Reflektorom fényében ÉN - Farkas Vera, mentálhigiénés szakember

29/09/2026

Idegrendszer kifésülésre szívből ajánlom a természetben bóklászást!

25/09/2026

Megoldom. Túlvállalom. Kibírom.
Megfelelek. Túladok. Kimerülök.

Ismerős a ritmus?

Sokszor te vagy a „megoldó ember”? Akire mindenki számít, aki mások problémáival is foglalkozik, miközben saját magának már alig jut hely a listáján? Gyakorlati és érzelmi terheket is viszel, teljesítesz, megoldasz, mész tovább. Közben egyre kevesebb erőd marad. Érthető, ha túlterheltnek érzed magad.

A Reflektorom fényében ÉN csoportban ezekről az élményekről is beszélgetünk. Szavak nélküli gyakorlatokban is felfedezheted, hogyan vagy most, és kipróbálhatsz valami mást, mint amit megszoktál. Együtt figyelünk arra, mi történik bennünk, amikor újra és újra háttérbe szorítjuk magunkat. A csoporttagok tapasztalatai pedig új szempontokat adhatnak ahhoz, hogyan fordíts elegendő figyelmet önmagadra.

Mert te is fontos helyet érdemelsz a saját listádon!

Újra csoportot indítok egyik kedvenc témámban. Túladás, túlvállalás, parentifikáció lesz porondon 5 alkalom erejéig egy zárt csoportban.

Megszólít a téma? Ideje magadra szánni egy kis énidőt - önismerettel fűszerezve? Várlak szeretettel. Részletek lentebb. 🔽

09/09/2026

Neked milyen mondatokat ismétel a belső "papagájod"? Második rész. :)

Mondatok és magyarázatok, amik túlzott felelősségvállalás tünetei lehetnek. Nézd végig, rövid leszek. 🙂

Bármilyen egyezés a valósággal nem a véletlen műve. Csoporttagok, a hozzám forduló kliensek, ismerősök és saját élményeimből merítettem.

Van hasonló mondatod túlterheltséged kapcsán? Írd ide bátran hozzászólásba!

Lesz egy 6 alkalmas önismereti csoport túlvállalás és parentifikáció témájában. Kiváló lehetőség neked:
▫️ ha ránéznél e működésed mozgatórugóira
▫️ ha megpihennél biztonságos, elfogadó körben
▫️ ha szívesen szánsz magadra heti 3 órát
▫️ ha nem voltál még önismereti jellegű csoportban
▫️ ha voltál már csoportban és ez a téma most feszít

Nézd meg eseményünket. Részletek és jelentkezés a bioban/hozzászólásban 👇

08/09/2026

Ingyenes önismereti csoport lehetőség, ha átmeneti időszakot élsz meg, vagy jelentős változás zajlik az életedben – legyen szó a felépülés útjáról, egy fontos szerepváltásról vagy egyéb életeseményről.

Ha anyagi lehetőségeid most korlátozottak, szenvedélybetegségben és a témában érintett vagy, jelentkezz.

ÁTMENETEK

Szeretettel várunk 10 alkalmas, zárt művészetterápiás önismereti csoportunkba olyan felnőtteket, akik jelenleg átmeneti időszakot élnek meg, vagy jelentős változás zajlik az életükben – legyen szó a felépülés útjáról, egy fontos szerepváltásról vagy egyéb életeseményről.

A csoportfolyamat egy megtartó belső utazásra hív, ahol a művészetterápia eszközeivel, ítélkezésmentes térben kapcsolódhat saját belső erőforrásaihoz és működésmódjaihoz ebben a képlékeny időszakban, hogy integrálja a múltból hozott tapasztalatokat, formát adjon az átmeneti időszak kavargó érzéseinek, és biztonságos keretek között kezdje el körvonalazni a jövő új kapaszkodóit.

