„Militia Christi" Kulturális és Hagyományőrző Egyesület

02/04/2026

Ó jaj Szűzanyának
Nagy szomorú jele,
Előre fúj halálának
Immár hideg szele.

Hol van két szememnek
Tündöklő világa,
Elepedett bús szívemnek
Csendes boldogsága?

Mutassatok utat
Ó, ti olajkertek!
Szent Fiamat hol fogták meg,
S véle merre mentek?

Ó, ti nagy darabos,
Éles köves utak,
Szent Fiamnak vércseppjei
Látom, még hullottak.

Jó asszonybarátim,
Ígyen sirassátok,
Mert Szent Fiam szent halálát
Ti is jól tudjátok!

A három szent nap.

(Triduum sacrum.)

A nagyhét három utolsó napját az Egyház «Triduum sacrum»-nak nevezi, három szent napnak.

Általában a liturgiának középpontja és tetőfoka Krisztusnak a kereszten szenvedett véres áldozati halála, az újszövetség legszentebb és Istenhez egyedül méltó áldozati liturgiája. Mégis elsősorban ennek a három napnak szinte az egyedüli tárgya az újszövetségi áldozati báránynak levágása, az újszövetség ez igazi, kegyelmekben gazdag pászkaünnepe. Így tehát ez a három nap is már a «Pascha»-hoz, a Húsvét ünnepéhez tartozik, mert Krisztus halála és feltámadása együtt alkotja a Húsvét misztériumát. Ezért éles elválasztás nélkül megy át a Nagyhét a Húsvét hetébe; Nagyszombat már feltámadási és keresztségi ünnep. Ezek a napok egy egészet alkotnak s már az apostolok napjaitól kezdve böjttel és külön istentisztelettel megszentelt napok voltak. Komolyságukat és szentségüket az egész nagyhétre, sőt az egész liturgikus évre kiterjesztik. Innen erednek azok a sajátságos és tiszteletreméltó szertartások, melyeket az Egyház ezeken a napokon végez. A zsolozsmában, melyet «Tenebrae»-nek, azaz a sötétség zsolozsmájának is neveznek, Jeremiás siralmait, más néven a lamentációkat olvassa fel az Egyház, amelyeket a bűnös lélekre, vagy az Uráért gyászoló Egyházra kell vonatkoztatni.

A három nap gondolatát összefoglalva meg kell jegyeznünk, hogy a zsolozsma és a mise gondolatvilága nem egyezik meg, hanem egymást kölcsönösen kiegészítik. A zsolozsmában jobban érvényesül a középkori ember lelkivilága, melyet jellemez az Úr szenvedése, az Emberfia iránt való részvét, azért az Üdvözítő emberi szenvedését emeli ki. Így Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén vérrel verítékező Üdvözítőnk halálfélelméről elmélkedik; pénteken a Golgotán keresztre feszített Urunkkal együtt érezve szenved; szombaton a művészetben oly sokszor ábrázolt, a «pietás» Szűzanyával a sírjában nyugovó Krisztus sebeit siratja. A szentmise az ősibb keresztény felfogást leheli és inkább az Istenre szegezi tekintetét. A szenvedés előtte «beata passio», azaz boldogságot árasztó isteni tett; a kereszt pedig a «crux gemmata», a drágakövekkel ékesített diadaljel. A szentmise főtárgya csütörtökön az Eucharistia; pénteken a kereszt diadala; szombaton a feltámadás és a keresztség. De ez a kettő azért nem áll ellentétben egymással, hanem együtt adja a liturgiának csodálatos szépségét és kimeríthetetlen gazdagságát.

