Pilisi Fakók Lovas és Íjász Egyesület

21/07/2026

15/07/2026

Egy jó lovaglást reggelire? 😊
Más ilyenkor minden, ahogy ébredezik az erdő...🌳🐎
Gyertek! Próbaljátok ki! ❤️

09/07/2026

Vàrunk Titeket erdei, vezetett lovas sétáinkra. Kezdőket és haladókat egyaránt tudunk fogadni. 🙂🐴🌳💚🐎
Legyetek részesei egy felejthetetlen élménynek! 💕

06/07/2026

Kedves Lovasok!
Az idén harmadik alkalommal rendezzük meg a Mlynky Lovas Kupát Pilisszentkereszen, ahová várunk Titeket sok szeretettel! 🐴
A verseny ügyességi és gyorsasági szakaszokból fog állni, jöhettek saját lóval vagy indulhattok a Pilisi Fakók Lovas és Íjász Egyesület lovaival.
Finom ebéddel is készülünk Nektek!
Jöhettek nézőként is, drukkolni a versenyzőknek 🙂
További részletek az alábbi plakáton. Egyéb kérdésekkel keressetek minket telefonon.
Laci Balázs : 0630/ 30 50 144
Kata Manek : 0670/ 420 55 98

02/07/2026

Még mindig keresgélem, hogy mi is az, amit pontosan csinálunk. Az emberi agy már csak ilyen, kell a meghatározás.
Tudom, egy egyesület, de igazából nem lovarda, nem csak íjász egyesület, nem is annyira szolgáltatás mint inkább élmény, megpihenés, kikapcsolás. Nem is a klasszikus értelemben vett közösség, tagjaink nem feltétlenül vannak heti rendszerességgel jelen. De valahogy mégis, valahogy mindig ott vannak. És főleg akkor, amikor helyzet van. Valahogy mindig itt vagytok, amikor szükségünk van valamire, legyen az munka, energia vagy pénz. Vagy csak jelenlét.
Nem sorolok neveket, pedig tudnék, szép számmal.... De köszönjük!!!
És akinek inge, nagyon is vegye magára ❤️

27/06/2026

A Napsütötte árnyoldal...
Nem írtam még pesszimista bejegyzést, de ma nagyon elgondolkodtam.
Azért jött létre ez az egyesület,hogy fenn tudjon maradni az az érték és az a lovas tudás amit mi megtanultunk. És azért lettek a lovak. De most nem tudom merre. Egyrészről nehéz fennmaradni. Sok erő, energia, lemondás kell hozzá.
Napi 250 liter vizet viszünk fel a lovaknak. És most aszály van, nincs fű. És nincs széna. Pest megyén belül eddig senkitől nem tudtunk venni. És nekünk már csak néhány bálánk van. Egy-két héten belül nem fogunk tudni mit adni enni az állatoknak. Tudom, biztosan megoldódik, majd befutnak a bálák, és tudom, mi akartuk, és rengeteg szépséget is kapunk a munkánkért cserébe.
De most sok állattartó próbálja eladni a lovait, a lovasok bértartó helyet váltanának a drasztikus áremelések miatt. És ez aggasztó.
És másrészről, ami igazán szorongással töltött el, amit láttam, ahogy körülnéztem az erdőben, a mezőkön. A lapulevelek, amik máskor ember magasságúra nőnek, most alig kókadoznak a forrás mellett, amiből épphogy csöpög a víz, amit eddig ittunk. Öt évig. Mikor apad el teljesen?
Ott álltam, és ahogy töltöttem a kannát azon gondolkoztam, hogy meddig tudjuk még kihúzni? Hogy mikor omlik össze minden? Mit tettünk? Miért nem állunk meg egy pillanatra és gondolkozunk el, mit csinálhatnánk másként, hogy ne legyen még vége?
Nem tudom, miért írom ezt, de hátha teszünk még valamit a természeért, a Földért, tálán észrevesszük, hogy így nincs esélyünk életben maradni. De ez csak akkor lehetséges, ha kicsit letesszük a kezünkből a telefont....