Reflektorom fényében ÉN - Farkas Vera, mentálhigiénés szakember

01/06/2026

Augusztus végén workshopot tartok a Gyüttment fesztiválon! 💛

Ez egy olyan rendezvény, ami a kiégés-történetemben kiemelt jelentőségű volt:

Szakmai életem a versenyszférában kezdtem, ahol középvezetőként került fókuszomba mentális egészségünk és együttműködésünk minősége. Részleges kiégés és határozott döntés nyomán egy péntek este 10 perc alatt megállapodtam a vezetőmmel, hogy részmunkaidőben dolgozom tovább. Másnap szombat 10 órakor pedig - kicsit sorsszerűen - a Gyüttment Fesztivál önkéntes koordinátori pozícióját örömmel fogadtam el. Nagyon sokat adott ez a közösség, megismertem egészen más folyamatokat és viszonyulási lehetőségeket a közös munka során. Három éven keresztül önkéntes koordinátorként volt szerencsém kedves embereket megismerni és velük a fesztivált létrehozni. Most harmadik alkalommal a beléptetés koordinálásáért vagyok felelős és így élem meg hozzájárulásom.

Idén pedig újdonság, hogy a Belső Utak Terében tarthatok egy workshopot. Olvassátok lentebb. Várlak Benneteket ott is!

😮‍💨 Volt már olyan érzésed, hogy csak mész tovább — miközben belül egyre fáradtabb vagy?

Néha a kiégés nem egyik napról a másikra érkezik. Hanem lassan, szinte észrevétlenül. Akár munka, önkéntesség, szülőség, kertészkedés vagy egyszerűen az élet sokasága közben.

Az „Önmagad nyomában” workshopon Farkas Vera mentálhigiénés segítő négy fontos kapaszkodón keresztül segít közelebb kerülni ahhoz, mi támogatja a mentális egyensúlyunkat:

✨ érzelmek
✨ szükségletek
✨ kíváncsiság
✨ figyelem

🧡 Önmagad nyomában – 4 kulcs a mentális egyensúlyhoz
📍 Belső utak tere
🗓️ Augusztus 29. | 15:00–16:30

Játékos önismereti gyakorlatokon keresztül nézünk rá arra, hogyan figyelhetünk jobban magunkra, hogyan ismerhetjük fel valódi szükségleteinket, és milyen egyszerű eszközök segíthetnek a mindennapi regenerálódásban.

💛 Egy kis megállás. Egy kis figyelem magad felé.

29/05/2026

Hány szálat futtatok egyszerre?

Időnként horgolok, ezért különösen szeretem a fonalat mint metafórát.

Az elmúlt időszakban rájöttem, hogy a túlvállalásom nem csupán arról szól, hogy túl sok dolgot csinálok éppen. Hanem arról is, hogy egyszerre túl sok szálat akarok fejben és kézben tartani.

Tele a naptáram.
Tele a fejem.
Tele a jövőm tervekkel, ötletekkel, válaszra váró üzenetekkel, döntésekkel, jelentkezésekkel, elintézendőkkel.

És ezzel együtt ott a belső sürgetés: válaszolni kellene, reagálni kellene, haladni kellene, dönteni kellene...

Mintha egyszerre 80 gombolyagot próbálnék felgöngyölíteni. Közben bántom magam egy rakás „kell”-lel, ugye... meg azzal, hogy nem haladok és döntésképtelen vagyok.

És persze hogy nem megy.
Persze, hogy belegabalyodom - hiába gyönyörű és izgalmas az összes futatott szál.

Most lezárult két történet az életemben, ami elfoglalt az elmúlt hónapokban — egy szakmai és egy magánéleti is, amelyekről majd később írok. Ezzel együtt hirtelen valami nagyon egyszerű dolog látszott meg: ha nem egyszerre akarom görgetni mind a 80 gombolyagot, hanem egymás után nyúlok hozzájuk, akkor mozdulnak. Szépen sorban. Egymás után. És a döntések is meghozhatóvá válnak.

Talán nem is csak az a kérdés, hogy fizikailag mennyit bírunk el. Hanem hogy az idegrendszerünk mennyi nyitott kérdést tud megtartani, és mennyi döntést képes egyszerre meghozni.

Számomra most újra felderült, hogy a kimerültségem nem csak a sok teendőtől vagy munkától jön, hanem attól, hogy sietek és egyszerre túl sok történetet próbálok kézben tartani.