Listen to Keresztút by Berka Együttes on

30/03/2026

A SZENT- ÉS NAGYHÉT

A virágvasárnapi szertartás az egyházi év legszentebb hetének volt a nyitánya. A legszentebb hét, mert liturgiájában a legnagyobb, legcsodálatosabb és kegyelmekben leggazdagabb titkokat ünnepeljük. Innen erednek a különböző nevek is, amelyek azt a liturgiában, vagy a nép ajkán jellemzik. A liturgiában «Hebdomada major»-nak is, meg «sancta»-nak is nevezik; azaz nagy- és szenthétnek, a nagy és szent titok miatt, amelyeket megünnepel; de szentnek a komoly és jámbor életmód miatt is, amely ebbe az időszakba való. Csendes hétnek is nevezik, mert benne hangos ünnepek nincsenek megengedve, hanem igenis a léleknek csendes magábavonulása és legalább a három utolsó napon az ügyes-bajos dolgok lehető szüneteltetése. Az első keresztény császárok megtiltották ezeken a napokon a birósági tárgyalásokat, közmunkákat és szórakozásokat. A középkorban az egész héten szombati nyugalom volt. Nagycsütörtöktől kezdve a zsidóknak nem volt szabad többé a keresztények között megjelenniök.

Németül «Karwoche»-nak, vagyis gyászhétnek is nevezik, mert az Egyház a nagyhétben az Úr szenvedését és halálát ünnepli. Ezt a nevet eredetileg csak a péntek, a hét legnagyobb gyásznapja viselte (az ónémet «Kara» = siratás vagy gyász szóból származik). Csak lassanként, a régi liturgia szellemét elfeledve, ruházták át ezt a nevet az egész hétre.

Az őskeresztény évszázadokban általános szokás volt a nagyhét alatt csak este kenyeret, sót enni és vizet inni; az u. n. xerophágiát tartani. Egyes buzgó emberek annyira böjtöltek, hogy a hét utolsó napján, vagy legalább 40 óra hosszat, Húsvét reggeléig, egyáltalán semmit sem ettek.

Jelentősége. Ennek a hétnek a nagy jelentősége a rendkívüli és megható szertartások által is kitünik. Minden egyes nap kiváltságolt nap, tehát ezen a héten semmi más ünnepet nem szabad tartani. Az összes liturgikus imákat, énekeket és olvasásokat Urunk szenvedésére és megváltásunk nagy titkaira irányuló gondolatok töltik el.

Mennyire előkészitett minket az Egyház, mielőtt ebbe beléphettünk. Mennyire észrevehető volt Hetvenedvasárnap óta a liturgiában a folyton fokozódó erősödés! Minden héttel magasabbra emelkedtünk. Eleinte, ha az Egyház a keresztről vagy feltámadásról nyilatkozott is, ezt mindig burkoltan t***e: képekben és jelképekben, nehogy ezt, a legdrágábbat, profán tekinteteknek kitegye. Most azonban elhúzza a függönyt és szemtől-szembe nézhetjük a legszentebbet, sőt többet tehetünk, most a leginkább szent történetben magunk is misztériumos valósággal részt vehetünk.

A nagy- és szenthét; jól jegyezzük meg: a liturgia szelleme szerint nem gyászhét és ezért benne a kereszt és a feltámadás elválaszthatatlanok. Krisztus megváltói működése nem végződik a halállal, hanem a feltámadás győzelmébe megy át. Nem szabad tehát az Úr szenvedését az ő feltámadásától különválasztani. A liturgia nem akar ezen a héten az Úr szenvedésein csupán siránkozni és panaszkodni. Az ősi keresztény felfogás szerint az egész héten győzelem és öröm vonul keresztül, mely Krisztus szenvedéseiben csak átmenetet lát (pascha maga is átmenetet jelent) a feltámadás dicsőségéhez. A mai liturgiát sem érthetjük meg, ha nem tartjuk ezt a gondolatot világosan magunk előtt.

Az elkövetkező hétnek nincs egy olyan napja, melyen ez a husvéti és győzelmi motivum ne csengene ki világosan. Gondoljunk csak a tegnapi liturgiában az Úr iránt tanusított királyi hódolatra és a nagypénteki keresztfelmagasztalásra.

Spanyolországban e héten (Semana Santa), fél évezredre visszanyúló hagyományokkal bíró, megrendítő körmeneteket tartva elevenítik meg Krisztus, kereszthaláláig tartó utolsó földi napjait.
Az ún. nazarenók, a vezeklők, földig érő vezeklő ruhában, arcukat elrejtő, hegyes csuklyával a fejükön (de ahogy az alábbi videóban is látható, az öltözet helyenként változik), gyakran mezítláb, láncokban, dobok, rézfúvósok, imádságok és egyházi népénekek kíséretében, tömjénfüstbe burkolózva, gyertyák és fáklyák fényében, több tonnás, díszes trónokat vállukra véve hordozzák végig az éjszakai utcákon Jézus Krisztus és a Szent Szűz életnagyságú szobrait — ezzel is a Megváltó áldozatára irányítva figyelmet.
Adja Isten, hogy eljöjjön a nap, amikor hazánk is ilyen körmeneteknek ad otthont!

