17/09/2026
A MAGYAR ÁBÉCÉ TEREMTŐ MORFOLÓGIÁJA
A hangok mint természeti erők, mozgások és formák
Ebben a szemléletben a hangok nem önkényes jelek, hanem természeti erők, mozgások, állapotok és formák sűrített rezgéseinek hordozói.
A kimondott hang nem csupán kommunikációs eszköz, hanem egy olyan minőség, amely bizonyos mozgásokat, irányokat, formákat és működéseket idézhet fel. A szó így nem egyszerűen betűk egymásutánja, hanem egyfajta összetett fizikai, energetikai és jelentésbeli képlet.
A mássalhangzók ebben a modellben elsősorban operátorokként jelennek meg: valamilyen mozgást, erőt, hatást vagy állapotváltozást képviselnek.
A magánhangzók pedig meghatározzák azt a teret, irányt, dimenziót vagy közeget, amelyben az adott operátor működik.
Így egy szó vizsgálatakor nemcsak azt nézzük meg, hogy mit jelent, hanem azt is, hogy:
milyen hangokból épül fel,
milyen mozgások kapcsolódnak az egyes hangokhoz,
milyen irányokat hordoz,
milyen formát vagy állapotot idéz,
milyen térben történik a folyamat,
hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egyes hangminőségek,
és milyen összetett „képlet” rajzolódik ki a teljes szóból.
A könnyebb áttekinthetőség érdekében csoportosítva nézzük végig a teljes magyar ábécét, hiszen az egymáshoz kapcsolódó hangok hasonló fizikai minőségeket hordoznak.
1. AZ ALAPENERGIÁK ÉS MOZGÁSOK
S – A sugárzás, sűrítés és súly
Az S az energia egy irányba tartó, koncentrált, összesűrűsödő áramlásának képét hordozhatja.
Az S-hez kapcsolható a sugárzás, sűrűsödés, súly, szorítás, sodrás, süllyedés és sarjadás gondolata.
Példák:
sugár, sugároz, sűrű, sűrít, sül, süllyed, súly, súlyos, szorít, szorul, szűk, szűkül, sodor, sodrás, sarjad, sarjadás, serken, serdül, szikra, szikrázik, szilárd, szilárdul, szakad, szakít, száll, súrol, simít, söpör, sejt, sejtés.
Az S egyik érdekes kettőssége, hogy egyszerre jelenhet meg a koncentráció és a folyamat képében.
A „sűrű” valami összetömörödik, míg a „sugár” valami egy irányba koncentráltan halad.
Ebben a megközelítésben az S így lehet:
energia → koncentráció → irány → hatás.
Z – A zizegés, zártság és zizgő anyagi mozgás
A Z a rezgő, vibráló, ismétlődő, földközeli anyagi mozgás képét hordozhatja.
A Z-hez kapcsolódhat a zaj, zizegés, zengés, zúgás, rezgés, zárás és összezáródás.
Példák:
zaj, zizeg, zizzen, zeng, zene, zúg, zümmög, zörög, zakatol, zavar, zajlik, zár, zárt, zárul, zárás, zuhan, zuhog, zúdul, zúz, zúzás, zúzmarás, zsibong, zsibongás.
A Z-ben egyszerre jelenhet meg a rezgés és a záródás.
Valami mozog, vibrál, majd összesűrűsödik vagy határt képez.
rezgés → mozgás → összesűrűsödés → zártság.
SZ – A szétáradás és a szellemi minőség
Az SZ a szétáradás, szétterjedés, szétoszlás és finomabb áramlás hangminőségeként értelmezhető.
Olyan energia képét idézheti, amely egy pontból szétszóródik és kitölti a teret.
Példák:
szél, száll, szállás, szét, szétszór, szétárad, szétterül, szétválik, szabad, szabadság, szellem, szellemi, szent, szó, szól, születik, születés, szív, szívás, szívből, szomj, szomjas, szomorú, szép, szépség, szín, színes, szikra, szikrázás.
Az SZ így a következő folyamatot jelenítheti meg:
belső tartalom → kiáradás → térkitöltés → kapcsolódás.
A „szó” például belső tartalomként jelenik meg, majd hang formájában kilép a térbe.