És most, hogy lezárult néhány dolog, a következő döntéseimet könnyebb volt meghozni, következő lépéseket meg tudtam tenni. Ideje van a pihenésnek is és a horgolást lesz alkalmam folytatni a hétvégén.

Csodás - egy szálon futó - hétvégét kívánok nektek és magamnak is! 🤍

📸 miriam alonso

21/05/2026

Spontaneitás és játék alapvető érzelmi szükségleteink. Te ma hogy játszol?

15/05/2026

Néhány napja Nyíregyházán, a Tér Központban volt szerencsém részt venni egy egész napos önismereti rendezvényen Kun Szilvi szakmai segítőjeként. Szilvi előadása és mozgásos workshopja számomra is nagyon izgalmas témákat érintett: a határhúzás és az énképviselet kérdéseit.

Az előadásból nekem ez a három gondolat maradt a leghangosabb:

A HATÁRHÚZÁS TÖBB, MINT NEMET MONDÁS

Sokszor azt hisszük, a határaink ott kezdődnek, hogy megtanulunk nemet mondani. Pedig a határhúzás már jóval korábban elkezdődik: ott, amikor észrevesszük magunkban — és a testünkben — a nemet.

Amikor igent mondok, de közben összeszorul a torkom.
Amikor mosolygok, miközben megfeszül a vállam.
Amikor a testem hátralépne, de én mégis maradok.

A test gyakran hamarabb tudja az igazat, mint a szavaink. És amikor újra meg újra igent mondunk valamire, amire belül nem érkezik igen, akkor lassan eltávolodunk önmagunktól.

A TEST EMLÉKSZIK ÉS TÁROL

Feszültséget, visszatartott érzéseket, dühöt tárolhatunk a torkunkban, a mellkasunkban, a vállainkban, a hátizmainkban vagy a kőkeményre feszült csuklyás izmunkban.

A gyomrunk és az emésztőrendszerünk is jelez és reagál, de a lábainkban is hordozhatunk ki nem fejezett haragot.

Ahhoz, hogy meghalljuk a testünk hangját, két dolog különösen fontos: a lassulás és hogy a kifelé fordított figyelmünket időnként magunk felé irányítsuk.

AZ EGÉSZSÉGES HATÁR NEM FAL

Az egészséges határ egyszerre erős és rugalmas. Nem fal, inkább egy kapu: tud nyílni és záródni. Így válhatnak a határaink találkozási ponttá — a valódi kapcsolódás helyévé.

Az egyértelműen kimondott NEM elemi fontosságú: ha nem mondasz nemet, hogyan bízhatnék igazán az igenedben? 🤍

https://www.facebook.com/kun.szilvi.szakmai
https://www.facebook.com/szilirenata.integralpszichologia

11/05/2026

Örömmel osztom meg veletek, hogy múlt héten elindult a Kivagyok. Kivagyok? csoportunk, amelynek témája a túlvállalás, a túladás és a parentifikáció.

Nagy lelkesedéssel és örömmel készülünk a következő találkozásokra is.

Egyszerre szívszorító és szívmelengető megtapasztalni, hogy mennyien hordoznak hasonló történeteket — és hogy most a csoport által ezekkel nem kell egyedül maradni.

Már az első alkalom is megmutatta, mennyi erő van a kimondásban és a kapcsolódásban. 🤍

07/05/2026

Az erdő és a fák személyes kedvenc terem, szabadidőmben sokat töltődöm onnan. Ez a leírás Feldmár Andrástól pedig jól kifejezi, hogy mit is jelent számomra a segítői jelenlét a közösen töltött időben.

Ha most olyan élethelyzetben vagy, hogy jól jönne egy kísérő, amíg a saját erdődben megtalálod a megoldásod és a kiutat, várlak szeretettel személyesen vagy online segítő beszélgetésre.

03/05/2026

Anyák napjára újra 🩷

Lehet, hogy a héten az óvodában kislányod először mondott anyák napi verset és amikor csak rágondolsz, könnyek szöknek a szemedbe. Lehet, hogy bevillan a vers, amit te mondtál anno, megmelengeti szíved és elmondod újra. Lehet, hogy kamasz fiad hetek óta először szól hozzád egy szál virág kíséretében. Lehet, hogy gyermekeiddel együtt köszöntitek fel a nagymamákat. Lehet, te vagy az a nagymama, aki izgatottan várja kaláccsal a családot. Lehet, hogy ma anyukádat kényezteted ebéddel és cukrászdában süteménnyel.

