Scarbantia Tisza-sziget Sopron

18/06/2026

Ma reggel megint az M1-esen jártam Budapest felé, és őszintén szólva egyre kevésbé értem, mi történik ezen az autópályán.

Kilométereken keresztül álltak a kamionok a belső sávban. Nem néhány száz méterről beszélek, hanem tényleg hosszú kilométereken át tartó sorról. A legrosszabb, hogy azok a személyautósok, akik közéjük szorultak, ugyanúgy ott vesztegeltek.

Közben felmerül bennem a kérdés: vajon mi történik akkor, ha egy kamionosnak pont ebben a dugóban jár le a kötelező vezetési ideje? Megáll, mert muszáj? Ha igen, az már önmagában is súlyos rendszerhiba.

És mindez úgy, hogy az M1-es Győr és Budapest között már több mint egy éve gyakorlatilag folyamatos építési terület. Az ember azt hinné, hogy idővel egyre kevesebb lesz a lezárás, ehelyett egyre több a terelés, a beszűkített sáv, a 80-as, 60-as korlátozás. A nagyjából 116 kilométeres szakaszból jó, ha 20-30 kilométert lehet normális autópálya-tempóban megtenni.

Ami pedig a legbosszantóbb: ezért az autópályáért fizetünk. Megvesszük a matricát, azért, hogy gyorsabban, biztonságosabban és kiszámíthatóbban jussunk el A-ból B-be. Ehhez képest folyamatos dugók, terelések és bizonytalanság vár minket.

Ráadásul ma délután arról szóltak a hírek, hogy három kamion ütközött össze az M1-esen. Az ilyen balesetek természetesen bármikor megtörténhetnek, de amikor hónapok, sőt évek óta állandó a torlódás és a szűkített pálya, az ember óhatatlanul felteszi a kérdést: meddig kell ezt még így csinálni?

Tényleg érdekelne, hogy mikor lesz végre látható eredménye ennek a végtelennek tűnő felújításnak.

Mentőhelikopter is érkezett a baleset helyszínére.

18/06/2026

A hétfői parlamenti ülés egyik legerősebb pillanata számomra Müller Anna felszólalása volt.

Nem azért, mert hangos volt.

Nem azért, mert sértegetett bárkit.

Hanem azért, mert egy pedagógus beszélt arról a világról, amelyet nap mint nap belülről lát.

Az oktatásról nagyon sok politikus beszél. Véleményük mindenkinek lehet.

De egészen más súlya van annak, amikor egy tanár mondja el, mit jelent a valóságban a pedagógusok megbecsülése, a bérezés, a túlterheltség vagy éppen az értékelési rendszer működése.

Éppen ezért tartom fontosnak azt a bejelentést is, hogy felfüggesztik a jelenlegi teljesítményértékelési rendszert.

Nem azért, mert ne lenne szükség értékelésre.

Hanem azért, mert egy jó rendszer nem a pedagógusok ellen dolgozik, hanem segíti őket.

Egy jó rendszer figyelembe veszi az iskolák közötti különbségeket.

Csökkenti a felesleges adminisztrációt.

Támogatja a szakmai fejlődést.

Elismeri a hátrányos helyzetű gyermekekkel végzett munkát, a tehetséggondozást és azt a rengeteg plusz feladatot, amelyet a tanárok nap mint nap ellátnak.

Az oktatás jövőjét nem lehet kizárólag minisztériumi irodákból megtervezni.

Ahhoz szükség van azok tapasztalatára is, akik minden reggel belépnek az osztályterembe.

Én ezért tartom fontosnak, hogy a következő időszakban a pedagógusok ne elszenvedői, hanem alakítói legyenek az oktatási változásoknak.

Mert a magyar oktatás jövője nem politikai kérdés.

Hanem nemzeti ügy.

17/06/2026

VAN EGY ÜZENETEM AZOKNAK, AKIK IDE CSAK GYŰLÖLKÖDNI JÁRNAK.

Az elmúlt időszakban egyre többen érkeznek erre az oldalra, akik nem vitázni, nem beszélgetni, nem gondolkodni akarnak, hanem sértegetni, uszítani és megosztani.

Hazaárulózni. Mocskolódni. Gúnyolódni. Embereket bélyegezni.

Pontosan ez az a politika, pontosan ez az a közéleti kultúra, amelyik tönkretette ezt az országot.

