Tegyünk Kézdiszékért

12/03/2026

Fekete Vince méltatása - írta és felovasta Sántha Attila

Fekete Vince költészetéről pár percben éremlegesen szólni szinte képtelenség. De, gondolom, a Tegyünk Kézdiszékért tömörülés nem csak a verseiért ítélte neki a díjat, hanem azért is, amit székünkért tett. Vagy azért, amit jelent a neve a városban. Úgyhogy inkább az emberről fogok szólni, arról, akinek költészetére rányomta bélyegét környékünk és annak emberei.

Vince Polyánban nőtt fel, amelynek nemrég a monográfiáját is összeállította. A ’80-as évek végén a városban, a lakásgazdálkodásnál dolgozott, számtalan emberrel megismerkedett, akiknek sorsa néha visszaköszön a könyveiben is. Közben szorgalmasan felvételizett a kolozsvári bölcsészkarra, ahová az istennek sem akarták felvenni az évi hét magyar – idegennyelv hely egyikére. Ebben a cipőben jártam én is, biztosan nem voltunk elég tehetségesek. Emlékszem arra, hogy a forradalom előtt irodalmi kört csináltunk a városban, amelyre eljárt egy ballonkabátos ember, akiről senki nem tudta, hogy kicsoda, illetve sejtette mindenki, hogy miért jár oda – mindegy, fő az, hogy úgy értékelte, nem vagyunk elég veszélyesek a rendszerre, ezért hagyta, hogy az irodalmi kör működjön. Utólag kiderült, mind a bölcsészkar, mind a ballonkabátos ember tévedett. 1989 után, Kolozsváron Vince költészete azonnal megtalálta az olvasóit. Nem is csoda, hiszen ilyen sorokat írt akkoriban:
„»Visszatöbbénem!« Könnyek, sértések.
Meg két üveg tormáscékla. Négyszáz
kilométerre aznap a vonattal.
Sivár albérlet. Harmincévesen.

Nem hívtalak. Ezt tudtad. Nem hívtál.
Ez várható volt. Azok után. Kétségek
kizárva. Hat év. Ennyi. Volt. Üres
hétvége. Kávé, cigaretta.
(…)
Mit nem adnék most ázott-szamóca melledért!”
Hamarosan a Helikon melléklapjának, a Serény Múmiának lett az alapító szerkesztője. Vince pedig életre szóló barátságot kötött Szilágyi Pista bácsival, akivel egy nagyszerű beszélgetőkönyvet is készített. Hosszú évekig szerkesztette a Serény Múmiát, majd Kézdiről ingázva a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld következett, ahol mai napig rostálja a hozzá érkező verseket, hogy a folyóirat olvasói a legjobbakat kapják meg. Ma a Kárpát-medence legjobb szerkesztőinek egyike.

Ismeri a város és a környék minden porcikáját. Kézdiszékről szól az 2014-es Udvartér vicces-humoros-ironikus-parodisztikus tárcagyűjteménye, a 2015-ös Vak visszhang, a 2018-as Szárnyvonal és a 2022-es Halálgyakorlatok egy része, a 2019-es Vargaváros – de igazából mindenik kötetében ott van vidékünk. E versekből, tárcákból egy szerelmes földrajz kerekedik ki: még azokból az írásokból is, amelyekben látszólag nem a szerelmetesség dominál. A patinás időmértékben íródott, máshol szaggatott beszédmódú, tragikus hangvételű versek mögött minden esetben ott van a szeretet, az, ami élhetővé teszi a várost és környékét annak minden boldog és kevésbé boldog emlékével, minden furcsaságával. Alighanem ő alkotta meg a legszebb képet a székelység eme szegletéről, még ha veszteségkép is ez, amelyben múlt és jelen egyszerre megtalálható:
„A dombon túlról kékes füstök lógnak arcunkba akkor,
amikor kettesben egyszer majd erre járunk; magyarázok,
mutatok körbe, hogy tudod, ez volt egykor mindenem
nekem, és most ez lett, amit itten még belőle látunk...