Experience Holy Week in Spain, the annual Catholic tribute of the Passion of Christ. The brotherhoods carry massive thrones through the streets to prove thei...

29/03/2026

Virágvasárnap, az Úr Jeruzsálembe vonulásának ünnepe.

https://www.szabolcs.info/mc/viragvasarnap.pdf

A képen: Giotto di Bondone — Jézus bevonulása Jeruzsálembe (1306), Scrovegni-kápolna, Padova

23/03/2026

Magyar Királyság - Buda, 1526. április 15.

„(A török szultán) ellenünk jön, […] nem csak hogy valamely erősséget, miként korábban szokta, vagy az ország egy részét […], hanem hogy egyszersmind az egész országot megszállja és nyomorgassa. Elhatározta, hogy háromfelől, három igen erős, és egymástól igen messze lévő sereggel támad meg minket, hogy amúgy is elég hitvány erőinket még jobban széthúzza és megossza.” Hacsak a többi uralkodó gyorsan nem ad segítséget, a magyar király tovább nem tud ellenállni az erejüknek. Ezért néhány nappal ezelőtt minden uralkodónak levelet írt, hogy legalább pénzt küldjenek gyalogság felállítására és fenntartására, amiben a király igen hiányt szenved. A király most újra emiatt üzen mindenkinek, így a címzettnek is. A segítséggel nem csak a magyar király ügyét, de az egész kereszténységét mozdíthatja elő. Ha a Magyar Királyságot elpusztítja az ellenség, nem sokkal utána az egész keresztény Európát fogja elözönleni.

A Militia Christi lovasságát fegyverbe szólítjuk hogy eleget téve II. Lajos király 500 éves segélykérésének a nyár végén Mohács mezején gyülekezzünk!

14/03/2026

Dubicsányban az 1848-49 -es Forradalom és Szabadságharc 178. évfordulóján megemlékeztünk Görgei Artúrról és a vele együtt harcoló magyar huszárokról és honvédekről.
Köszönjük a meghívást Fejes Ildikónak, Dubicsány Polgármesterének!

A történelem lapjain kulcsfontosságú szerep jutott hazánk egykor diadalmas nagy hadvezérének, akiről az utókor a legellentmondásosabb formában emlékezik meg. Sokak számára a haza méltatlanul félreismert, de mindig szerető, hűséges, önfeláldozó fia, Kossuth szerint a “nemzet Júdása”. aki a Világosi fegyverletétellel megpecsételte a haza sorsát.

Görgei Artúr a szabadságharc legtehetségesebb magyar hadvezére volt, aki előbb császári tisztként szolgált a Nádor-huszároknál majd leszerelt és vegyészmérnök lett. 1848-ban beállt a forradalmi seregbe századosként. Zseniális stratégaként, a téli és a tavaszi hadjáratban aratott győzelmeivel a magyar sereg főparancsnokává vált.

Pályája szédítő módon ívelt felfelé: századosból négy hónap alatt avanzsált tábornokká majd hadügyminiszterré, katonai sikerei révén valósággal bálványozták.

Ízig-vérig katona volt, mérnöki végzettsége okán racionális, tudósi attitűdjével kiváló stratéga de gondolkodása élesen szemben állt a Kossuth-féle nemzeti romantikával. A két történelmi szereplő közötti feloldhatatlannak tűnő ellentét elsősorban a racionalizmus és a szenvedélyesség miatt alakult ki.

