Farkaslakának vesszük az irányt megnézni – ki tudja hányadszor? – Tamási Áron sírját és szülőházát. Valószínűleg az író maga sem tudta, hogy ragaszkodása szülőfalujához és eltemettetése a modern, tömeges turizmus korára Farkaslaka felvirágzásához fog vezetni: a falu a szó szoros értelmében az ő kultuszán gyarapszik, akárcsak Korondé a székelyföldi agyagon. Mert aki idelátogat, idegen világokból má
solt új házak sokaságával találja szembe magát, s mögöttük a réginek csak málló maradványaira bukkan. Tamáska Péter
A fenti gondolatok késztettek az oldal elindításához. Minden szava igaz és minden szava fáj. Vajon végzetszerűen csak a Tamási kultuszon gyarapszik-e a falu, nem lévén más értéke, vagy csak a nemtörődömség miatt kapaszkodott a zseni kultuszába. Azt hiszem mindkettő igaz, csak szerre. Biztos vagyok benne, hogy az a falu amelyik képes volt egy Tamásit adni, képes lehetett volna és lehet akár többet is. És ne feledjük azt sem, hogy Tamási művei a faluból inspirálódtak, tehetsége enélkül olyan lett volna mint egy zenész hangszer nélkül. Tehát nem egész, félszeg, tehetetlen. Farkaslaka eredendően több mint Tamási szülőfaluja és ezt nem szabad elfelejteni. Egy másik fenti gondolat a régi falut keresi, hiányolja azt a falut amelyik kitermelte Tamásit. És máris megvan a probléma alapja. Az a falu húz hasznot Tamásiból amelyik a korábbinak csak árnyéka. Az a falu aki maga is felületesen, ha ismeri az iró munkásságát . Pedig az iró munkássága egyenlő a faluval, tehát aki nem ismeri az irót az nem ismeri a falut a történelmet, gyökértelenül lebeg abban a században amelyikben tán ezek a kötelékek elengedhetetlenek a túlélésben. Az oldal célja tehát nem más mint a régi falu felelevenítése, híd építése a múlt és a jelen között, ha tetszik táptalajt nyújtani, hogy az utódok felnőhessenek az ősökhöz.