A múltba ingázni vissza, ó milyen régi, giccsbe dermedt
közhely ez, de hogyan mutathatnám meg másképp,
Mindenem, Neked, hogy ez volt a hely, ahol egykor
éltem, és ez az a hely, ami most már végképp elveszett…”

Verseiben nemcsak a fölényes poétikai tudás tapasztalható meg, hanem ott van egy mélyebb, archaikus létviszonyulás is, egy zsoltáros hang, amely a múltat és a jelent a jövő érdekébe állítja:
„Segíts meg, kérlek, Szűzanya, úgy szeretnék
még gyermekeimmel hegyek
és völgyek, dús lankák, sűrű erdőségek,
a környező vidék ölén
járni gombászni, gyógynövényért, vagy csak úgy,
kedvünkre kószálni; menni
örömmel kicsi családommal a hegyre
fel, völgybe le, s elpihenni,
ha jön az éj, a csillagok alatt este.”
Aki ilyent tud írni, annak neve megmarad.

10/03/2026

Bálint Olga méltatása - írta és felovasta Gáj Nándor

Tisztelt Hölgyeim és Uraim / Kedves Ünneplők!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a mai napon méltathatom Bálint Olgát, aki a segítő szakma területén végzett kiemelkedő munkájával érdemelte ki a Tegyünk Kézdiszékért díjat.

Bálint Olga Kézdivásárhely, Kézdiszék közösségi életének meghatározó alakja. Pszichológusként, mentálhigiénés szakemberként egész pályáját az emberi méltóság megőrzése, az embertársak iránti odafigyelés, figyelem, gondoskodás szolgálatába állította.
Nem egyetlen látványos tett, s nem egy rövid időszak eredménye az, amiért ma elismerésben részesül, hanem több évtizedes, kitartó jelenlét, felelősségvállalás és szolgálat, olyan emberek, sorsok, élethelyzetek melletti kiállás, ahol a szakértelem mély emberi érzékenységgel társul.
Évtizedeken át végzett munkája során mindig az embert látta meg először, a nehéz sorsokat, a kiszolgáltatottságot, a kimondatlan félelmeket, az erőforrásokat is, amelyek sokszor rejtve maradnak. Pszichológusként, mentálhigiénés szakemberként nemcsak segített, hanem szolgált, megtartott, Krízishelyzetben jelen volt, kísért.
Harminc éve vezeti a Kézdivásárhelyi Közösségi Szolgáltatási Komplexumot, ahol a szakmaiságot, az alázatos emberi jelenléttel, a vezetői felelősséget pedig személyes odafordulással kapcsolta össze. Munkája ÉRTELMÉT nem számokban, statisztikai kimutatásokban, hanem sorsokban, kapcsolatokban, megmentett, újraépített s megtartott életekben látta.

Számos országszinten innovatív, pilot jellegű programot, úttörő központot, speciális szolgáltatásokat hozott létre és működtet a mai napig: lakásotthonokat, ergo terápiás műhelyeket, védett egységet, központot a családon belüli erőszak áldozatai számára.

A Báró Szentkereszty Stephanie által létrehozott egyesület szellemi hagyatékát követve, 2003-ban, megalapította a kézdivásárhelyi Szentkereszty Stephanie Egyesületet. A bárónő végakaratához hűen minden év május 26-án nagy tömegeket megmozgató, megemlékező rendezvényt és számos szociális, kulturális eseményt a helyi és megyei közösség bevonását célzó tevékenységet szervez.

Úgy intézményvezetőként, mint egyesületi elnökként szívügyének tekinti és felkarolja a szociálisan hátrányos helyzetűeknek, fogyatékossággal élőknek, megváltozott munkaképességű személyeknek a problémáit, valamint a családon belüli erőszak áldozatainak, időseknek, hajléktalanoknak, krízishelyzetben levő egyéneknek a szükségleteit, biztos pontként, utolsó menedékként, segítő kézként ott van, amikor igazán szükség van rá.