A dicsőséges tavaszi hadjárat sikerei ellenére a katonai erőviszonyok júniusra már igen kedvezőtlenné váltak. Az osztrák sereg a kegyetlenségeiről elhíresült Julius von Haynau táborszernagy alatt újraszerveződött. Az orosz intervenciós sereg közel 200 000 fős létszámával, Ivan Fjodorovics Paszkevics tábornagy irányítása alatt jún 14.-én Duklánál, északkeletről elsöprő erővel tört be az országba.
A nemzet kétségtelen végveszélybe került, s ebben a kilátástalan helyzetben Görgei azt javasolta, hogy a honvédsereget egy utolsó nagy összecsapásra készítsék fel a leharcolt egységeket felvonultató Ausztria ellen s akadályozzák meg az osztrák és orosz sereg egyesülését.

Ilyen körülmények között érkezünk meg Dubicsány környékére 1849 július végén. Az orosz seregben Görgei katonai teljesítményei miatt nagy tiszteletnek örvendett, ennek okán júl. 20-án, Rimaszombatban, a főhadiszálláson két orosz tiszt kereste fel és Paszkevics nevében tárgyalásokat kezdett vele a fegyverszünetről.

1849 augusztusában a túlerővel szemben a fegyverletételt választotta Világosnál, amellyel megment***e katonái életét, de megpecsételte a szabadságharc sorsát.

„A háború nem vala cél, csak eszköz a haza megmentésére..., én leteszem a fegyvert, hogy békés polgártársaimat, kiket ezentúl megvédeni gyönge vagyok, mentsem meg legalább a háború iszonyaitól” – írta visszaemlékezéseiben Görgei.

Így tört ketté e fényes karrier Világosnál, amikor Kossuth igaztalanul rásütötte az áruló szégyenbélyegét. Hosszú élete során még megadatott neki a lassú erkölcsi rehabilitáció, s azóta is páratlan hadvezéri zsenialitásának fényében számunkra ő a magyar katonai Géniusz eleven megtestesítője.

Áldott legyen az emléke, s mindazoké akik a hazáért itt és szerte a Kárpát-medencében a vérüket hullatták és életüket áldozták.
Erőt, tisztességet!

19/02/2026

Törj ki a saját ostromgyűrűdből!

A kitörés túra kapcsán kaptunk néhány dehonesztáló hozzászólást. Akár törölhetnénk is szó nélkül. Sehogy nem jön ahhoz senki, hogy egy fotelban tespedve bíráljon olyanokat, akik az adott esemény kapcsán saját fizikai és lelki határaikat feszegetik a februári éjszakában!

Ellenben ha már úgyis a várakozás időszakába léptünk, miért ne kapna bárki egy esélyt, hogy ide tévedve térjen meg a Mindenhatóhoz, az univerzum szeretetéhez, önmagához - kinek hogy tetszik! Úgy gondoljuk, - kibővített - válaszunk megér egy posztot!

Drága Barátunk! Bár általad nem ismert emberekkel szembeni indulattól fűtve találtál oldalunkra, talán épülésedre is válhat - ha tovább lapozol nagyböjti írásainkra!

Értjük mi, hogy a gyűlölet ellen gyűlölködsz, előítéletek ellen ítélsz, a békéért háborúzol, neadjisten a szeretet nevében lengetsz viperát... A legnagyobb harcot mindig önmagunkkal kell megvívnunk! És önmagunknak is kell elszámolnunk: a szeretet győz bennünk, vagy az indulatok: gyűlölet, harag, félelem, menekülés. Fény vagy a sötétség? Pozitív érzésekkel vesszük körül magunkat, tevékeny közösséggel, ahol egymást és másokat segítünk - vagy állandó haraggal, ítélkezéssel, szürke tespedéssel? Mert azt gondolom, hogy ő azt gondolja... Te mit gondolsz? Te mit érzel? A lelked tiszta?

A nagyböjti időszak kiváló alkalom arra, hogy lélekvizsgálatot tartsunk, újragondoljuk kapcsolatunkat a Mindenséggel, felülemelkedjünk jogos vagy jogtalan indulatainkon, (elő)ítéleteinken, megbocsájsunk - nem csupán másoknak, de önmagunknak is!

Mi csupán annyit tehetünk, hogy imádkozunk érted! Vitatkozni nem fogunk. Egy imánk van a lelkedért. A többi a Te utad!

18/02/2026

A megváltás ünnepeinek közelebbi előkészülete.