A „szél” szintén láthatatlan, mégis érzékelhető mozgás.
R – A robbanás, rugalmasság és rohanás
Az R a legdinamikusabb fizikai operátorok egyikeként értelmezhető.
A hirtelen tágulás, mozgás, rázkódás, forgás, rohanás és áramlás képét hordozhatja.
Példák:
robban, robbanás, ráz, rázkódik, rohan, röppen, repül, reped, rés, résel, ront, rombol, romlik, rúg, rugó, rugalmas, rugalmasság, remeg, rezeg, rezgés, reng, rengés, forog, forgás, pörög, pattan, rajzik, rak, rendez, rend, rendszer, terjed, árad, áramlik, erő.
Az R-hez erősen kapcsolható:
mozgás → gyorsulás → törés → átalakulás → újrarendeződés.
A „robbanás” hirtelen energiafelszabadulás.
A „rugó” összenyomott állapotból visszatér.
A „repedés” egy összefüggő szerkezet határának megnyílása.
A „rendezés” pedig a mozgás után kialakuló új rendszer.
L – A lebegés, légiesség és lágyulás
Az L a könnyedség, folyamatosság, lebegés és lágyulás hangminőségeként jelenhet meg.
Kapcsolódhat a folyékony és légnemű állapotokhoz, valamint a lélek és a fény képzetéhez.
Példák:
lebeg, lebegés, légi, levegő, lehel, lehelet, lélek, lélegzet, lélegzik, fény, folyik, folyó, folyadék, lágy, lágyul, lassú, lassul, lendül, lendület, lejt, lejtés, lebomlik, leépül, lehull, leesik, lesz, lét, létezés, élet, él, élő, lát, látás, lép, lépés.
Az L egyik különleges minősége lehet az átmenet:
szilárdból folyékony → folyékonyból légnemű → nehézből könnyű → mozdulatlanból mozgó.
A „lehelet” például láthatatlan, mégis érzékelhető.
A „lélek” ebben a szimbolikus rendszerben szintén egy finomabb, nehezebben megfogható minőség képét hordozhatja.
G – A gömbölyödés és gyülekezés
A G a gömbölyödés, gyülekezés, tömörödés és önmagába fordulás operátoraként jelenhet meg.
Példák:
gömb, gömbölyű, golyó, góc, gyűjt, gyülekezik, gyűlik, gyarapodik, gazdag, gazdagság, gabona, mag, gomb, gombóc, gát, gátol, gerinc, gerenda, görbe, görget, gördül, gurul, gyökér, gyökerezik, gyarapít.
A G folyamatképlete:
különálló elemek → gyülekezés → sűrűsödés → egység.
A gömb azért is érdekes szimbólum, mert nincs kitüntetett „sarka”: önmagába záródó, teljes forma.
K – A kiterjedés, kiáradás vagy kötés
A K a belsőből kifelé történő mozgás, kiterjedés, illetve a dolgok rögzítésének és összekapcsolásának hangjaként értelmezhető.
Példák:
ki, kijön, kinyílik, kiterjed, kiterjeszt, kifolyik, kiárad, kirobban, kibomlik, kibont, kapu, kap, köt, kötés, kötődés, kör, körül, keret, kerítés, kő, kemény, keményedik, kapcsol, kapcsolat, köz, közös, közösség, kezdet, kezd, kész, kialakul, kép, képez, kialakít.
A K kettős működése különösen érdekes:
KIFELÉ → kiterjedés, kiáradás, kibontakozás.
BEFELÉ / ÖSSZE → kötés, kapcsolat, keret, rögzítés.
Ezért a K kapcsolható a határképzéshez és a határátlépéshez is.
H – A hő, hevülés és hiány
A H a hő, hevülés, lehelet, párolgás, átalakulás és eltűnés képét hordozhatja.
Példák:
hő, hőmérséklet, hevül, hevít, hamu, hamvad, halad, halál, halk, hang, hat, hatás, határ, hely, hiány, hideg, hó, hull, hullám, hajt, hajlik, hajol, hajnal, harmat, hegy, héj, hézag, homály, homok, hoz, hordoz, hív, hit, hűség, hűt.
