04/06/2026
Június 4. a magyar történelem egyik legfájdalmasabb dátuma. A trianoni döntés nemcsak határokat rajzolt át, hanem családokat, közösségeket és történelmi régiókat szakított szét, magyarok millióit rekesztve az ország határain kívülre.
A mai napon, a Nemzeti Összetartozás Napján erre a veszteségre emlékezünk, és arra, hogy mindezek ellenére a megváltozott határok sem tudták felszámolni a magyar nemzet egységét. Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban, Kárpátalján, Muravidéken, Őrvidéken, Drávaszögben és a világ számos pontján ma is magyar közösségek élnek, amelyek őrzik nyelvi- és kulturális identitásukat.
Különösen fontos és örömteli ezért, hogy a tegnapi napon olyan megállapodás született Magyarország és Ukrajna között, amely a kárpátaljai magyarság nyelvi, oktatási, kulturális és politikai jogainak bővítését szolgálja. A vállalások megvalósulása jelentős előrelépést jelent majd százezernyi kárpátaljai magyar számára, amelyek megerősítik a magyar nemzet határokon átívelő összetartozását.
Büszke vagyok arra, hogy bár ma sok honfitársunkkal különböző országokban élünk, mégis egy közös Európához tartozunk. Egy olyan Európai Unióhoz, amelynek létrejötte azt a célt is szolgálta, hogy a kontinens népei között a szembenállást az együttműködés, a megosztottságot pedig a békés együttélés váltsa fel. Az európai közös értékek ma lehetőséget teremtenek arra, hogy megőrizzük kulturális örökségünket és nemzeti önazonosságunkat, akár a földrajzi határainkon túl is.
Ahogy Tamási Áron írta, „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Június 4-én ez a mondat különösen sokat jelent, mert a magyar összetartozás arról is szól, hogy az otthon nemcsak a szülőföldet jelenti, hanem azt a közösséget is, amelyhez tartozunk. 🇭🇺
Isten áldjon minden magyar embert. ❤️🤍💚
