26/11/2025
Mesti🥰🌷 Olvasandó!
„Timár Sándor és Györgyfalvay Katalin voltak a mestereink. Timár tanította az eredeti anyagot, amit úgy kell elképzelni, hogy ő hétvégén járt gyűjteni, járta a vidéket a Felső-Tisza-vidéket, Szatmárt, Erdélyt. Aztán a következő héten rajtunk próbálta ki a frissiben felgyűjtött anyagot. A jutalom pedig az volt, hogy aki jól teljesített, azt Timár elvitte magával a következő gyűjtőútra. Ez hatalmas élmény volt, hiszen el sem tudtuk addig képzelni, hogy miként zajlik egy ilyen gyűjtés. Utólag azt gondolom, módszertani szempontból nagyon fontos volt, hogy – részben a technikai lehetőségek hiányában – mi nem filmekről tanultunk, hanem Timár közvetlenül adta át azt, amit a terepen felszedett. Harminc-negyven évvel később jöttem rá arra, hogy mennyire jó volt, hogy elsőnek nem a filmekkel kellett bíbelődnünk. Györgyfalvay Katalin is fantasztikus volt, nagyon szerettük. Sokat tanultunk tőle a zenéről, a ritmikáról, a mozgásokkal való játékról. Ő megmutatta, hogy amikor azt hisszük, hogy tudunk már valamit, akkor azt érdemes megnézni más és más szempontok szerint, hogy mivé alakulhat. A sok szempontú megközelítés és az ebből fakadó tudás az, amitől hitelessé lehet egy-egy tánctípus. Nem csak az eredetit kellet megtanulni, de azt is, hogy azzal miként lehet játszani, hogyan lehet különböző helyzetekben alkalmazni. Persze, ez is olyan tudás, aminek az értelme csak sokkal később kristályosodott ki. [...] Mi az első pillanattól kezdve ott voltunk a Liszt Ferenc téren, a Kassákban, az FMH-ban. Azt tudtuk, hogy a táncház lényege a szabadon improvizált tánc, s részünkről ez úgy nézett ki, hogy amit nappal megtanultunk az iskolában, azt este előadtuk a táncházban... és azt hittük, hogy improvizálunk! Elhittük, hogy ha ebben a környezetben nyomjuk azt, amit az iskolában felszedtünk, az már improvizáció. Pedig, dehogy! Innen jutottunk el szépen lassan addig, hogy mi is az improvizáció valójában. Mennyire kell és lehet megemészteni a tanultakat? Mennyire kell lemenni a mélyére? Mennyire kell átitatódni a tánccal ahhoz, hogy az a sajátod legyen, és abból alkotni, sőt újraalkotni tudj? Az »újraalkotás« az, ami fontos, mert ez viszi tovább a hagyományt, ettől lehet élő a hagyomány. A tánc él, és nem arról szól, hogy melyik vitrinből veszek elő valamit, ami leporolva még használható. Persze, a vitrinnek is fontos szerepe van, csak nagyon kell tudni, hogy melyik helyzetben hová kell nyúlnom, és mit kell elővennem. S nap mint nap megtörténik, hogy más szempont szerint kell elővenni és felhasználni a táncról megszerzett tudást. Ilyen szempontból is fontos tapasztalás volt együtt nőni a táncházakkal...” Grozdits Károly: „Vigyázzatok, nehogy kiénekeljék a sajtot a szátokból!” (Interjú Farkas Zoltán „Batyuval”) – folkMAGazin 2025/6
Fotó: Timár Sándor gyűjtés közben (forrás: Fortepan/ Szalay Zoltán)