A H-ben különösen érdekes az átalakulás:
hő → hevülés → változás → elváltozás → új állapot.
A „hamu” már egy korábbi állapot maradványa.
A „halál” ebben a szimbolikus értelmezésben nem feltétlenül pusztán megszűnésként, hanem egy forma eltűnéseként és más állapotba való átmenetként is megjelenhet.
2. A BEFOGADÁS ÉS AZ ANYAG
B – A befogadás, belső és biztonság
A B az öblös, védelmező, belső tér és befogadás képét hordozhatja.
Példák:
be, belül, belső, befogad, bölcső, barlang, búra, burok, bőr, bél, boka, bendő, bödön, béke, biztonság, bélel, burkol, borít, borul, bújik, búvóhely, búvár, bőség, boldog, boldogság, barát, barátság, benn, bent.
A B folyamatként:
külső → belépés → befogadás → védelem → belső állapot.
A „burok” elválasztja a belsőt a külsőtől.
A „bölcső” pedig egy védett tér, amelyben az új élet fejlődik.
P – A pattanás, porladás és pillanat
A P a pontszerű, hirtelen fellépő, kipattanó vagy széteső fizikai jelenségekhez kapcsolható.
Példák:
pattan, pattanás, pattint, pont, pontszerű, por, porlad, porzás, pereg, pezseg, pukkan, puffan, puffad, pörög, pörkölt, parázs, pattog, pötty, petty, pacsi, perem, part, pár, pára, pihen, pillanat, pillér, pontoz.
A P képlete:
sűrűség → feszültség → kipattanás → szétszóródás.
A „pont” a térben egy meghatározott hely.
A „pattanás” pedig egy hirtelen energiaváltozás.
M – A minta, mérték és maradás
Az M a megfoghatóság, anyag, minta, mérés, maradás és megszilárdulás minőségéhez kapcsolható.
Példák:
minta, mintázat, mér, mérték, mérés, mag, magzat, mama, anya, anyag, marad, maradvány, megmarad, megtart, merev, megfog, megáll, mozdulat, mozgás, mély, mélység, mező, meder, medence, mell, memória, emlék, mű, munka, működés, rendszer.
Az M egyik központi gondolata:
forma → minta → anyag → megmaradás.
A „mag” tartalmazza egy későbbi forma lehetőségét.
Az „anyag” megfoghatóvá teszi azt, ami korábban lehetőségként létezett.
V – A változás, visszaverődés és vonzás
A V dinamikus, változó és visszacsatoló folyamatokhoz kapcsolható.
Példák:
változás, változik, vált, válik, vissza, visszatér, visszaver, vonz, vonzás, vezet, víz, vizes, vízfolyás, vihar, villám, világ, világosság, virág, virrad, fejlődik, növekszik, vesz, vevő, visz, viszony, kapcsolat, vélemény, válasz.
A V egyik fontos képlete:
hatás → változás → visszahatás → új állapot.
A „víz” folyamatosan alkalmazkodik a térhez.
A „vonzás” két vagy több pont közötti kapcsolatot hoz létre.
A „visszaverődés” pedig azt mutatja meg, hogy a hatás visszatérhet a kiindulási irány felé.
F – A felfelé törekvés, felszín és fúvás
Az F a felfelé irányuló mozgás, felszínre kerülés, felemelkedés és áramlás képét hordozhatja.
Példák:
fel, felfelé, felemel, felemelkedik, felszín, felszáll, fény, fénylik, fényes, fa, felfakad, fakad, folyik, folyó, fúj, fúvás, füst, felhő, forrás, forr, forrásvíz, fejlődés, feltör, felszabadul, felszínre kerül.
A F folyamata:
belső → felszín → felemelkedés → kiteljesedés.
A „forrás” valami belsőből tör elő.
A „fa” a földből felfelé növekszik.
A „fény” pedig a láthatóvá válás szimbólumaként is értelmezhető.
D – A domborodás és dúshatás
A D a növekedés, testessé válás, domborodás és gyarapodás minőségéhez kapcsolható.
