Szűretlen elmék • az élet ADHD-val

Szűretlen elmék • az élet ADHD-val Fentek és lentek, túlélési mechanizmusok, felismerések, megfejlődések | az élet nagy dolgai nagycsaládos, neurodivergens anyaként

Miért mindig az utolsó pillanatban állok neki a feladatoknak?Évtizedeken át bosszantott, a személyes gyengeségemnek tart...
22/02/2026

Miért mindig az utolsó pillanatban állok neki a feladatoknak?

Évtizedeken át bosszantott, a személyes gyengeségemnek tartottam, hogy képtelen vagyok időben elvégezni bizonyos feladatokat (na, legyek már őszinte: a legtöbbet).

Sokat javult a helyzet, amikor rájöttem, hogy ez egy mintázat:

* egészen addig, amíg úgy érzem, hogy nagyon sok időm van elvégezni valamit, nincs bennem sürgősség érzés.

* amikor viszont fogy az idő (szorul a hurok), hirtelen a lista tetejére kerül a feladat, az válik a legfontosabbá, erőteljes fókuszt kap, és pillanatok alatt elvégzem.

Legközelebb arról írok majd, nekem mi válik be, hogyan tudok kimászni ebből az ördögi körből.

Addig is: mesélj! Neked is vannak feladatok, amiket 3 hétig halogatsz (és ennek a 3 hétnek minden pillanatában nyomaszt), hogy utána 17perc alatt elvégezd?

-

(Sidenote:
Dr. William Dodson, az ADHD egyik szakértője szerint az ADHD-s agy nem a fontosság vagy a hosszú távú jutalom alapján priorizál (mint a neurotipikus agy), hanem az alábbi öt szempont szerint:

Interest (Érdekesség)
Novelty (Újdonság)
Challenge (Kihívás)
Urgency (Sürgetettség/Határidő)
Passion (Szenvedély)

A határidő az Urgency (sürgetettség) kategóriába esik: ez az a külső kényszer, ami pótolja a hiányzó belső végrehajtó funkciókat.

Emellett ADHD esetén a homloklebeny (az "okos agy") nehezen szabályozza a figyelmet. Amikor közeleg a határidő, az agy érzelmi központja (amygdala) aktiválódik a félelem/stressz hatására. Ez a „üss vagy fuss” reakció egyfajta kémiai bypass-ként működik: átugorja a döntésképtelenséget és egyenesen a cselekvésbe lök.)

Amíg azt hittem, hogy egy átlagos lány vagyok, és mások olyanok, mint én, széjjel triggereltem a környezetemet.Az volt a...
19/02/2026

Amíg azt hittem, hogy egy átlagos lány vagyok, és mások olyanok, mint én, széjjel triggereltem a környezetemet.

Az volt a megélésem, hogy mindig én vagyok a bonyolult, a túloptimalizáló - egyáltalán az, akivel mindig valami baj van.

Ez hozott is elég szutyok helyzeteket, ahol az elutasítás érzékeny diszfória* olyanokba kergetett, amit csak baráti beszélgetések során, meg edukációs céllal mesélek el.

-

Nekem az ilyen listák nagyon sokat segítenek, hogy el tudjam helyezni a bennem dúló ellentéteket egy egészen felfogható rendszerben. És ettől végre nem érzem magam sem hülyének, sem magányosnak a kínommal.

(📝 Sidenote:
Elutasítás érzékeny diszfória: az eufória totális ellentéte, leánykori nevén RSD vagyis rejection sensitive dysphoria. Az atipikus agy túlzott reakciója a kritikára. Gyakran a támogatás hiányának megélése ("nekem akárhogy jó", "csináld, ahogy akarod") vagy a nem exlpicit módon kifejezetten befogadás ("jöhetsz, ha van kedved", "persze, neked is találunk helyet") is kiválthatja.

Ehhez nyilván nem a környezetnek kell alkalmazkodni - bár nekik is segít az infó. Viszont már a puszta tény, hogy az atipikus működésű ember tudja ezt magáról, teret nyit a további mérlegelésnek: "lehet, hogy nem ennyire durva a helyzet, mint amilyennek most megélem?")

Hasznos valakinek, ha mellékelek fordítást a táblázathoz?

19/02/2026

Mi a franc ez a szinte kellemetlen belső remegés, zsizsegés? - kérdeztem magamtól 4 különböző feladat között váltogatva.

-

Ma egyedül vagyok a gyerekekkel, ami azt jelenti, hogy legalább másfélszer annyi dologra kell odafigyelnem.

Értsd: a szokásos ingerek, információk 150%-át kell most engednem tudatosulni. De sajnos kicsit olyan az agyam, mint egy vödör. Ha tele van, nem fér bele több - a felesleg kifolyik.

Most ez a felesleg éppen a tetején úszó éhségérzetem volt, és csak annyit vettem észre, hogy egyfajta testi nyugtalanság áraszt el.

-

Egy pár falat könnyű tízórai után rendeződött a remegés, és a feladatváltásokra is jobban tudtam fókuszálni.

(📝Sidenote -
tapasztalatom szerint nem igaz, hogy az ADHD-sok nem jók a belső érzékelésben. Inkább az történik, hogy ezer szilánkra szakad a figyelmünk, emiatt előfordul, hogy éppen a testi érzetek csúsznak ki a látókörből.)

A vonaton állva, egy kávé társaságában követve a naplementét, ezek a gondolatok foglalkoztatnak.Tudatosan kell kiereszte...
15/02/2026

A vonaton állva, egy kávé társaságában követve a naplementét, ezek a gondolatok foglalkoztatnak.

Tudatosan kell kieresztenem magam a rohanásból.