Magyarország belefáradt a gyűlöletbe.

Belefáradt abba, hogy mindenki ellenség, aki mást gondol. Belefáradt abba, hogy az emberek nem tudnak egymással normálisan beszélni. Belefáradt abba, hogy a politikai hovatartozás fontosabb lett az emberségnél.

Ennek vége.

Ezen az oldalon nem lesz helye a gyűlöletkeltésnek, a személyeskedésnek és a folyamatos provokációnak.

Aki kulturáltan szeretne vitázni, annak a véleményét akkor is tiszteletben tartjuk, ha nem értünk egyet vele.

Aki viszont csak azért jön ide, hogy sértegessen, uszítson vagy rombolja a közösséget, annak egy dolgot üzenünk:

Nem fog sikerülni.

A kommentje törlésre kerül, ő maga pedig tiltásra.

Nem azért, mert félünk a véleményétől, hanem azért, mert a gyűlölet nem vélemény.

Ez a közösség a tiszteletről, a változásról és egy élhetőbb Magyarországról szól.

Aki erre képtelen, annak itt nincs helye.

Ilyen egyszerű.

17/06/2026

Sok minden történt az elmúlt hetekben.

Vezetőcserék, átvilágítások, vizsgálóbizottságok, vagyonnyilatkozatok, EU-s megállapodások, minisztériumi leltárak.

De azt gondolom, hogy most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amire nagyon sok magyar ember hosszú évek óta vár.

Magyar Péter ma bejelentette, hogy a jövő héten az Országgyűlés elé kerül a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozásáról szóló törvénycsomag.

A hivatal feladata az lesz, hogy feltárja az elmúlt húsz év közvagyont érintő visszaéléseit, kivizsgálja a korrupciós és vagyonkimentési konstrukciókat, valamint jogi eszközökkel segítse a jogellenesen megszerzett közvagyon visszaszerzését.

Sokan az elmúlt másfél hónapban azt kérdezték:

“Mikor lesz elszámoltatás?”

“Mikor indulnak a vizsgálatok?”

“Mikor lesznek következményei annak, ami az elmúlt évtizedekben történt?”

Nos, úgy tűnik, most kezdődik az a folyamat, amely választ adhat ezekre a kérdésekre.

Természetesen egy jogállamban ez sem úgy működik, hogy valakit reggel megvádolnak, délután pedig már börtönben ül.

Bizonyítékok kellenek.

Vizsgálatok kellenek.

Eljárások kellenek.

És olyan intézmények kellenek, amelyek képesek végigvinni ezt a munkát.

Én egy dolgot remélek:

Hogy végre nem az számít majd, ki milyen párthoz tartozik, hanem az, hogy mit tett a rábízott közvagyonnal.

Ha valaki tisztességesen járt el, nincs mitől félnie.

Ha viszont a közpénzt magánvagyonná alakította, akkor ideje számot adnia róla.

Ahogy a miniszterelnök fogalmazott:

„A közpénz visszanyeri közpénz jellegét.”

És ha valóban így lesz…

akkor most tényleg indul a tánc.

Magyar Péter posztja👉 https://www.facebook.com/share/p/192HRxzXFU/?mibextid=WC7FNe

17/06/2026

Tizenhat éven keresztül azt hallgattuk, hogy ezek a médiumok a piacból élnek, az emberek olvassák őket, ezért sikeresek.

Most pedig néhány hét alatt kiderült, hogy mi tartotta életben őket valójában.

Megszűnik a Ripost, leáll a Metropol, megszűnik a Bors nyomtatott kiadása, több megyei napilap is eltűnik, és közben tömeges leépítések zajlanak a kormányközeli médiában. 

Sokan még mindig tagadásban vannak, és nem értik, mi történik.

Pedig a válasz egyszerű.

Ha egy sajtótermék valóban az olvasóiból él, akkor a politikai hatalom elvesztése nem dönti romba néhány hét alatt.

Ha viszont egy médiarendszer elsődlegesen állami hirdetésekből, politikai kapcsolatokból és közpénzből működik, akkor a pénzcsapok elzárása után nagyon gyorsan kiderül, hogy valójában mekkora a valódi piaci ereje.

Most pontosan ezt látjuk.

Nem a sajtószabadság szűnik meg.

Nem cenzúra történik.

Nem betiltották ezeket a lapokat.