Példák:
domb, domború, dagad, dús, dió, dagály, dudor, dudorodik, duzzad, duzzanat, derék, derék, darab, darabol, dob, dobban, dobog, döng, dübörög, dől, dönt, dolgozik, dolgok, darázs, dér, dereng, derű.
A D képlete:
anyag → növekedés → térfogat → testesség.
A domborodásnál valami a síkból kiemelkedik.
A dagadásnál a térfogat növekszik.
T – A tágulás, tetőzés és tartás
A T a tágulás, tartás, stabilitás, tetőzés és irány meghatározásához kapcsolható.
Példák:
tér, tág, tágul, tető, tetőzik, tart, tartás, támasz, támaszt, törzs, tő, töv, tömör, töm, tölt, tele, telik, teljes, teljesség, teremt, teremtés, terjed, terület, test, tud, tudat, tanul, tanítás, törvény, tiszta, tisztul, tisztítás, természet, társ, társul.
A T egyik alapképlete:
irány → kiterjedés → tartás → stabil forma.
A „tér” a működés közege.
A „tartás” stabilitást ad.
A „tető” egy folyamat felső pontját jelöli.
3. AZ ÁTMENETI ÉS LÁGYÍTOTT HANGOK
C / CS – A csípősség, csomósodás és kicsinyítés
A C és CS a pontszerű érintkezéshez, sűrűsödéshez, csomósodáshoz, csípősséghez és kisebb egységek kialakulásához kapcsolható.
Példák:
csúcs, csomó, csepp, csík, csíp, csípős, csattan, csap, csapódik, csorog, csúszik, csúszás, csavar, csavarodik, csomag, csillag, csillám, csillog, csend, csönd, csökken, csöpög, csörög, csörgedezik, csont, csőr, cső, csatorna, csíra, csírázik, csoda, csodálat, cselekvés.
A CS képlete lehet:
pont → érintkezés → sűrűsödés → forma.
A „csepp” kis, koncentrált egység.
A „csomó” több szál összekapcsolódása.
A „csúcs” pedig egy forma kiemelkedő, koncentrált pontja.
J – A jelen, jó és a jövés
A J az átmenet, kapcsolódás, folyamatosság és mozgás hangminőségéhez kapcsolható.
Példák:
jön, jövés, jövő, jelen, jelenlét, jó, jobb, javít, javul, játék, játszik, jár, járás, jel, jelez, jelent, jelentés, jegy, jegyez, jég, jön-megy, jut, jutás, jutalom, jog, jogos, jóllét, józan.
A J:
állapot A → átmenet → állapot B.
A „jön” mozgást fejez ki.
A „jövő” a még létre nem jött állapot.
A „jelen” az aktuális állapot.
A „jel” pedig kapcsolatot teremt a belső tartalom és a külső érzékelés között.
NY – A nyúlás és nyitottság
Az NY a nyúlás, nyitás, kiterjedés és térbe való belépés minőségéhez kapcsolható.
Példák:
nyúlik, nyúlás, nyit, nyitás, nyitott, nyíl, nyílik, nyár, nyelv, nyel, nyom, nyomás, nyomul, nyomvonal, nyomás, nyak, nyújt, nyújtás, nyers, nyirkos, nyugodt, nyugalom, nyüzsög, nyüzsgés, nyargal, nyer, nyereség.
A NY képlete:
zárt → nyílás → tágulás → kiterjedés.
A „nyíl” nyitást hoz létre.
A „nyelv” pedig kapcsolatot teremt a belső gondolat és a külső világ között.
GY – A gyökeresedés és gyógyulás
A GY a mély, belső alapzathoz, gyökérhez, fejlődéshez és helyreállításhoz kapcsolható.
Példák:
gyökér, gyökeres, gyökerezik, gyerek, gyermek, gyógyul, gyógyítás, gyógyító, gyertya, gyümölcs, gyarapodik, gyarapodás, gyűjt, gyűjtés, gyűlik, gyülekezik, gyöngy, gyönyör, gyönyörű, gyenge, gyengül, gyakorol, gyakorlat, győz, győzelem, gyújt, gyullad, gyújtás, gyomor, gyapjú.
A GY képlete:
mély alap → belső fejlődés → növekedés → helyreállás → kiteljesedés.
A gyökér a növény föld alatti alapja.
