27/09/2026
Èrdemes elgondolkdni ezen az ìráson!
Van egy állatvédőket negatívan érintő, közösségi média felületeken elterjedt dolog, amit mostantól akár Kormos-hatásnak is nevezhetünk.
A kérdés: meddig vagyunk kötelesek elviselni.
Az állatok sokak szemében még mindig tárgyak. A tartásuk kötelezettségektől mentes. Sem a jogszabályi kötelezések, sem az állatjóléti szabályok nem ingatják meg ezeket az embereket a hitükben, hogy ők mindenek felett állóan jó gazdák, a véleményük pedig maga AZ IGAZSÁG. Ebből az attitűdből kvázi szívességként éli meg a maguk részéről, ha egy menhelyi állatra jelentkeznek, és ha nem kapják meg, akkor az állatvédők csak pénz lejmolnak, de tartogatják a védenceiket, már azt sem tudják, jó dolgukban milyen hülye szabályokat hozzanak, hogy ne adják oda azokat a kutyákat, macskákat, egyebeket. Ha valakit elutasítanak, ott biztosan és mindig az elutasítót kell keresztre feszíteni, mert mit képzel már.
Nos, azt, hogy JOGA VAN az általa megmentetteket a SZERINTE jó gazdákhoz kihelyezni. Szerződéssel, a chip-parazitamentesítés-oltások-ivartalanítás szent négyszögében mozogva, az adott egyed igényeit is figyelembe véve. Ha benti tartással, akkor úgy. Ha kötelező kutyaiskolát előírva, akkor úgy. Ha rendszeres híradással, kapcsolattartással, akkor úgy. Az örökbeadás ugyanis tartalmaz szubjektív elemeket, érzelmeket. Az állatvédők olyan kutyákat és macskákat gondoznak, akiket már legalább egyszer kivetett a társadalom. A saját szívüket viszik minden mentéssel a vásárba, és minden örökbeadással is. Nem kötelesek odaadni senkit senkinek, indokolni sem kötelesek, néha amúgy is csak megérzés, hogy nem lesz rendben az adott párosítás.
De sokféle helyről lehet valakinek állata is. Nem egy szervezet van, nem egy szabályrendszer. A gyepmesteri telepeken ritkán vannak megugorhatatlannak rűnő előírások... De a Kormos-hatás éppen ebben rejlik: nem akarnak az emberek utánaolvasni, keresni. Nekik meggyőződésük az önnön alkalmasságuk BÁRMILYEN koordináta rendszerben. Az elutasítás pedig frusztrációt okoz, megértési szándék, elfogadás vagy beletörődés nélkül.
A bántás viszont erőforrást von el azoktól, akik még kitartanak, akkk még mentenek. És erre az a válasz, hogy át kell őket világítani? Mert bűnözőkké is váltak egyből? Hogy meg kell mondani, hogyan lehessen örökbeadni? Hát erre tényleg amnyit tudunk mondani:
EZ A MI PORTÁNK, A MI SZABÁLYAINKKAL.
Lehet csinálni máshogy.