HAMVAZÓSZERDA ÉS A NAGYBÖJT

«Memento homo, quia pulvis es et in pulverem reverteris — El ne feledd, ember, hogy porból vagy és porrá leszel». Mert az első bűn után így szólt Isten Ádámhoz: «Átkozott legyen a föld, melyet munkálsz, tövist és bojtorjánt teremjen, arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg vissza nem térsz a földbe; mert por vagy, és porrá leszel». (Móz, I. 3, 17-19.)
A szenthamu elfogadásával elismerjük az embernek a föld porából való származását és a halál után a földbe való széthullását, bűnei büntetéséért. Ez szentelmény és a hamu az Egyház szentelőimái által gyógyítóerőt nyer és lelkünkben az igazi bánat felébresztésére szolgál, hogy általa egy új és jobb életre feltámadjunk.
A hamut az előző év Virágvasárnapján szentelt pálmaágból kell előállítani, tehát a győzelem és a diadal szimbólumából, mert az igaz bánat is erre vezet el.

A nagyböjt szelleme: «Advenerunt nobis dies poenitentiae ad redimenda peccata, ad salvandas animas.» — «Itt van számunkra a bűnbánat ideje, hogy bűneinkért vezekeljünk és így lelkünket megmentsük», mondja az Egyház a zsolozsmában. Szent Benedek, aki Regulájában az ősegyház szellemét őrzi meg számunkra, azt mondja: «Bár a keresztény ember egész életének folytonos böjtnek kellene lennie, mégis legalább ezeknek a szent napoknak a megtartásában tanúsítsunk teljes buzgóságot, hogy a többi idő hanyagságait helyrehozzuk». hogy ezt a két tanácsot követhessük, meg kell ismernünk a nagyböjt lelkét, erre pedig két dolog segít: elmélkednünk kell a liturgiának a természet életével való kapcsolatáról és ismernünk kell a történetét.
A természetben most folyik a tél és a tavasz közti küzdelem; de már a hó és a jég elmúltak, már új csirák rügyeznek, új virágok fakadnak. A liturgiában is lelki tavasz van; tart még a közöny tele és a bűn sötétsége, de bontakozik az új élet, a kegyelem kipattantja a lélekcsirákat és bontakozik az új élet, a szebb élet mennyek számára nyíló virágai. A «vita nuova», melyről Dante énekel, ez a tavasz ígérete a természetben és a lélekben és ennek az új életnek a szolgálatában áll a liturgia. A nagyböjt először a hívők számára volt a lelki megújulás ideje. Azt mondhatnók, ez volt a hívők negyvennapos lelkigyakorlata; ezért a liturgia szellemében cselekszünk, ha a nagyböjt idején lelkigyakorlatot tartunk (még pedig, ha lehet, zárt lelkigyakorlatot!). De azután a liturgia a bűnösök számára is új életet jelent, a vezeklés útján újra beoltódhatnak ezek a bűn által elszakított és elszáradt ágak a régi tőbe, a mi Urunk Jézus Krisztusba, hogy az ő életereje keringjen bennük is. Végül az újonnan jöttek, a most megtértek számára is az új életre való előkészület, amely új élet a keresztségben kezdődik az örökkévalóság számára.

Az alábbi elérhetőségen egy a megszokottól hosszabb szöveget teszünk közzé, melyből a fenti sorok is származnak. A nagyböjt kialakulásáról, a böjti fegyelemről, az alamizsnálkodás értelméről, olyan félreértett és eltorzított fogalmakról, mint a vezeklés, nyilvános vezeklő és nyilvános bűnös, némi bevezetés abba, hogy miként működött eredetileg a katechumenatus, azaz a keresztelendők hitoktatása, s mindezeknek a liturgiára való hatásáról, amiket ha megismerünk, saját nagyböjtünknek is elmélyültebb lelki töltetet adhatunk.

A nagyböjt:https://www.szabolcs.info/mc/hamvazoszerda.pdf

Kegyelmekben gazdag nagyböjti készületet kívánunk minden kedves támogatónknak és követőnknek!

A képen: Szent Domonkos-templom ossziárium, Castrojeriz

17/02/2026

Kitörés emlék- és teljesítménytúra

Bár idén megtizedelte sorainkat az influenzajárvány és egyéb akadályok, így is közel hatvan fővel sorakoztunk rajthoz a Budai Várban. Az időjárás és talajviszonyok a vártnál kedvezőbben alakultak, de a reggeli órákra kerekedett erős szélfúvás nem könnyít***e meg az utolsó kilométereket.