Mindezt nagy felelősséggel, következetesen, emberi kiapadhatatlan tartással csendesen végzi, de amit tesz, annak súlya és maradandó hatása van. Mindennapi munkáját áthatotta az a meggyőződés, hogy a gondoskodás nem pusztán feladat, hanem erkölcsi állásfoglalás.

Kézdiszék közössége számára Bálint Olga jelenti a meghallgató szakembert, a biztos pontot, a támaszt válsághelyzetben, azt az embert, aki mer álmodni, aki tud hosszú távon előre gondolkodni, és kitartani célja mellett. Munkássága során mindig alapvető értékrend volt a precizitás, az innováció vezérelte, példát mutatva ezzel kollégáinak és a jövő generációjának egyaránt.

A Tegyünk Kézdiszékért díj ma nemcsak egy életút elismerése, hanem köszönet a kitartásért, hitelességért, köszönet azért, hogy munkájával és jelenlétével példát mutatott és mutat ma is utat.
Kovászna Megye Tanácsának alelnökeként különösen fontos számomra hangsúlyozni, hogy az ilyen intézmények és az ilyen vezetők adják a közszolgálat valódi értelmét. A Kézdivásárhelyi Közösségi Szolgáltatási Komplexum nemcsak egy jól működő intézmény, hanem egy olyan hely, amely mögött hiteles szakmai munka, emberi tartás és hosszú távú felelősségvállalás áll.
Bálint Olga munkája számunkra is iránytű: azt mutatja meg, hogy a megyei rendszer akkor működik jól, ha van benne szív, következetesség és bátorság az emberek mellé állni a legnehezebb helyzetekben is.

📸 Szegeti Abigél, Balázsi Hunor, Huszár Szilamér

09/03/2026

https://www.3szek.ro/load/cikk/179515/atadtak-a-tegyunk-kezdiszekert-dijakat-kezdivasarhely

A Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés nyolcadik alkalommal díjazta múlt csütörtökön este a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Központ színháztermében a közösség négy tagját, akik az elmúlt években önzetlenül, becsülettel és alázattal tettek Kézdiszékért, annak polg....

09/03/2026

Antal Zoltán méltatása - írta és felolvasta Péter Barna

Tisztelt ünneplő közösség! Tisztelt hölgyeim és uraim!

A mai nap egy olyan embert ünnepelünk, aki nemcsak munkájával, hanem személyiségével is maradandó nyomot hagyott közösségünk életében. Olyan embert, aki soha nem kereste a figyelmet, mágis mindig a középpontban volt, merft ahol megjelent ott azonnal élet, derű és jó kedv született.
Antal Zoltán több mint harminc éve végzi hivatását becsülettel és kitartással. A varroda falai között a szakma elismert mestere, aki munkájában pontos, következetes és megbizható. Ugyanakkor
mindannyian tudjuk: az ő igazi ereje nem csupán a keze munkájában, hanem a szívében és a mosolyában rejlik. Jelenléte biztonságot ad, megnyugtat, összeköt és közösséget formál.

Derűs természete különleges ajándék. Zoli azok közé az emberek közé tartozik, akik képesek mosolyt csalni mások arcára még a legszűrkébb hétköznapokon is. Jó kedve nem műló pillanat,
hanem állandó lelki állapot, amelyből mindenki részül, aki a közelében van. Nevetése őszinte, homora finom és mikndig tudja, mikor van szükség egy bárorító szóra, egy tréfára vagy éppen egy
dalra. És bizony ahol ő jelen van, ott nem marad el a nóta sem. Nótás kedve legendás: dalai összekapcsolják a múltat a jelennel, az egyént a közösséggel. Nem csak énekel, hanem lelket ad a
dalnak – s vele együtt mindazoknak, akik csatlakoznak hozzá. Ezek a pillanatok nem csupán vidém percek, hanem közösségformáló erők is, amelyek emlékekké és hagyománnyá válnak.

