26/05/2026
Elolvastam a leveleteket. Nem volt könnyű olvasmány, elsősorban azért, mert pontosan emlékszem arra az időszakra, amikor még mindannyian hittünk abban, hogy a hazát szolgáljuk.
Egy dolgot fontos tudnotok: nem én változtam meg. Az a rendszer változott meg, amelyet ti a végsőkig védeni próbáltok. Éveken keresztül belülről láttam, hogyan váltja fel a szakmaiságot a lojalitás, az ország érdekét a személyes érdek, a hazáért való munkát pedig a vagyonok és kiváltságok megszerzése. És igen, egy ponton minden tisztességes embernek el kell döntenie, hogy tovább asszisztál-e ehhez, vagy vállalja annak minden személyes következményét, hogy nemet mond.
Ti árulásról beszéltek, de talán egyszer érdemes lesz őszintén feltenni a kérdést: az-e az áruló, aki jobban szereti a hazáját a politikai közösségénél - vagy az, aki cselekvően tett azért az Orbán-kormány tagjaként, hogy ezt a csodálatos országot kifosszák, tönkretegyék, megroppantsák.
Az pedig különösen sokatmondó, hogy miközben az ország valódi problémáiról - az eltűnt közpénzekről, a leépülő államról, a külföldi érdekek kritikátlan kiszolgálásáról - egyetlen szót sem írtok, hosszú bekezdéseken keresztül az én cipőmet, arckifejezésemet és személyemet elemzitek. Ez pontos látlelet arról, mi maradt abból a politikai közösségből, amely valaha a polgári Magyarország eszméjét tűzte zászlajára.
Ami pedig a szégyent illeti: Sokan szégyelltük magunkat az elmúlt években, igen. Sok magyar ember élte át az elmúlt években azt a megalázó érzést, amikor külföldön Magyarországról már nem a Nobel-díjasok, Puskás vagy Bartók jutott az emberek eszébe, nem a szorgalom vagy a szabadságszeretet, hanem az Orbán-kormány Európa-ellenessége, a korrupció, az oligarchák és a gátlástalan gazdagodás. Őszintén remélem, hogy egyszer majd ti is eljuttok oda, hogy felteszitek magatoknak a legegyszerűbb kérdést: valóban ezért esküdtetek fel Magyarország szolgálatára?
Ha van kérdés, amit egyszer mindannyiunknak fel kell tennünk magunknak, akkor az nem az, hogy ki maradt hűséges egyik vagy másik politikai oldalhoz. Hanem az, hogy hűek tudunk-e maradni Magyarországhoz. És én úgy szeretném végezni a munkámat, hogy minden egyes nap igennel tudjak válaszolni erre a kérdésre.
Orbán Anita
külügyminiszter
Névtelen, aláírás nélküli levelekből üzengetni mindig a gyávaság jele volt.
Különösen akkor, amikor olyan emberek támadnak és vádaskodnak, akik éveken keresztül részesei voltak annak a politikának, amely kiszolgáltatta Magyarországot, leépítette a közbizalmat, és saját érdekeit sokszor a nemzeti érdek elé helyezte.
Most pedig egy női vezetőt támadnak, aki nap mint nap Magyarország érdekeiért dolgozik.
A politikában lehet vitatkozni. Lehet nem egyetérteni. De a névtelen gyalázkodás nem vita, hanem gyengeség.
Ha bárkinek mondanivalója van, vállalja a nevét, vállalja az arcát, és vállalja a felelősséget is a szavaiért.
Orbán Anita miniszterelnök-helyettes asszony az elmúlt időszakban bebizonyította, hogy képes higgadtan, szakmailag felkészülten és Magyarország érdekeit szem előtt tartva dolgozni.
Ehhez kívánok neki továbbra is erőt és kitartást.
Hajrá Anita! 🇭🇺