Egyszerűen megszűnik az a rendszer, amely éveken át mesterségesen életben tartotta őket. 

A valódi sajtó nem attól független, hogy kinek az oldalán áll.

Hanem attól, hogy akkor is életképes marad, amikor már nem a hatalom finanszírozza.

Az elmúlt napok eseményei pedig sok mindent elárulnak arról, hogy mely médiumok álltak meg a saját lábukon, és melyek álltak inkább a politika mankóin.

A valóság ugyanis makacs dolog.

És most éppen a számok beszélnek

17/06/2026

A hétfői parlamenti nap számomra egyik legfontosabb döntése nem egy személycsere, nem egy vizsgálóbizottság és nem is egy politikai vita volt.

Hanem az, hogy a Parlament megszavazta: Magyarországon egy ember összesen legfeljebb 8 évig lehet miniszterelnök.

Ez a szabály nemcsak Orbán Viktorra vonatkozik, hanem mindenkire. Ha Magyar Péter 2034-ben még mindig miniszterelnök lenne, rá ugyanúgy érvényes lenne ez a korlát.

Éppen ezért én ezt nem egy személy ellen hozott döntésnek látom, hanem egy olyan garanciának, amely megakadályozza, hogy bárki évtizedeken keresztül bebetonozza magát a hatalomba.

A demokrácia lényege nem az, hogy valaki örökké kormányozzon, hanem az, hogy legyen valódi politikai verseny, legyen elszámoltathatóság és időről időre megújulhasson a vezetés.

A Fidesz szerint ez “Lex Orbán”.

Szerintem viszont inkább annak a felismerése, hogy nem Orbán személye a lényeg,
hanem az, hogy most először került alkotmányos korlát a miniszterelnöki ciklusok elé,
és hogy Magyarországon senki ne építhessen ki évtizedeken át tartó személyi hatalmat.

A Tisza ezzel egy fontos választási ígéretét teljesítette.

A történelem majd eldönti, hogy ez jó döntés volt-e, de az biztos, hogy a mai nappal lezárult egy korszak, amelyben valaki korlátlan ideig ülhetett a miniszterelnöki székben

Fénykép forrása: Tisza Párt fb. oldala.

15/06/2026

Szerintem méltatlanul keveset beszélünk a TISZA európai parlamenti képviselőiről, pedig komoly és fontos munkát végeznek Brüsszelben és Strasbourgban Magyarországért.

2024 decemberében volt lehetőségem közelebbről is megismerni az Európai Parlament működését. Dávid Dóra személyesen mutatta meg nekünk, hogyan zajlik a munka a bizottságokban, hogyan születnek a javaslatok és milyen folyamatokon keresztül hoznak döntéseket. Rendkívül érdekes és tanulságos tapasztalat volt.

Az évek során több TISZA-s EP-képviselőt is volt szerencsém személyesen megismerni, köztük Lakos Esztert is. Minden alkalommal felkészült, elkötelezett emberekkel találkoztam, akik valóban dolgoznak azért, hogy Magyarország hangja hallatszódjon Európában.

A kampány idején sajnos hely hiány miatt nem sikerült Sopronba meghívnunk őket, de remélem, hogy erre hamarosan lesz lehetőség. Fontosnak tartom, hogy a soproniak is személyesen megismerhessék azokat, akik nap mint nap képviselik hazánkat az Európai Parlamentben.

Mert az Európai Parlamentben hozott döntések ugyanúgy hatással vannak az életünkre, mint az itthoniak. Ezért érdemes odafigyelni azokra is, akik ott dolgoznak értünk.

13/06/2026

Ezt az ügyet különösen nehéz higgadtan néznem.

Amikor 2024-ben felmerült, hogy Vitnyéd-Csermajorban migránstábort akarnak létrehozni, sokan azonnal rásütötték a helyiekre, hogy hazudnak, pánikot keltenek vagy politikai haszonszerzésből beszélnek.

Pedig mi nem pletykákból indultunk ki.

Személyesen mentünk ki a helyszínre. A területet rendőrök őrizték. Autóval nem engedtek be, gyalogosan igen. Kérdeztünk, utánajártunk, próbáltuk megtudni, mi történik valójában.

Közben a nyilvánosság előtt folyamatosan azt hallottuk, hogy nincs itt semmi látnivaló, Magyarország nem fogad be migránsokat, a csermajori migránstábor pedig csak kitaláció.

