bizony ahol ő jelen van, ott nem marad el a nóta sem. Nótás kedve legendás: dalai összekapcsolják a múltat a jelennel, az egyént a közösséggel. Nem csak énekel, hanem lelket ad a
dalnak – s vele együtt mindazoknak, akik csatlakoznak hozzá. Ezek a pillanatok nem csupán vidém percek, hanem közösségformáló erők is, amelyek emlékekké és hagyománnyá válnak.

Antal Zoltán a közösségi élet fáradhatatlan szervezője és mozgató rugója. Farsangok, mulatságok, ünnepi alkalmak elképzelhetetlenek lennének nélküle. Ő az, aki ötletel, szervez, összehangol, biztat
és, ha kell, maga áll az élére mindennek. Nem parancsol, hanem lelkesít. Nem irányít, hanem maga mellé állít másokat. Vidámsága ragadós, lelkesedése közös üggyé teszi a közösségi eseményeket.
Verset ír, rímeket farag, gondolatokat önt formába – könnyedén, természetesen, örömmel. Szavai, akár dalai mindig az össszetartozásról, az emberi kapcsolatokról és az élet szeretetéről szólnak.
Ezek a sorok és dallamok ugyanúgy részei közösségünk mindennapjainak, mint az általa szervezett
együttlétek. Mindezek mellett segítőkészsége magától értetődő, embersége példamutató, Jó barát, szerető rokon,
odaadó családapa. Olyan ember, aki nem kér, hanem ad, aki nem számol, hanem jelen van, aki nem elismerést vár, hanem örömmel szolgál.
Az ő életútja és személyisége tökéletesen megtestesíti mindazt, amit közösen értéknek tartunk, hagyományaink tiszteletét, a közösség erejébe vetett hitet, az egymás iránti tiszteletet és
megbecsülést. Azt a meggyőződést, hogy derűvel, jó szóval és összefogással szebb hellyé yehetjük világunkat.
Ezért a mai nap nem pusztán egy díjat adunkát. Ma köszönetet mondunk egy életre szóló példamutatásért, több mint harminc év munkájáélrt, a közös dalokért, a nevetéssel teli alkalmakkért,
a közösséget éltető erőért.

Antal Zoltán méltó vagy a Tegyünk Kézdiszékért díjra.

Fogadd szeretettel, tisztelettel és hálával közösségünk elismerését.

📷 Szegeti Abigél, Balázsi Hunor, Huszár Szilamér