03/06/2026
Beszélgetés Balajti István - TISZA képviselő Úrral
📌 50 nap a Parlamentben. De mi történik a kamerákon túl?
Erről kérdeztük Balajti István - TISZA országgyűlési képviselőjét, aki az elmúlt hetek tapasztalatairól, kihívásairól és a mindennapi munkáról mesélt.
🎙️ Interjú:
– Most lettél 50 napja országgyűlési képviselő. Volt olyan pillanat, amikor igazán tudatosult benned, hogy teljesen megváltozott az életed? Ha igen, mi hozta elő?
Talán az első parlamenti ülés volt az a pillanat. Amikor letettem az esküt, és körbenéztem az Országházban, akkor tudatosult bennem igazán, hogy mostantól nemcsak a saját véleményemet képviselem, hanem több tízezer ember bizalmát és reményeit is. Ez egyszerre volt felemelő és kijózanító érzés.
– Mi az a teljesen hétköznapi dolog, amit ma már nem tudsz ugyanúgy csinálni, mint korábban?
Sokkal kevesebb spontán pillanat maradt az életemben. Régen egy bevásárlás vagy egy kávézás csak egy bevásárlás vagy egy kávézás volt. Ma szinte mindig találkozom olyanokkal, akik kérdeznek, támogatást kérnek, elmondják a véleményüket vagy az ügyeiket. Ezt egyáltalán nem bánom, sőt, megtisztelőnek érzem, de az életem kétségtelenül nyilvánosabb lett.
– Mi lepett meg a legjobban az elmúlt 50 napban?
A hozzám fordulók bizalma. Rengetegen keresnek meg személyes ügyekkel, családi nehézségekkel vagy olyan élethelyzetekkel, amelyeket korábban talán senkinek nem mondtak volna el. Ez megmutatta, hogy az országgyűlési képviselői munka sokkal inkább szól az emberekről és a sorsokról, mint magáról a politikáról.
– Van olyan része ennek az új életnek, amire egyáltalán nem számítottál?
Arra nem számítottam, hogy ennyire gyors tempóban kell majd egyik szerepből a másikba váltani. Délelőtt egy polgármesterrel tárgyalok fejlesztésekről, délután egy iskola ügyében egyeztetek, este pedig egy család végrehajtási helyzetével foglalkozom. Minden nap teljesen más, és ez folyamatos alkalmazkodást igényel.
– Mi volt az a helyzet vagy pillanat, amire senki nem tudott igazán felkészíteni?
Az, hogy milyen érzés leülni olyanokkal beszélgetni, akik valóban kilátástalan helyzetben vannak, és tőlem várják a támogatást. Ilyenkor válik igazán nyilvánvalóvá, hogy a politikai viták mögött nagyon is valós emberi sorsok állnak.
– Mi változott meg benned emberileg az elmúlt 50 napban?
Talán türelmesebb lettem. Többet figyelek, többet hallgatok. Gyorsan világossá válik, hogy nem minden helyzetre létezik azonnali megoldás, de már az is sokat jelenthet, ha valaki meghallgatja a másikat, és komolyan veszi a gondjait.
– Hogyan reagáltak azok az emberek, akik még a „régi” életedből ismernek?
A legtöbben ugyanolyannak látnak, mint korábban, és ennek örülök. Kapok gratulációkat, biztatást, de ugyanúgy megkapom a kritikákat is. A régi barátok és ismerősök segítenek abban, hogy két lábbal a földön maradjak.
– Érzed már a felelősség súlyát? Volt olyan pillanat, amikor ez különösen erősen megütött?
Igen, nap mint nap érzem. Talán akkor a legerősebben, amikor egy-egy település vezetőjével beszélgetek, és látom, hogy egy döntés vagy fejlesztés mennyi család életére van hatással. Ezekben a helyzetekben teljesen egyértelművé válik, hogy a munka nem rólam szól, hanem azokról, akiket képviselek.
– Mi volt eddig a legnehezebb része az elmúlt 50 napnak?
Az idő. Rengeteg helyre hívnak, sok ügyben szeretnének támogatást kérni, és legszívesebben mindenhol ott lennék. Meg kellett tanulnom, hogy a nap sajnos csak 24 órából áll.
– És mi volt a legjobb vagy legváratlanabb pozitív élmény?
A személyes találkozások. Az, hogy mennyire nyitottak az együttműködésre a polgármesterek, az intézményvezetők és a helyi közösségek tagjai. Nagyon sok jó szándékú emberrel találkoztam az elmúlt hetekben.
– Mi ad erőt akkor, amikor nagyon sűrűek a napok, vagy nagy a nyomás?
Az a tudat, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Ha sikerül előrelépni egy ügyben, ha találunk egy működő megoldást, vagy azt tapasztalom, hogy a választók érzik: végre valaki foglalkozik velük, az mindig új lendületet ad.
– Szerinted mi az, amit az emberek kívülről nem látnak abból, milyen képviselőnek lenni?
Talán azt, hogy a munka nagy része nem a kamerák előtt zajlik. A legtöbb időt nem beszédekkel vagy nyilatkozatokkal töltjük, hanem egyeztetésekkel, háttérmunkával, dokumentumok olvasásával és a megoldások keresésével. Ez sokszor kevésbé látványos, de ettől még rendkívül fontos része a munkának.
💙 Köszönjük Balajti Istvánnak az interjút!
Ha tetszett a beszélgetés, oszd meg másokkal is.