A hangulat és csapatszellem szokottak szerint kiváló! A közösségi élmény mellett ki-ki megvívta egyéni küzdelmeit is, kívül-belül. Volt aki első célba érését ünnepelhette, más felelősségteljes döntést hozva szállt ki, és volt aki egy évvel korábbi hibáit cipelhette újra az úton. Elgyötört test, szárnyaló lélek - vagy éppen fordítva. Idén is helyt álltunk!

Másnap esti beszámolókból derült csak ki, mennyire részei voltak eltávozott bajtársaink is az eseménynek! Egyikünk Zoltánunk sírjától indult útra, másikunk hazatérve Mátéhoz vette az irányt a teljesítésért járó felvarróval.

Dicsőség a hősöknek! Hála az előttünk járóknak! Köszönet Istennek!

03/02/2026

Idén is kitörünk!

Szokásunkhoz híven ez évben is készülünk részt venni a hagyományos Kitörés emlék- és teljesítménytúrán. Az elmúlt két évben szomorú apropó csatlakozott számunkra a túrához. Mindkét alkalommal egy-egy barátunkat, bajtársunkat veszítettük el előtte. Két éve Zoltánt a tizedik, jubileumi túrájára kísértük posztumusz. Máté pedig tavaly jött volna először. Családja, barátai, bajtársai hozták magukkal az emlékét. A történések számunkra újabb szellemi, lelki töltést adtak az amúgy is tartalmas eseménynek. A két fiú páratlan szellemisége távoztukkal is tovább dolgozik, a lendületük tovább viszi a közösséget. Úgy hiszem, hogy minden eredményünkben ott van az ő erejük! Abban is, hogy a túrára regisztráltjaink létszáma ezúttal is impozáns. Mert számunkra ez az esemény már mindig róluk is szól!

Idén ismét hatvan fő feletti létszámmal sorakozunk fel a Budai Várban, vetjük bele magunkat a februári éjszakába, és zengjük bele a budai hegyekbe: huj-huj-hajrá! Lassan a szervezés célvonalába érünk. Aki velünk szeretné teljesíteni a túrát, a héten még tud csatlakozni! Huj-huj...

26/01/2026

Bartók Zoltán emléktúra – a virág tovább nő

Két éve már, hogy elvesztettük barátunkat, bajtársunkat. Idén is emléktúrával tisztelegtünk előtte, utolsó kirándulása helyszínén.

Szombat reggel fél 9 után sorakoztunk fel sírja előtt, családjával együtt. Rövid megemlékezés, gyertyagyújtás. Mondhatni, ez volt a neheze… Innen indult konvojunk a Rozsnyó mellett található Csucsom településre, hogy meghódítsuk az 1293 méter magas Pozsállót, mely egyébként az első bécsi döntés utáni Magyarország legmagasabb pontja volt.

A hó mellé idén borongósabb idő is társult, mely a megszokott ködhatár elérése után sem oszlott fel. Hideg legalább nem volt, és a csapadékot is megúsztuk némi csepergéssel. Népes csapatunknak persze semmi sem szeghette kedvét. A menedékháznál tavaly jól bevált örömmegállót viszont inkább a visszafelé útra hagytuk, akkor is inkább beülősen. Kellett az átmelegedés a csúcsról visszatérve. Ott ugyanis nem csupán a hótenger, a megszokott kilátás hiánya, de a sziklatömbre felkapaszkodva jeges szél is fogadott bennünket. A mécses lobogását sem sokáig tűrte a szélfúvás. Az idei viszontagságokért cserébe legalább a csúcsra vezető út nem volt lejegesedve, így viszonylag könnyeden ereszkedtünk vissza a menedékházig. Kávé, tea, sör, majd séta vissza a kocsikhoz, miközben lassan reánk szállt az alkonyat. Ózdra visszaérve még hosszas beszélgetéssel nyújtottuk az estét.

Résztvevők száma 35 fő. Zoltánunk sírján sarjadt virág tovább nő!