24/05/2026
ANGOL NYULAK TÖMEGES GÁZHALÁLA
(Bálint György, 1935)
„Most, amikor olyan nagy tömegek érdemelnek részvétet a közelben és a távolban, részvétünknek egy sugarát mégis a Melton Mowbray-i házinyulak felé irányítjuk. Tragédiájuk, melyről az angol sajtó beszámol, szintén tömegtragédia, s méghozzá nemcsak a nyúltömegeké. Melton Mowbrayban emberemlékezet óta házinyulakat tenyésztettek a gazdák. Innét látták el házinyúllal Anglia egy részét. A házinyúl ára, mint oly sok más jószágé, rohamosan esett az utóbbi időben. A nyulak szaporák, igaz, de ennek a nyúl-leértékelésnek mégsem ez az oka. A nyulak ára a gazdasági válság miatt esett.
Értelmes emberi számítás szerint a nyúl-olcsóbbodásból az következik, hogy a szegény emberek ezentúl több nyúlhoz juthatnak. Ez volna az egyetlen logikus megoldás. Viszont el kell ismernünk, hogy e mellett a logikus megoldás mellett a nyúl-vállalkozók nem találtak meg számításukat. Mivel pedig a nyúl-vállalkozók érdeke fontosabb, mint a logika és fontosabb, mint a szegény emberek érdeke: a tenyésztők a nyúlketrecek elé állítják motorjaikat, és benzingázt puffogtatnak a nyulak tömegére. Ezerszámra pusztítják naponta a „fölösleges” házinyulakat. Annak idején a híres francia gárda meghalt, de nem adta meg magát. Az angol házinyulak meghalnak, de nem engedik, hogy árfolyamuk tovább is essen. Meghalnak tömeges gázmérgezésben, nehogy az éhező angol munkanélküliek olcsón hozzájuk juthassanak. Ilyen az élet mostanában, és ilyen a halál.
Egyre változatosabb és gazdagabb lesz az étlap, amely az ilyen módon „felhasznált” javakból állítható össze. A világ éhezői, ha már nagyon kopog a szemük, üres asztalukra menükártyát helyezhetnek a következő szöveggel: tengerbe visszadobott hering és lazac, norvég módra; disznóeledelnek feldolgozott marhpecsenye, dán és holland módra; angol nyúlcomb mérges gázzal; sütemény, mozdonylban elfűtött búza lisztjéből, kanadai módra; óceánba csurgatott feketekávé, brazil módra. Íme, a nagyszerű lakoma az éhezőknek, íme, az elromlott világrend lukulluszi ajándéka mindazoknak, akik jól viselik magukat.
Most ezernyi házinyulat temetnek Angliában. Részvéttel fordulunk az életük virágjában, idő előtt elpusztított nyulak, a legújabb háború szelíd és ártatlan áldozatai felé. De részvétünkbe némi önző aggodalom is vegyül: ki tudja, talán legközelebb miránk kerül a sor, mert állandóan azt halljuk, hogy belőlünk is sok van.”
Közel száz éve íródott ez a szöveg - és még mindig fájdalmasan ismerős.
A kapitalista gazdaság logikája ugyanis nem arra épül, hogy mire van szüksége az embereknek, hanem arra, hogy mi termel profitot. Egy termék értékét nem az határozza meg, hogy hasznos-e vagy hogy emberek szükségleteit elégítené-e ki, hanem hogy milyen áron lehet eladni. Ha a túltermelés miatt az árak csökkennek, akkor a rendszer számára sokszor „racionálisabb” megsemmisíteni az árut, mint olcsón hozzáférhetővé tenni.
Ezért történhet meg újra és újra, hogy egyszerre van jelen bőség és hiány: emberek éheznek, miközben tonnaszám semmisítenek meg élelmiszert; emberek fáznak, miközben ruhák millióit gyártják le és égetik el; lakások állnak üresen, miközben tömegek nem tudnak megfizethető otthonhoz jutni.
És ez nem csak a múlt. Napjainkban fast fashion cégek tonnaszám égetik el vagy semmisítik meg az eladatlan ruhákat ugyanebből az okból: hogy fenntartsák az árakat, a márka exkluzivitását és a profitabilitást. A rendszer logikája szerint a megsemmisített áru sokszor értékesebb, mint az olcsón hozzáférhető áru.
Ez nem rendszerhiba. Ez maga a rendszer.
Ezért van szükség mihamarabb egy teljes zöld fordulatra.
