29/09/2026
Vannak jó és vannak rossz napok. Ezt bátran kijelenthetjük. 🙂
Arra viszont, hogy összességében elégedettek vagyunk-e az életünkkel, már nem biztos, hogy ilyen könnyen válaszolunk.
Amikor feltesszük magunknak ezt a kérdést, könnyen arra gondolunk, lehetne jobb munkám, jobb párkapcsolatom, nagyobb házam, jobb egészségem… És közben sokszor a jelenhez viszonyítunk. A környezetünkhöz, a barátainkhoz, a munkatársainkhoz vagy éppen ahhoz, amit még nem értünk el.
De mi történne, ha megváltoztatnánk a viszonyítási pontot?
Ha visszamehetnénk az időben, és leülhetnénk beszélgetni a 18 éves önmagunkkal, vajon ő mit mondana?
Mit gondolna arról, amit elértünk?
Arról, akivé váltunk?
Arról az életről, amit ma élünk?
Ez az egyik kedvenc önismereti gyakorlatom. Találkozás a régi önmagammal. 🙂
Nekem ehhez most különleges keretet adott a múlt hétvégi, 20 éves gimnáziumi osztálytalálkozóm.
20 év.
Mennyi minden fér bele. Döntések és újrakezdések, sikerek és veszteségek, kapcsolatok, család, munka, változások. Olyan utak, amelyekről annak idején, az iskolapadban ülve még fogalmunk sem volt.
És egyszer csak újra ott ülünk egymással.
Ismerős arcok, mégis húsz évnyi történettel mögöttük.
Talán ez az egyik legérdekesebb része egy osztálytalálkozónak, találkozni azokkal, akik egy korábbi önmagunkat ismerték. És közben egy kicsit mi is újra találkozunk azzal, akik akkor voltunk.
Én pedig most ránézek erre a lányra a képen, és arra gondolok:
Ő még jövőnek hívta azt, amit én ma az életemnek.
És ezért igazán hálás vagyok. 🤎
Neked mit mondana a 18 éves önmagad, ha ma találkozna veled?