Most pedig a nyilvánosságra került dokumentumok alapján az derült ki, hogy mégis létezett terv egy 500 fős migránslétesítmény kialakítására, ráadásul milliárdos közpénzből.

Ha ezek a dokumentumok valóban azt bizonyítják, amit ma bemutattak, akkor nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki mondta először.

Hanem az, hogy miért nem mondtak igazat azok, akiknek kötelességük lett volna tájékoztatni a helyi embereket.

A legnagyobb probléma nem maga a terv volt.

Hanem az, hogy miközben országos szinten a migráció elleni harcra építették a politikai kommunikációt, a háttérben egészen más folyamatok zajlottak.

Csermajor nekünk nem egy pont a térképen. Sok családnak emlék, iskola, kollégium, a helyi történelem része. Az embereknek joguk van tudni, mi történik a közvetlen környezetükben, és joguk van az igazsághoz.

A mai nap számomra nem arról szól, hogy kinek lett igaza.

Hanem arról, hogy végre kiderült: a kérdéseink jogosak voltak.

13/06/2026

Őszintén szólva egyre nehezebb követni a politikát. Egyetlen hét alatt annyi döntés, vita, személycsere és bejelentés történik, hogy az ember könnyen elveszíti a fonalat. Ezért próbáltam összerakni magamnak, mi volt számomra a hét legfontosabb tanulsága.

A hét egyik központi témája az elszámoltatás és a NER örökségének feltárása volt. Több minisztériumban zajlanak az átvilágítások, új vizsgálóbizottságok alakultak, és továbbra is napirenden van azoknak az ügyeknek a feltárása, amelyek az elmúlt másfél évtizedben jelentős közpénzek felhasználásával kapcsolatosak.

Nagy visszhangot kapott az Integritás Hatóság elnökének interjúja is, amelyben súlyos állításokat fogalmazott meg arról, hogy korábban milyen politikai nyomás nehezedett a korrupciós ügyek feltárására. Ezek olyan állítások, amelyeket természetesen ki kell vizsgálni, de jól mutatják, miért került ismét a közélet középpontjába az átláthatóság kérdése.

A parlamentben ezen a héten a gyermekvédelem került fókuszba. Magyar Péter több vezető leváltását jelentette be, új gyermekvédelmi kormánybiztos kinevezését kezdeményezte, és ismét hangsúlyozta, hogy a rendszerben maradt problémákat fel kell tárni és meg kell oldani.

Fontos fejlemény volt az is, hogy a kormány több olyan korrupcióellenes és átláthatósági intézkedést készített elő, amelyek az uniós források lehívását segíthetik. Szó van a vagyonnyilatkozati rendszer szigorításáról, az Integritás Hatóság jogköreinek bővítéséről és több, korábban sokat vitatott alapítvány megszüntetéséről is.

A hét során több szimbolikus jelentőségű döntés is született. Ilyen volt például a Nemzeti Hitvallás kötelező kifüggesztésének megszüntetése a közintézményekben. Ezzel párhuzamosan folytatódik az a politikai vita, amely arról szól, mit kell megőrizni az elmúlt rendszerből, és min kell változtatni.

Tovább éleződött a konfliktus Sulyok Tamás köztársasági elnök és a kormány között is. A köztársasági elnök eltávolításának kérdése továbbra is napirenden van, miközben mindkét oldal igyekszik politikai és jogi érvekkel alátámasztani a saját álláspontját.

Közben megtörtént több államtitkár beiktatása is, vagyis a kormányzati struktúra fokozatosan végleges formát ölt. Egyre inkább látszik, kik lesznek azok az emberek, akik a következő években a különböző területek irányításáért felelnek.

Számomra a hét legfontosabb üzenete az, hogy a választási kampány időszaka után most kezd igazán látszani, hogyan próbálja a Tisza-kormány a gyakorlatban végrehajtani az ígért változásokat. Az elszámoltatás, az intézményi átalakítások és a korrupcióellenes lépések továbbra is a politika középpontjában állnak, miközben a Fidesz még keresi azt a stratégiát, amellyel hatékonyan tud reagálni az új helyzetre.

A fenti összefoglaló a héten megjelent elemzések, sajtóanyagok, parlamenti események és Dull Szabolcs összefoglalói alapján készült, kiegészítve a nyilvánosan elérhető kormányzati és politikai kommunikációval.