A gyerek egy új élet kibontakozó formája.
A gyümölcs pedig a fejlődési folyamat eredménye.
TY – A tömörség lágy változata
A TY a tömör, koncentrált, kisebb vagy intimebb fizikai formák lágyított változataként értelmezhető.
Példák:
tyúk, tyúktojás, petty, pötty, tyúkszem, tyúkláb, tyúkhúr, atyafi, bátya, öcsém, fütyül, fütty, füttyent, kottyan, korty, kortyol, potyog, pottyan, lottyan.
A TY gyakran valamilyen kisebb, pontszerű, koncentrált vagy játékosabb fizikai jelenséghez kapcsolódó hangérzetet adhat.
4. A MAGÁNHANGZÓK
A TÉR ÉS A DIMENZIÓK KOORDINÁTÁI
Míg a mássalhangzók a fizikai mozgásokat és erőket végző operátorok, addig a magánhangzók meghatározzák azt a teret, távolságot, irányt vagy dimenziót, ahol ezek az operátorok működnek.
Ezért ugyanaz a mássalhangzó más magánhangzóval együtt más térbeli vagy energetikai minőséget mutathat.
A / Á – A tágas, nyitott tér és a látható valóság
Az A és Á a nyitottság, tágasság, kezdet, alap és kiterjedés képéhez kapcsolható.
Példák:
alap, anya, apa, árad, áram, áradás, áll, állapot, állandó, át, átlép, áthat, átad, átmegy, átalakul, átváltozik, ág, ágazik, áldás, álom, álmodik, arc, asztal, ajtó, ablak, akar, alkot, alkotás, világ, határ, hatalmas.
Az A:
nyitott tér → kezdet → megjelenés → kiterjedés.
Az Á ennek kitágított, megnyújtott változataként is értelmezhető:
A → Á = nagyobb tér, hosszabb kiterjedés, intenzívebb nyitottság.
E / É – A belső tér, értelem és élet tartománya
Az E és É a belsőbb, közeli, érzékelhető és értelmező térhez kapcsolható.
Példák:
ész, én, élet, érint, érzés, érez, értelem, ért, érték, ember, eredet, eredmény, egy, egység, egész, egészség, él, élő, ébred, ébredés, ének, énekes, épít, épület, erő, energia, elme, emel, emelkedik, enged, elenged, elindul, előre, jelen, jelenlét.
Az E/É:
belső érzékelés → felismerés → értelem → tudatosítás.
Az „én” a belső nézőpont.
Az „ész” a megértés.
Az „élet” pedig a működő, élő állapot.
I / Í – A fókusz, irány és vonal
Az I és Í a legvékonyabb, legcélozottabb, legirányítottabb energia képét hordozhatja.
Példák:
ide, innen, irány, ír, írás, ív, ín, indít, indul, ismét, izzik, izom, idő, igény, igaz, igazság, igazít, illeszt, illik, illat, int, intelem, ismer, ismeret, információ, ima, ígéret, ítélet, ítél, identitás.
Az I:
pont → vonal → irány → cél.
Az Í pedig a meghosszabbított, nyújtott irány képét erősítheti.
O / Ó – A gömb, a befoglaló nagy tér és a kerek egész
Az O és Ó a gömbölyűség, teljesség, befoglalás és körkörösség képéhez kapcsolható.
Példák:
kör, gömb, golyó, orom, olló, óv, óvás, otthon, ország, óceán, oldal, oda, ott, onnan, ok, okos, okfejtés, gondolat, gondolkodik, fog, fogás, forma, folyó, hold, hordoz, hord, fordul, forog, forgás, összefog, összeköt, összetart, összhang, öröm.
Az O:
pont → kör → tér → befoglalás → egész.
A kör önmagába visszatérő forma.
Az „otthon” pedig olyan tér, amely befogad és körülvesz.
U / Ú – A mélység, titok és csatorna
Az U és Ú a mélyebb, belsőbb, csatornaszerű és függőleges irányú térhez kapcsolható.
Példák:
út, utca, útvonal, ujj, ujjak, üreg, urna, udvar, utód, utazik, ugrik, zuhan, húz, húzás, búvár, búvárkodik, kutat, kutatás, tud, tudat, tudás, uralkodik, úr, uralom, új, újjászületés, újul, újítás, újra, hullám, furat, furulya.