Különösen ajánljuk a csoportot, azoknak, akik:
Változásban, átmeneti életszakaszban vannak (például felépülési folyamatban, újrakezdésben), és stabilabb belső kapaszkodót keresnek.
Egy ideje elakadást tapasztalnak az életük valamely területén, és szeretnének új nézőpontokat kapni.
Szeretnének tudatosabban fejleszteni az önérvényesítő képességüket és a határaik kijelölését.
Olyan elfogadó és biztonságos légkörre vágynak, amelynek szívesen lennének aktív részese és formálója.

A csoportba kerülésnek nem feltétele a szenvedélybetegségben való érintettség, azonban a jelentkezés során elsőbbséget élveznek azok a jelentkezők, akiknél fennáll(t) valamilyen addikciós probléma.

Csoportunkat a budapesti Rév Szolgálatnál tartjuk (1115 Budapest, Bartók Béla út 104.), október 21-től kéthetente, szerdánként 17:00 és 20:00 óra között.

A csoport zárt, azaz összetétele állandó, később csatlakozni nem lehetséges, így elköteleződést kíván a biztonságos légkör megteremtése érdekében.

A csoport várható létszáma 4-8 fő.
A folyamat 10 alkalomból épül fel, mely kéthetente szerdai napokon, a következő időpontokban lesz megtartva: 17:00-20:00 óráig.

október 21.
november 4.
november 18.
december 2.
december 16.
január 13.
január 27.
február 10.
február 24.
március 10.

A csoporton való részvétel ingyenes!

A csoportra való jelentkezés telefonon vagy e-mailen lehetséges (telefonszám megadásával). A csoportba bekerülést egy első interjú előzi meg. Az összes jelentkezővel folytatott beszélgetést követően adunk visszajelzést a csoportba való bekerülésről. A bekerülés elfogadásával a jelentkező elkötelezi magát a csoport mellett, amely azt jelenti, hogy vállalja a csoport 10 alkalmán való folyamatos részvételt. Maximum három hiányzás megengedett, amely nem eshet a csoport kezdő vagy záró alkalmára.

Telefon: 06/1-466-4455
E-mail cím: [email protected]

Várjuk szeretettel!

Mayor Nikolett (művészetterapeuta, mentálhigiénés szakember, képzésben lévő családterapeuta, szociális munkás)

Mittermayer Ágota ( pszichológus jelölt)

"A kreatív folyamat nem arról szól, hogy valami tökéleteset alkossunk, hanem arról, hogy mélyebben megértsük, kik is vagyunk valójában. A festék, az agyag, a mozdulatok – mind a lelkünk egy-egy pillanatképe, melyek segítenek visszatükrözni a bennünk rejlő igazságot és a gyógyulás lehetőségét." – Natalie Rogers

28/08/2026

Szeptember közeledik. Beindul a minden.

Véget ér a nyár, elkezdődik a munka, az iskola, kiküldetés, projekt, visszatérnek a határidők, a különórák, edzés, szakkör, képzés, a szervezés, a logisztika. A naptár egyre sűrűbb, a teendők sokasodnak, a feszültség nő.

Lassan szorul a hurok, és úgy görbül körülötted a tér, hogy már azt sem látod, merre állsz arccal.

Megint hogy lett ez ilyen sok?

A túlvállalás nem szeptemberben kezdődik. Valószínűleg jóval korábban tanultad meg: neked kell észben tartani, előre gondolkodni, alkalmazkodni, segíteni, összetartani a dolgokat. Mert ha te nem, akkor ugye ki? Talán már gyerekként is több felelősséget kellett vállalnod annál, mint amennyi valóban hozzád tartozott.

Ami akkor segített helytállni és túlélni, felnőttként könnyen működésbe lép és megnehezíti a hétköznapokat:

▪️ majd én megoldom,
▪️ még ezt is elintézem,
▪️ csak senkinek ne okozzak nehézséget,
▪️ pihenni ráérek később.

A „később” azonban sokszor nem érkezik meg. A kimerülés igen.

Szeptember végén induló önismereti csoportunkban biztonságos, megtartó térben foglalkozunk a túlvállalás, a parentifikáció és az ezekhez kapcsolódó kimerülés mintázatával.

