21/08/2026
Talán sokan ismeritek a Pannónia Citerazenekart. De tudjátok, mi minden történik még a Pannónia körül?
Mostanában sok szó esik a civil szervezetekről és a pályázati támogatásokról. Arra gondoltunk, ez jó alkalom arra, hogy egy kicsit mi is meséljünk magunkról. Nemcsak arról, hogy milyen támogatásokat kaptunk, hanem inkább arról, mi lett belőlük.
Mert egy pályázati összeg önmagában tényleg csak egy szám.
A mi történetünk viszont jóval a pályázatok előtt kezdődött.
A Pannónia Népzenei és Kulturális Egyesületet 2013-ban jegyezték be, de a zenekar, amely az egésznek az alapját adja, 44 éve muzsikál. Papkesziről indult annak idején Bollók Attila és Bagi Barnabás is a Palánta citerazenekarral, és 2026 tavaszán – a székhelyváltozás és az alapszabály módosításának véglegessé válásával – valahol egy kicsit haza is érkeztünk: az egyesület új székhelye Papkeszi lett.
Ma az egyesület elnöke Bollók Attila, alelnöke Bódi György, titkára Szabó Andrea.
A Pannónia Citerazenekarban pedig Bollók Attila, Bódi György, Bagi Barnabás, Cservékné Kiss Éva, Cservék József, Siposné Heigli Marianna és Sipos Pál muzsikál együtt.
De a Pannónia ma már régen nem csak arról szól, hogy összejövünk, próbálunk, aztán elmegyünk fellépni.
Tanítunk. Szakköröket, táborokat, találkozókat szervezünk. Dalkörökkel és más citerás közösségekkel dolgozunk. Továbbképzéseket tartunk. Rendezvényeket hozunk létre. És ahol tudunk, segítünk abban, hogy legyen következő generáció, amelyik kézbe veszi a citerát.
Tagjaink közül többen külön-külön is rengeteg időt töltenek ezzel. Citerát oktatnak, népdalköröket, dalárdákat, más zenekarokat segítenek. Sokszor munka után, esténként vagy hétvégén.
Az elmúlt években pedig ehhez pályázati forrásokat is sikerült szereznünk.
Persze nem mindig. Volt 7 millió, 4,45 millió és 2 millió forintos pályázatunk is, amelyet nem támogattak. Ilyen is van. Az ember bosszankodik egy kicsit, aztán megy tovább. 🙂
Ami viszont támogatást kapott, abból igyekeztünk valódi, mindenki számára elérhető programokat csinálni.
Az elmúlt öt évben a megítélt NEA-, Falusi Civil Alap- és NKA-támogatásaink összesen 8 572 500 forintot tettek ki.
És akkor nézzük inkább azt, mi van e szám mögött.
A Muzsikáló Tájház estéi például. Egy balatonkenesei tájház udvara, nyári esték, muzsika és olyan előadók, akiket nagy öröm volt vendégül látni.
Megfordult nálunk Csík János és a Mezzo, Gájer Bálint, Szulák Andrea, a Vujicsics Együttes, Balogh Kálmán, és természetesen volt népzene, táncház, közös éneklés is.
Aztán ott voltak a Pannónia Folk Fesztek négy alkalommal, melyet volt év, amikor teljesen pályázati forrásból, volt, hogy a Művelődési Házzal közösen szerveztünk.
Ezeket azért szerettük különösen, mert tényleg minden korosztály talált rajtuk valamit. Népzene, néptánc, koncertek, kézművesek, gyerekprogramok, táncház és sok-sok találkozás.
Az évek során olyan zenekarokat, előadókat és közösségeket láthattunk vendégül, mint Pál István „Szalonna” és Bandája, Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák, Balkán Fanatik, Dobroda Zenekar, Gypo Circus, Kacaj zenekar, Gerence Hagyományőrző Néptáncegyüttes, a gyerekekhez pedig többek között a Kabóca Bábszínház érkezett.
Volt olyan év is, amikor a fesztiválhoz a tájházak szakmai találkozása kapcsolódott, így a muzsika mellett arról is beszélgethettünk, hogyan tudjuk mindazt, amit örököltünk, nemcsak megőrizni, hanem élővé tenni.
A „Vedd kezedbe a zenét – citeráról citerával” pályázatból tudtunk hangszert vásárolni. Mert ezt a hangszert, meg kell mutatni, ki kell próbálni, meg kell tanulni megszólaltatni.
Mert szerintünk tényleg menő.
És közben szerveztünk Katonadalos Találkozót, citerás képzéseket, táborokat, szakmai alkalmakat, segítettük más közösségek munkáját is.
Most pedig már a következő nagy találkozásra készülünk.
2026 őszén Kiscsőszön rendezzük meg a Kárpát-medencei citerás és népzenei közösségi találkozót, amelyhez KÓTA Aranypáva Térségi és Országos Népzenei Minősítő is kapcsolódik. A programhoz a Nemzeti Kulturális Alap 2 millió forintos támogatást biztosított.
Ha tehát valaki azt kérdezi, mire fordítjuk a pályázati támogatásokat, nagyjából ezt tudjuk válaszolni:
muzsikára, tanításra, találkozásokra és közösségekre.
Arra, hogy egy gyerek először vegyen citerát a kezébe.
Arra, hogy egy már működő zenekar tovább fejlődhessen.
Arra, hogy a dalkörök találkozhassanak egymással.
Arra, hogy legyen hol együtt énekelni, táncolni, muzsikálni.
És arra, hogy azok az emberek, akik szabadidejükben évek, évtizedek óta őrzik és továbbadják ezt a kultúrát, időnként egymásra is találjanak.
A rendezvényeink nyilvánosak voltak és azok lesznek a jövőben is. Meghirdetjük őket itt az oldalunkon, beszámolunk róluk, és tényleg örülünk annak, ha eljöttök.
44 éve muzsikálunk. Közben sok minden változott körülöttünk, de az, hogy miért csináljuk, nem igazán.
Szeretjük a citerát.
Szeretjük a magyar népzenét, népi hagyományokat.
Szeretünk együtt muzsikálni.
És szeretnénk, ha lenne, aki ezt utánunk is folytatja.
Tulajdonképpen ilyen egyszerű.