Ha fizikai rohanás éppen nincs is, érzelmi szinte biztosan van.
Ez egy olyan terhelési forma, amit semmilyen mérőszámmal nem lehet leírni.
Nem megfogható, ezért az egyénre kell bíznunk, hogy ő határozza meg, hol tart a toleranciája/maradt-e még beváltható kreditje?

-

De mi van akkor, ha ő már régen megszokta, hogy többet kell vállalnia, mint ami belefér? Vagy ha már túlságosan mély gyökeret vert a lelkébe a szégyen a saját szükségletei kielégítésének a puszta gondolatától?
Ilyenkor nehezebb odabízni ezt a döntést.

Hát akkor ebben a patthelyzetben mit kezdhetünk?

Talán egyedül csak belülről lehet meghekkelni a dolgot.
Az egyén önrendelkezését lehet minden oldalról támogatni, hogy ebben megerősödve képviselni tudja magát. Az igényeit, a szükségleteit, a határait.

Hogy ne kelljen papíron levezetni egy bonyolultabb bizonyítással azt, amit bent érez. Hogy ne kelljen állandóan megkérdőjeleznie még saját magát is.

-

Persze azt ne hidd, hogy nekem ez patentul megy, vagy hogy a legközelebbi kapcsolódásomban, a férjemmel minden banánhabos vaníliapuding. Lófüttyöt. Ezt a tudást, önmagunkba vetett hitet visszaépíteni, a másik általi triggereltségünket lecsillapítani rohadtul nehéz. De azért sokat rövidült a visszacsatolás köztünk mostanra.

-

(Note: az önrendelkezés egyfajta belső bizalom - elhiszem, hogy a szükségletnek, ami megjelent bennem, létjogosultsága van.)

Kísértés? NÄH! Alvás!Fél hatkor ettem utoljára - valami ilyesmit.Hamis tiramisu (extra protein, nulla glutén).Mostanra é...
14/02/2026

Kísértés? NÄH! Alvás!

Fél hatkor ettem utoljára - valami ilyesmit.
Hamis tiramisu (extra protein, nulla glutén).

Mostanra éhes vagyok, és egy hete még simán kerestem volna egy zacsi rizschipset ilyenkor.

De most nem.

Egyszerűen _nem_tudom_feláldozni az alvásom.

Amióta ugyanis betartom, hogy 4 órával lefekvés előtt már nem eszek, újra átalszom az éjszakát, míg előtte minden áldott éjszaka ébren voltam 2 és 3 között.

-

Neked milyen az alvásod?
Próbàltad már előrébb hozni az utolsó étkezést?

A vizuális segédlet nem csak gyerekeknek hasznos.Mától egy hétig itthon vagyunk, köhögős gyerekekkel.Régebben olyan köve...
14/02/2026

A vizuális segédlet nem csak gyerekeknek hasznos.

Mától egy hétig itthon vagyunk, köhögős gyerekekkel.

Régebben olyan következetlenül adtam be a gyógyszereket, és annyira könnyen elfelejtettem az inhalálást, hogy jóval tovább küzdöttünk a légúti mányókkal.

Nekem is kellenek a checkboxok.
Ha a fejemben nincs rendszer, legalább a papíron legyen.

13/02/2026

Üdv a virtuális kanapémon!

Kucorodj ide egy teával. Vizsga helyzetekben nem teljesítek jól, de egy jó kis info dump-ra bármikor készen állok egy kötetlen beszélgetésben.

Sosem rejtegetem, hogy 3-4 párhuzamos gondolatmenet, plusz egy zene megy általában a fejemben.

Ez csak akkor van másképp, ha támogatást nyújtva meghallgatok valakit, a Kapcsolódó Nevelés "meghallgatás" nevű eszközével, zenét hallgatok vagy belső érzetből mozdulok. Ilyenkor kiürül az elmém, ekkor pihenek.

Évtizedekig azt hittem, hogy baj van velem.
Hogy "_most éppen_ nem tudok ezzel foglalkozni, de majd holnap igen". Persze soha többet nem foglalkoztam vele, és akár a legfontosabb dolgokkal is előfordult, hogy még a létezésükről is megfeletkezdtem.

Amióta egyértelműen ki merem mondani, hogy ADHD-s vagyok, megfordult a világ.

Már nem gondolom, hogy eseti elcseszések sorozata az életem:

• megértettem, hogy amit _most_ nem csinálok meg, azt később sem fogom,
• felismerem az RSD jeleit magamban, így nem térdelek le a kritikától vagy a támogatás hiányától,
• már nem töltöm el a délelőttöt bénultan a kanapén, miközben az agyam ezer dolgot akarna egyszerre megoldatni velem,
• végre nem gondolom azt, hogy rosszabb vagyok másoknál, csak mert nagyon rövid a munkamemóriám,
• és azt sem, hogy lusta vagyok, amiért nem tudok unalmas dolgokat megtanulni.
• Nem utolsó sorban pedig újra tudok aludni, ami felér egy lottó négyessel.

Diagnózisom még nincs, imposztor-szindrómám viszont van.
Még nem tudom, hogy ezen fog-e változtatni a papír. Azt viszont igen, hogy amikor megpróbáltam kideríteni, milyen neurotipikusnak lenni, be kellett látnom, hogy azt a fajta létezést nem ismerem.

Szóval fogadjátok szeretettel a neurodivergencia specifikus tippjeimet, trükkjeimet arra, hogyan lehet akár gyógyszer nélkül is jobban funkcionálni.

Ölelés,
Nana

Cím

Szeged

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Szűretlen elmék • az élet ADHD-val új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória