Orosz-Túróczi Melinda BullyingMentor

02/10/2026

„Tarisznyádba derűt teszek” ☀️

Mit tehetünk azért, hogy a gyerekeink ne csak akkor higgyenek magukban, amikor minden jól megy?

Hogyan taníthatjuk meg őket arra, hogy egy kudarc ne azt jelentse: „én erre nem vagyok képes”, hanem inkább azt: „most még nem sikerült, de megpróbálhatom másképp”?

A „Tarisznyádba derűt teszek” című előadás arról szól, hogyan tehetünk gyermekeink képzeletbeli tarisznyájába olyan útravalókat, amelyekből később is meríthetnek: optimizmust, önbizalmat, lelki rugalmasságot és hitet önmagukban.

Beszélünk arról, hogyan születik a reziliencia a hétköznapok apró helyzeteiben, mi segíti és mi gyengítheti a gyermek önbizalmát, hogyan reagáljunk a kudarcaira, félelmeire és bizonytalanságára – és miért nem az a cél, hogy minden nehézségtől megóvjuk.

Mert nem tudjuk minden akadályt eltüntetni az útjukból.
De adhatunk nekik valamit, amit magukkal vihetnek az útra. 🌿

Egy kis derűt a tarisznyájukba.

22/09/2026

Találkozzunk ott!😉

28/08/2026

17/08/2026

Anyukaként én is végigéltem a napokban a tanszerlista minden egyes sorát. ❤️

Füzetek, ceruzák, tolltartó, rajzlapok… egyik polctól a másikig mentünk, válogattunk, , kerestük, mi hiányzik még. Körülöttem pedig számtalan hozzám hasonló anyuka és apuka ugyanezt csinálta.

Aztán egyszer csak ránéztem a kislányomra.

Ő is elfáradt már. Ott állt mellettem a tanszerek között, én pedig hirtelen könnybe lábadt szemmel néztem rá:

Mikor nőtt meg ennyire? 🥹❤️

Mintha tegnap lett volna olyan pici, hogy még szinte mindenhez kellett a kezem… most pedig készül egy újabb nagy lépésre.

És azt hiszem, ilyenkor nemcsak a gyerekek izgulnak.

Mi, anyukák is.

Vajon milyen lesz az új tanév?
Jól érzi majd magát?
Megtalálja a helyét?
Lesznek barátai?
Szeretik majd?
Boldog lesz?

Annyi minden átfut ilyenkor egy anya fején.

De közben valamire magamat is emlékeztetnem kellett:

az ő biztonsága sokszor a mi nyugalmunkból születik.

Ha azt látja rajtunk, hogy bízunk benne, ő is könnyebben elhiszi, hogy képes rá. Ha mi nem csak az aggodalmat látjuk az új kezdetben, hanem a szépet is, neki is könnyebb lesz kíváncsian elindulnia.

És mennyi mindenre lehetünk most büszkék! ❤️

Arra a kisgyerekre, aki most először lépi át az óvoda kapuját. Arra, aki nagyobb csoportba kerül. Arra, aki először veszi fel az iskolatáskáját. És arra a nagyobb gyerekre is, aki már sokadik alkalommal kezdi el a tanévet, mégis új kihívások várják.

Nőnek. Ügyesednek. Bátrabbak lesznek. És mi közben tanuljuk egy kicsit elengedni őket.

De addig is van még egy kis időnk. ☀️

Társasozzunk. Játsszunk. Menjünk sétálni. Nevessünk. Beszélgessünk sokat – akár azokról a dolgokról is, amiktől félnek vagy amitől mi félünk.

És öleljük őket.

Mert lehet, hogy nem tudunk minden nehézséget levenni a vállukról, de adhatunk nekik valamit, amit magukkal vihetnek:

az érzést, hogy van hová hazajönni.
Vannak ölelő karok.
Van valaki, aki hisz bennük. ❤️

A mi nyugalmunk az ő biztonságuk is.

És most küldök egy hatalmas ölelést minden anyukának, aki a tanszerlisták, bevásárlások és készülődés közepette egy kicsit összeszorult szívvel nézi, milyen nagy lett a gyermeke. 🤗

Ne csak azon gondolkodjunk, mi minden miatt lehet izgulni.

Nézzünk rájuk, és legyünk nagyon-nagyon büszkék arra, milyen messzire jutottak már.

Szép, békés és sok-sok öleléssel teli készülődést kívánok minden családnak! ❤️🎒

03/08/2026

Ha a gyermekedet rendszeresen bántják, ne gondold, hogy ezt egyedül kell megoldania.

A legnagyobb segítség, ha érzi: hiszel neki, mellette állsz, és együtt kerestek megoldást.

A bullying nem egy életre szóló bélyeg. Megfelelő támogatással a gyermek újra biztonságban érezheti magát, visszanyerheti az önbizalmát, és megtanulhat kiállni önmagáért.

Minden gyermek megérdemli, hogy félelem helyett örömmel menjen iskolába. Van kiút.

04/07/2026

Megjött a nyár! 😊

Vége a reggeli rohangálásnak, a csomagolásnak, az „elveszett a tornazsák" pániknak.
Most jön az az időszak, amikor végre lélegezni lehet.

De van valami, amire szeretném felhívni a figyelmed — és ehhez nem kell más, csak egy nyitott szem.

Figyeld meg a gyermeked a barátaival.

Nem irányítani, nem beavatkozni — csak figyelni.

Hogyan lép be egy csoportba?
Ő kezdeményez, vagy inkább vár?
Ha valami nem tetszik neki, ki mer-e állni?
Ha vitájuk van, hogyan kezeli?

Ezek a pillanatok rengeteget elárulnak — és a legjobb hír: a nyár tökéletes alkalom arra, hogy közösen átgondoljátok, mi is az a jó barátság.
─────────────────────────────────────────
Próbáljátok ki ezt együtt:

Egy este — akár vacsora közben, akár lefekvés előtt — kérdezd meg tőle:

✔ „Szerinted mi tesz valakit jó baráttá?"
✔ „Volt már olyan barátod, aki igazán jó barát volt? Mi t***e őt azzá?"
✔ „Mit gondolsz, te milyen barát vagy?"

Ne javítsd a válaszait. Ne egészítsd ki.
Csak hallgasd.

Aztán ha kéri — mondd el te is a véleményed.

Ezek a kis beszélgetések építik azt a biztonságot, amiben a gyermeked később megnyílik neked — akkor is, amikor már nagyobb és a dolgok nehezebbek.

Szép nyarat nektek! 😊

22/06/2026

Bevallom — az elmúlt hónapokban sokszor gondoltam arra, hogy írjak.

Aztán mindig jött valami, egy előadás, egy anyuka, akinek segíteni kellett.
És ez elmaradt maradt.

De ma reggel felkeltem, és végre úgy döntöttem, :
ma megírom.

Mert az elmúlt hónapokban rengeteget tanultam.
Százával találkoztam anyukákkal — előadásokon, konzultációkon, programokon.

És van valami, amit mindig hallok.
Szinte minden anyukától.

„Melinda, nem tudom, mi zajlik a gyermekemben. Próbálok figyelni, de nem látok elég mélyre."

Ez megérint minden alkalommal.
Mert én is anya vagyok. És tudom, milyen az az érzés — amikor ott ülsz mellette, és mégis olyan mintha falba ütköznél.

Ezért döntöttem el, hogy ebben a nyárban rendszeresen írok neked.
mert úgy érzem, szükséged van arra, amit meg tudok osztani veled.

Minden héten kapsz tőlem egy — egy gondolatot, egy eszközt, egy kérdést, amivel közelebb kerülhetsz a gyermekedhez.

Örülök, hogy itt vagy. 😊
Szeret***el: Melinda 😊
P.S. Ha valami van, ami most nyomaszt a gyermeked kapcsán — válaszolj , olvasom, és ha tudok, válaszolok.

18/05/2026

💙 A bántás nem „csak vicc”.

Sok gyermek nap mint nap csendben viszi magával azokat a mondatokat, kirekesztést vagy megalázást, amelyeket mások talán észre sem vesznek.

A bullying nem erőt mutat – hanem sebeket okoz.

Fontos, hogy megtanítsuk gyermekeinknek:

segítséget kérni nem szégyen,
kiállni egymás mellett érték,
az empátia pedig életet változtathat.

A Tisza Gábor Alapítvány hisz egy elfogadóbb, biztonságosabb közösség erejében, ahol minden gyermek számít. 💫

28/04/2026

A közösség tényleg számít. Nagyon.
A bántó kommunikáció nem nagy jelenetekkel indul.
Hanem apróságokkal.
Egy beszólás. Egy „vicc”. Egy kínos nevetés.
És ilyenkor nem csak az számít, aki mondja.
Hanem az is, aki ott van.
Mert egy közösség mindig formál:
👉 mit nézünk el
👉 mit hagyunk szó nélkül
👉 és mikor lépünk közbe
Őszintén? Sokszor nem a bántás a legerősebb.
Hanem a csend körülötte.
Amikor senki nem szól semmit.
Amikor mindenki csak „nem akar belekeveredni”.
Amikor az marad egyedül, akit épp bántanak.
Pedig néha nagyon kevés is elég lenne:
– „Ez most nem volt oké.”
– Nem nevetni rajta
– Odaülni ahhoz, aki egyedül maradt
Ezek apró dolgoknak tűnnek.
De innen kezd el megváltozni egy közösség.
Nem kell tökéletesnek lenni.
Nem kell mindig jól reagálni.
De ha egyre többször nem maradunk csendben,
akkor egyre kevesebb tér marad a bántásnak.
És végül ez számít igazán:
hogy senki ne maradjon egyedül ezekben a helyzetekben.
Te mit teszel hozzá a saját közösségedhez nap mint nap?