Antal Zoltán a közösségi élet fáradhatatlan szervezője és mozgató rugója. Farsangok, mulatságok, ünnepi alkalmak elképzelhetetlenek lennének nélküle. Ő az, aki ötletel, szervez, összehangol, biztat
és, ha kell, maga áll az élére mindennek. Nem parancsol, hanem lelkesít. Nem irányít, hanem maga mellé állít másokat. Vidámsága ragadós, lelkesedése közös üggyé teszi a közösségi eseményeket.
Verset ír, rímeket farag, gondolatokat önt formába – könnyedén, természetesen, örömmel. Szavai, akár dalai mindig az össszetartozásról, az emberi kapcsolatokról és az élet szeretetéről szólnak.
Ezek a sorok és dallamok ugyanúgy részei közösségünk mindennapjainak, mint az általa szervezett
együttlétek. Mindezek mellett segítőkészsége magától értetődő, embersége példamutató, Jó barát, szerető rokon,
odaadó családapa. Olyan ember, aki nem kér, hanem ad, aki nem számol, hanem jelen van, aki nem elismerést vár, hanem örömmel szolgál.
Az ő életútja és személyisége tökéletesen megtestesíti mindazt, amit közösen értéknek tartunk, hagyományaink tiszteletét, a közösség erejébe vetett hitet, az egymás iránti tiszteletet és
megbecsülést. Azt a meggyőződést, hogy derűvel, jó szóval és összefogással szebb hellyé yehetjük világunkat.
Ezért a mai nap nem pusztán egy díjat adunkát. Ma köszönetet mondunk egy életre szóló példamutatásért, több mint harminc év munkájáélrt, a közös dalokért, a nevetéssel teli alkalmakkért,
a közösséget éltető erőért.

Antal Zoltán méltó vagy a Tegyünk Kézdiszékért díjra.

Fogadd szeretettel, tisztelettel és hálával közösségünk elismerését.

📷 Szegeti Abigél, Balázsi Hunor, Huszár Szilamér

02/03/2026

23/02/2026

SZÁNTÓ JÓZSEF - díjazottunk - az ünnepség időpontja 2026. március 05. 18 óra a Vigadó nagytermében.

Szántó József mézeskalácsos 1979-ben született Kédivásárhelyen, ahol később iskoláit is végezte.

Anyai ágon negyedik generációs szakmabelinek számít, aki a hagyományhoz híven a szüleitől tanulta a tésztagyúrás, a sütés és a díszítő íróka használatának titkait. Családi műhelyükben a mai napig tradicionális receptek és eljárások alapján készülnek mézeskalácsok és karácsonyi szaloncukrok.

Szántó József mézeskalácsos munkásságát számos szakmai és közösségi elismerés övezi, amelyek elsősorban a többgenerációs székely hagyományok megőrzésére irányulnak. Termékei méltán viselik a Székely Termék védjegyet, amely a hitelesség és a minőség garanciája.

A Szántó család 2013-ban megnyitott bemutatóműhelye igazi turisztikai látványossággá vált Kézdivásárhelyen, melynek küszöbét évente több ezer belföldi és külföldi tursita lépi át.

19/02/2026

BÁLINT OLGA-díjazottunk – az ünnepség időpontja: 2026. március 5., 18 óra, a Vigadó nagytermében

Bálint Olga Kézdivásárhely és Kézdiszék közösségi életének meghatározó alakja. Pszichológusként és mentálhigiénés szakemberként egész pályáját az emberi méltóság megőrzésének, az embertársak iránti odafigyelésnek és gondoskodásnak a szolgálatába állította.

Harminc éve vezeti a Kézdivásárhelyi Közösségi Szolgáltatási Komplexumot, ahol a szakmaiságot az alázatos emberi jelenléttel kapcsolja össze, a vezetői felelősséget pedig személyes odafordulással gyakorolja.