Az U:
felszín → mélység → csatorna → belső tér → visszatérés.
Az „út” két pont között kapcsolatot teremt.
Az „ujj” egy hosszúkás, irányított testrész.
Az „üreg” pedig egy befogadó, belső tér.
Ö / Ü – Az átszellemült, finomított terek
Az Ö és Ü az O és U magasabb, finomított párjaiként értelmezhetők.
Az Ö a körkörös, befoglaló tér finomított változata lehet.
Példák:
ős, ősi, őriz, őr, őrködik, öröm, örök, örvény, ölel, ölelés, önt, öntés, összeköt, összhang, összetart, ötlet, öt, ököl, öböl, ösvény, öntudat.
Az Ü pedig a mélyebb U-tér finomított, belsőbb minőségéhez kapcsolható.
Példák:
űr, űz, ül, ülés, üreg, üres, üzen, üzenet, üdv, üdvözöl, ügy, ügyes, ütem, ütközik, ütközés, üzem, üzemel, üveg, ültet, ültetés, üdvösség.
Az Ö/Ü így:
anyagibb tér → finomított tér → belső átélés → tudati minőség.
5. A HANGOK ÖSSZEÁLLÁSA: A SZÓ MINT KÉPLET
Ebben a modellben a szó nem pusztán egymás mellé helyezett betűk sora.
A szó egy folyamatot is megjeleníthet.
A mássalhangzók megadják az operátorokat:
S – sugárzás / sűrítés
R – robbanás / mozgás
L – lebegés / lágyulás
G – gyülekezés / gömbölyödés
K – kiterjedés / kötés
B – befogadás
M – anyaggá válás / megmaradás
V – változás / vonzás
F – felemelkedés / felszínre kerülés
T – tartás / tágulás
J – átmenet / kapcsolódás
NY – nyitás / nyúlás
GY – gyökeresedés / gyógyulás
A magánhangzók pedig megadhatják a működés terét:
A – nyitott tér
E – belső, értelmi tér
I – fókusz és irány
O – körkörös, befoglaló tér
U – mély, csatornaszerű tér
Ö/Ü – finomított, belső tér
Így egy szó elemzésekor feltehetjük a kérdést:
Milyen erő indul el?
Milyen irányba halad?
Milyen térben működik?
Mi történik vele útközben?
Milyen állapotba érkezik?
6. PÉLDA – „TEREMTÉS”
T – E – R – E – M – T – É – S
T = tartás, tágulás, tér
E = belső tér, értelem
R = dinamika, mozgás
E = belső érzékelés
M = anyaggá válás, megmaradás
T = tartás, rögzítés
É = tudatos, belső minőség
S = koncentráció, sugárzás
Ebből a szimbolikus képlet:
TÉR → MOZGÁS → FORMÁLÓDÁS → ANYAG → RÖGZÜLÉS → TUDATOSÍTÁS → HATÁS.
A „teremtés” így egy olyan folyamatként jeleníthető meg, amelyben a lehetőségből mozgáson keresztül megjelenő, megtartott forma lesz.
7. PÉLDA – „EMBER”
E – M – B – E – R
E = belső tér, értelem, élet
M = anyag, minta, megmaradás
B = befogadás, belső tér
E = érzékelés, értelem
R = mozgás, fejlődés
Szimbolikusan:
BELSŐ TÉR → ANYAG → BEFOGADÁS → ÖNÉRZÉKELÉS → MOZGÁS.
Az ember így egyszerre jelenik meg:
testként, belső térként, befogadó lényként és folyamatosan változó rendszerként.
8. PÉLDA – „VILÁG”
V – I – L – Á – G
V = változás, vonzás
I = irány, fókusz
L = légiesség, lét, lebegés
Á = kitáguló tér
G = gömbölyödés, gyülekezés
Szimbolikus képlete:
VÁLTOZÁS → IRÁNY → LÉTEZÉS → TÉRKITERJEDÉS → EGYSÉG.
A „világ” így egy olyan összetett rendszer képeként jelenhet meg, amelyben a változás, az irány, a lét és a tér egymással összekapcsolódik.