Lehetőséged lesz közelebb kerülni ahhoz, hogy:

▪️ mitől válik újra és újra túl sokká,
▪️ milyen régi szerepek működnek benned,
▪️ miért olyan nehéz segítséget kérni vagy nemet mondani,
▪️ hogyan próbálhatsz ki apránként más működésmódokat.

Nem kell mindent egyedül megtartanod.

Várunk a szeptember végén induló, hat alkalmas zárt önismereti csoportunkba. Link az eseményhez az első hozzászólásban.

📸 pinterest

21/08/2026

Mit látsz – és mit vetítesz hozzá?

Van a valóság. És van az árnyéka.

Az árnyék kapcsolódik ahhoz, ami valóban ott van. Követi a körvonalait, rendkívül hasonlít rá – mégsem azonos vele. Nem mutatja meg a színeket, a részleteket, a mélységet. Csupán egy részét látjuk annak, ami az árnyékot veti.

Valahogy így működhetünk mi is.

Történik valami, amit a korábbi tapasztalatainkon, félelmeinken és várakozásainkon keresztül értelmezünk. A hiányzó részleteket sokszor észrevétlenül kiegészítjük, majd könnyen összetévesztjük a falra vetülő képet magával a valósággal.

„Nem válaszolt az üzenetemre.” - ez az, ami történt.
„Biztosan haragszik rám.” - ez az, amit hozzáteszek.

„Nem kérdezett rólam” – megfigyelés.
„Nem vagyok fontos neki” – következtetés.

Az értelmezésünk általában nem a semmiből születik. Lehet benne valami ismerős, valami, amit korábban már átéltünk. Ezért tűnik olyan valóságosnak – ahogyan az árnyék is felismerhetően hasonlít arra, ami létrehozta.

Érdemes időnként megállni és különválasztani:

Mit tudok biztosan?
Mi az, amit feltételezek?
És mit vetítek a helyzetre a korábbi tapasztalataimból?

Az árnyék is része a képnek. De nem a teljes kép.

Az önismereti munka – akár egyéni, akár csoportos formában – segíthet tisztábban látni a teljes képet és saját működésed, felismerni a visszatérő mintáidat, lépésenként kapcsolódni az erőforrásaidhoz és új lehetőségeket találni.

🤍 Ha megszólítottak ezek a sorok, szeretettel várlak egyéni segítő beszélgetésre.

📧 [email protected]

➡️ Volt már olyan helyzeted, amelyről később kiderült, hogy mást jelentett, mint amit először beleláttál?

📸 pinterest

́tőbeszélgetés

19/08/2026

Mi fér rá egy bakancslistára?

Mostanában többször megfordult a fejemben: vajon valami baj van velem?

Volt olyan időszak, amikor örömmel indultam új úti célok felé. Az utóbbi években azonban gyakrabban térek vissza ismerős, békés helyekre. Oda, ahol nem feltétlenül új élményeket keresek, hanem egyszerűen csak megpihenek.

Azt hittem, valami elromlott bennem. Miért nem vágyom folyton újabb helyekre, nagyobb kalandokra, különlegesebb élményekre?

Aztán elolvastam ezt a bakancslisták pszichológiájáról szóló cikket, és megnyugodtam:

https://pszichoforyou.hu/bakancslista-pszichologiaja/

Eszembe juttatta, mennyire különbözünk, és hogy nem ugyanaz jelenti mindannyiunk számára a teljes életet és a feltöltődést sem. Az önmagunkra figyelés segíthet felismerni, mire van éppen szükségünk: az ismeretlen izgalmára vagy az ismerősben megélhető pihenésre.

A cikkben két kérdés is szerepel:

🔹 Ha tudnád, hogy már csak egyetlen napod van, mivel töltenéd?
🔹 Mi maradna a bakancslistádon, ha az élményeidről soha senkinek nem mesélhetnél?

Mindkettő mélyen elgondolkodtatott, és átformálta bennem azt, amit a bakancslistáról gondolok. Hétköznapibb vágyak is kerülhetnek rá. Én például szeretnék egyszer bokrokat ültetni a kertembe. És kiolvasni az olvasatlan könyveim.