2003-ban megalapította a báró Szentkereszty Stephanie nevét viselő egyesületet, amely küldetésének tekinti az egykori egyesületi mentalitás és szemlélet, valamint a szellemi és eszmei értékek megőrzését, továbbá a mai szociális igényeknek és elvárásoknak megfelelő szolgáltatások biztosítását.

Munkája elismeréseként számos hazai és nemzetközi szervezet kitüntetésében részesült, többek között:
• a Magyar Gyermek- és Ifjúságvédelmi Szövetség elismerésében (2006), a gyermeki jogok védelmében végzett munkájáért;
• a Székely Hírmondó Év Embere Díjban (2008);
• az Ezüstfenyő Díjban a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől (2011);
• Kovászna Megye Tanácsának díszoklevelében (2013), a felső-háromszéki közösség szolgálatában végzett önzetlen nevelési és szociális tevékenysége elismeréseként.

Intézményvezetőként és egyesületi elnökként egyaránt szívügyének tekinti a szociálisan hátrányos helyzetűek, a fogyatékossággal élők, a megváltozott munkaképességű személyek, valamint a családon belüli erőszak áldozatainak és a krízishelyzetben lévők problémáit és szükségleteit.

Hisz a közösségi és társadalmi szemléletváltás erejében, valamint abban, hogy az emberi értékbe történő „beruházás” a leghatékonyabb és legnemesebb magatartás, egyben emberi és felebaráti kötelesség is.

17/02/2026

FEKETE VINCE - díjazottunk - az ünnepség időpontja 2026. március 05. 18 óra a Vigadó nagytermében.

Fekete Vince a kortárs, azon belül az erdélyi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Költészete egyszerre gyökerezik mélyen a szülőföld tapasztalatában és emelkedik egyetemes érvényű kérdések felé. Verseiben a személyes sors és a közösségi emlékezet szorosan összefonódik: az identitás, a történelem, az otthonosság és az idegenség motívumai visszatérő, mégis mindig új megvilágításba kerülő témák.

Líráját fegyelmezett formaérzék, sűrű képiség és letisztult, pontos nyelvhasználat jellemzi. Képei egyszerre érzékletesek és gondolatilag rétegzettek; a táj, a családi emlékezet és a történelmi tapasztalat nála nem puszta háttér, hanem a létértelmezés szerves része. Költészete képes arra, hogy a legszemélyesebb rezdüléseket is közösségi távlatba emelje, miközben megőrzi az intimitás hitelességét.

Fekete Vince munkássága a hagyomány és a modernség termékeny párbeszéde: tisztelettel fordul a magyar líra öröksége felé, ugyanakkor következetesen saját hangot teremt. Költői világa egyszerre komoly és ironikus, meditatív és szenvedélyes – olyan életmű, amely nemcsak megszólít, hanem gondolkodásra és önvizsgálatra is késztet.

12/02/2026

ANTAL ZOLTÁN - díjazottunk - az ünnepség időpontja 2026. március 05. 18 óra a Vigadó nagytermében.

Antal Zoltán a közösségi élet fáradhatatlan szervezője és mozgatórugója. Farsangok, mulatságok, ünnepi alkalmak elképzelhetetlenek lennének nélküle. Ő az, aki ötletel, szervez, összehangol, biztat, és ha kell, maga áll az élére mindennek. Nem parancsol, hanem lelkesít. Nem irányít, hanem maga mellé állít másokat. Vidámsága ragadós, lelkesedése közös üggyé teszi a közösségi eseményeket. Verset ír, rímeket farag, gondolatokat önt formába – könnyedén, természetesen, örömmel. Szavai, akár dalai, mindig az összetartozásról, az emberi kapcsolatokról és az élet szeretetéről szólnak. Ezek a sorok és dallamok ugyanúgy részei közösségünk mindennapjainak, mint az általa szervezett együttlétek. Mindezek mellett segítőkészsége magától értetődő, embersége példamutató. Jó barát, szerető rokon, odaadó családapa.