9. PÉLDA – „SZERETET”
SZ – E – R – E – T
SZ = szétáradás
E = belső érzékelés
R = dinamika
E = értelem, élet
T = tartás, stabilitás
Szimbolikus képlete:
BELSŐ TARTALOM → KIÁRADÁS → MOZGÁS → ÉRZÉKELÉS → MEGTARTÁS.
Ez azért érdekes, mert a szeretetben egyszerre van jelen:
a belső állapot, annak kifelé irányuló áramlása, a kapcsolódás és a megtartás.
10. PÉLDA – „ÉBRESZTŐ”
É – B – R – E – SZ – T – Ő
É = belső felismerés, élet, értelem
B = befogadás, belső tér
R = robbanás, mozgás, dinamika
E = tudatosítás
SZ = kiáradás, szellemi minőség
T = tartás, stabilizálás
Ő = finomított, magasabb tér
Szimbolikus folyamatként:
FELISMERÉS → BEFOGADÁS → FELÉBREDŐ MOZGÁS → TUDATOSÍTÁS → KIÁRADÁS → MEGTARTÁS → MAGASABB TÉR.
És éppen ezért az ÉBRESZTŐ! név ebben a szemléletben különösen érdekes:
nem egyszerűen azt mondja, hogy „figyelj ide”, hanem szimbolikusan megjelenítheti azt a folyamatot, amikor:
valami felébred az emberben → tudatosul → mozgásba lendül → kiárad → és egy magasabb, tudatosabb működés felé tart.
11. A MAGYAR SZÓ MINT „MOZGÓ KÉP”
E szemlélet egyik legizgalmasabb része, hogy egy szó jelentését nem kizárólag a szótári definíciója alapján vizsgáljuk.
A szó egy hangokból álló mozgó kép is lehet.
Ezért érdemes egyszerre három szinten vizsgálni:
I. HANG
Milyen fizikai érzetet, mozgást vagy minőséget hordoz az adott hang?
II. SZÓ
Milyen jelentést hordoz a hangok együttese?
III. KÉPLET
Hogyan kapcsolódnak össze az egyes hangok által jelzett folyamatok?
Így például nem pusztán azt kérdezzük:
„Mit jelent a teremtés?”
Hanem azt is:
„Milyen mozgást rajzol ki maga a szó?”
Nem pusztán azt:
„Mit jelent a világ?”
Hanem:
„Milyen hangokból épül fel a világ szó, és ezek milyen szimbolikus folyamatot mutatnak?”
És nem pusztán:
„Mit jelent az ébresztő?”
Hanem:
„Milyen folyamatot rajzol ki az ÉBRESZTŐ szó a hangok egymásutániságán keresztül?”
12. ÖSSZEGZÉS
Ebben a megközelítésben a magyar ábécé egy szimbolikus operátorrendszerként vizsgálható.
A mássalhangzók adják a műveleteket:
sűrít, sugároz, rezeg, robban, lebeg, gyűjt, köt, befogad, porlad, megmarad, változik, felemelkedik, növekszik, tart, nyit, gyógyul.
A magánhangzók pedig kijelölik a teret és dimenziót:
nyitott, belső, fókuszált, körkörös, mély vagy finomított tér.
Egy szó ezért ebben a rendszerben felfogható úgy, mint:
OPERÁTOROK + TÉR + IRÁNY + MOZGÁS + ÁTALAKULÁS = SZIMBOLIKUS KÉPLET
A magyar szavak ilyen vizsgálata egy sajátos, szimbolikus módja annak, hogy a nyelvben rejlő képeket, hangzásokat és jelentéskapcsolatokat felfedezzük.
A módszer legérdekesebb kérdése talán nem az, hogy:
„Ez a szó pontosan mit jelent?”
hanem:
„Milyen folyamatot rajzol ki a szó?”
És innen már bármilyen fogalom vizsgálható:
EMBER – ÉLET – LÉLEK – SZERETET – VILÁG – TEREMTÉS – TUDAT – KÖZÖSSÉG – FÉNY – SZELLEM – ARANYKOR – ÉBRESZTŐ – PPH