Neked mi szerepel a bakancslistádon? Megosztasz egyet?

07/08/2026

A nemrég olvasott könyvből, a szakdolgozatom fellapozásából és az AI-hoz való közeledésemből született meg az első lapozós post. Nem tudom mi lesz a folytatás, közepesen vagyok elégedett, inkább abbahagytam az oldalarányokon és kiegészítő, esztétikai elemeken való munkálkodást, mint befejeztem volna.

A tartalmat illetően viszont elégedett vagyok. Klassz kis összegzés és szempontok a családi működés áttekintéséhez. Örömmel osztom meg veletek.

▶️ Diszfunkcionális családnak tekinthetjük azt a közeget, ahol a kapcsolati dinamikák torzulnak, a szerepek elmosódnak vagy felcserélődnek, és ahol a családtagok – különösen a gyermekek – nem kapják meg azt az érzelmi és gyakorlati támogatást, amely alapvető szükségleteik kielégítéséhez szükséges volna. Az ilyen rendszerekre gyakran jellemző a kommunikációs zavar, az érzelmi elérhetetlenség, a túlzott kontroll vagy épp az elhanyagolás, valamint a határok rendezetlensége. Röviden mindez a „Ne érezz! Ne bízz! Ne beszélj!” parancsokkal írható le.

Forrás: Hoffmann, K. (2024). Megsebzett gyermekkor: Életfogytiglan vagy szabadulás az ártalmas korai hatásoktól?

05/08/2026

Relationship status: complicated. 🤖

Így állunk most a mesterséges intelligenciával.

Az első lapozós posztom készítése közben úgy éreztem magam, mint aki egyszerre lelkes és teljesen tanácstalan. Látom, milyen elképesztően jó dolgokat lehet vele létrehozni. Azt is látom, hogy sokszor nem értem a logikáját. Megvan minden... csak még sincs a helyén. 😄

Volt, hogy már majdnem kész volt a carousel. Aztán valami elcsúszott. Újragenerálás. Más lett a háttér. Más lett a betűtípus. Más lett a kép. Még a szöveg is. És én csak ültem előtte: de miért?! Kezdhettem újra.

Őszintén? Néha úgy érzem, több energiát visz el, mint amennyit megspórol.

De közben azt is értem, hogy ebben rengeteg lehetőség van. Valószínűleg nem az AI-val van a gond, hanem azzal, hogy még tanulom a nyelvét.

Ahogy ezen bosszankodtam, eszembe jutott, hogy az önismereti folyamatok is sokszor így zajlanak.

Amikor próbálunk másképp reagálni, mint ahogy egész életünkben megszoktuk, ritkán sikerül elsőre. Visszacsúszunk a régi működésbe. Elbizonytalanodunk. Botladozunk. Néha úgy érezzük, hogy csak több energiát fektetünk bele, mint amennyi eredményt látunk.

Pedig sokszor éppen ez jelzi, hogy kiléptünk a megszokottból. Amikor egy régi automatizmust lecserélünk egy újra – legyen az egy technológia használata vagy egy kapcsolati minta átalakítása –, a bizonytalanság nem a kudarc jele, hanem gyakran annak, hogy valóban valami újat tanulunk.

A csoportos önismereti munka során közösen és egymástól tanulhatunk egy biztonságos, megtartó térben. Felismerhetjük a régi működési mintáinkat és újakat gyakorolhatunk. A változás sokszor abból születik, hogy újra és újra lehetőségünk van másképp reagálni.

Elég kipróbálni valami újat. Kis lépésekben. Aztán még egyszer. És még egyszer.

Ha szeretnél kilépni a megszokott működési mintákból, és biztonságos keretek között új reakciókat kipróbálni, új nézőpontokra rálátni, szeretettel várlak a túlvállalásra és parentifikációra épülő önismereti csoportunkba.

🔽 Nézd meg az eseményt az első hozzászolásban!