( mondja róla Volloncs Mária)

10/02/2026

DÍJÁTADÓ ÜNNEPSÉG - 2026. március 5-én 18 órától.

A Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés nyolcadik alkalommal díjazza azokat a jeles személyiségeket, akik önzetlenül, becsülettel és alázattal dolgoztak/dolgoznak közösségünkért. Ezáltal olyan személyekre hívjuk fel a figyelmet, akik munkájukért nem vártak-várnak anyagi jutalmat, ott vannak ahol segíteni lehet és kell. Azokat díjazzuk, akik a hagyományőrzés, közösségépítés, történelmi értékeink megőrzése, a kézművesség, térségünk szépségeinek, értékeinek népszerűsítése, az innováció, az egészségügy, környezetfenntartás, illetve fejlesztés vagy a sport területén önzetlenül dolgoznak a köz érdekében.

2026. március 5-én, 18 órától a kézdivásárhelyi Vigadó nagytermében a következő személyiségeket díjazzuk:
• Antal Zoltán közösségszervező
• Bálint Olga a Szentkereszty Stephanie Egyesület elnöke, a Közösségi Szolgáltatási Komplexum igazgatója
• Fekete Vince költő, szerkesztő, műfordító
• Szántó József mézeskalács készítő

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

09/02/2026

Farsangtemetés Kézdivásárhely Főterén.

08/02/2026

Idén sem maradt nálunk a tél: a Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés szervezésében immár hatodik alkalommal kergettük el Kézdivásárhelyről. A városbeliek és a környék falvaiból érkezők a Vigadó elé vonultak a menyasszonnyal és a bábuval – a báb égető lángja volt az a jelképes tűz, amely a hideget és a szürkeséget is kiszorította.
A jókedv szikráját a Daczó Zádor vezette kézdivásárhelyi színjátszó csoport ifjú növendékei lobbantották lángra: szerepjátékaik frissessége és lendülete megadta az ünnep alaphangját. Nekik köszönhetően az idei rendezvény az eddigiek közül is a legszínvonalasabb mulatsággá vált – külön köszönet illeti őket.
Köszönet jár ugyanakkor a társszervezőknek is: a Bálványos Fiai Egyesület tagjainak, Antal Zoltán vezetésével, akik jelenlétükkel ugyancsak hozzájárultak az esemény sikeréhez. A hála szavából nem maradhat ki Ábri Béla és fia sem, ahogyan a gelencei, lemhényi és torjai zenészek sem, akik talpalávalóval szolgáltak a népes seregnek. A gelencei férfidalárda is derekasan kivette részét a jókedv megteremtésében: énekük megtöltötte a teret, és összefogta a közösséget.
Az érdeklődők között külön színfoltot jelentett a Zöldnap Egyesület kis csapata. A több mint kétszáz fős tömeg – melyben jó néhány maszkos is elvegyült – részese lehetett a medveébresztésnek és a bábu elégetésének is, együtt mozdulva a télbúcsúztató hagyomány ritmusára.
A mulatozás a Borudvarban folytatódott. Hálásak lehetünk Hegedüs Ferencnek, amiért zsíros kenyérrel, teával és forralt borral várta a maszkosokat és a kíváncsiskodókat. Nem maradhatott el a kedvelt székely „tüzes víz” sem – ezért Szabó Kálmán kézműves pálinkafőzőt illeti köszönet. S ahogy az ünnepből, úgy az ízekből sem hiányozhatott a lényeg: a kürtőskalácsért a torjai Szabó családnak, az ízletes pánkóért pedig a csernátoni Réti családnak jár elismerés. Az se maradhat ki, hogy a lovas csapat végig vigyázott a mulatozókra.
A visszajelzések szerint a főtéren mindenki tisztán hallotta az elhangzottakat – a hangosítás Szabó Csaba, a Vigadó munkatársának segítsége nélkül aligha valósulhatott volna meg.