Lehet, hogy hálával teli szívvel, csokor virággal a kezedben látogatod meg édesanyádat vagy aki ebben a szerepben van. Lehet, hogy a ma igazi örömökkel teli nap, ahol saját magad és csodálatos anyai léted ünnepled. Lehet, hogy a szívedben köszöntöd édesanyád és a temetőben ültetsz egy virágot. Lehet, hogy fizikailag vagy érzelmileg távol van anyukád és rövid üzenetben fejezed ki háládat. Az is lehet, hogy most éppen van benned valami harag vagy fájdalom. Lehet, hogy tudod anyád mindent odaadott, ami nála volt. Lehet, hogy ma felhívod őt, köszöntöd és megbeszélitek mit csinált megint a szomszédja. Lehet, hogy a benned élő kislány elszomorodik, mert sokat hiányzott az anyukája. Lehet, hogy ma kicsit szomorú, mert nemrég’ kirepült felnőtt gyermekeid hiányolod. Lehet, hogy a mai nap egy része nehéz és magányos, mert valamiért nem érkezett meg az, akinek az anyukája lehetsz.

Lehet, hogy elgondolkodsz, milyen anyát szerettél volna. Lehet, hogy felidézel emlékeket, milyen volt az, aki mellett felnőttél és most milyen lenne felnőttként az a jelenlét, amihez igazán kapcsolódni tudnál. Lehet, hogy ma nehéz a saját belső elég jó anyukádnak lenni, mégis veszel egy virágot magadnak is. Lehet, hogy lelkedben foglalkoztat ma az anyaság és anyai szereped - akár van gyermeked, akár nincs. Lehet, hogy ma hullanak könnyeid örömtől, hálából vagy bánatból. Lehet, hogy nyugalom érkezik és újra megbékélsz azzal, ami van.

Lehet - sőt biztos - , hogy sok minden nem is került a felsorolásba. Egy biztos, bármi is van most benned, bárhogyan is éled meg a mai napot, az úgy van rendben, ahogy van.

Anyák napján is lehet az, ami van!

📸 Диана Дунаева

29/04/2026

Kedvelem Adri írásait, inpsirál, fontos nézőpontokat hoz. Tőle idézek most egyet, ami tágabb perspektívát adott:

"Legyél önzőbb nő

Az utóbbi korok legnagyobb spirituális vezetői (pl. Konfucius, Buddha, Jézus) mind férfiak voltak. A Goodreads statisztikái szerint az 5 legnépszerűbb könyvet, amelyik a házasságról szól mind férfiak írták (az egyiket egy házaspár). És bár ezek az emberek mind nagyszerű értékeket tanítanak, mint a

együttérzés
empátia
megbocsátás
szerető kedvesség
kompromisszum

amik nélkül tényleg pokoli lenne a földi életünk, mégsem lehet elmenni amellett, hogy neveltetésüknél fogva ezek már elég jól mennek a nőknek, akiket kislány koruk óta efelé terelnek.

Ezért, amikor egy spirituális vezető, vagy éppen házassági tanácsadó azzal az úttal rukkol elő, hogy szorítsd háttérbe az egodat, az önző vágyaidat, az individualista elképzeléseidet, és akkor minden jó lesz, akkor egy olyan nő, aki eleve ezt csinálja egész életében még szűkebb utcába kerül. Eddig is lemondott magáról a férfiért, gyerekekért, főnökéért, és még sorolhatnánk kikért, eddig se hangoztatta a saját vágyait, eddig se mondta azt, hogy "nem", és akkor még álljon neki tovább faragni az egyébként is alulműködő önzéségét.

Ezzel szemben a férfiak útján tényleg a fejlődést jelentheti, ha a túlműködő egót elkezdi hátrébb húzni. Ez főleg érvényes a vezető pozícióban lévő férfiakra, vagy az egész család felett basáskodó "papákra".

Ha kiveszem ebből a férfi-nő felosztást, akkor általánosságban is érvényes, hogy az egót (önzőséget) erősíteni kell ott, ahol alulműködik és gyengíteni ott, ahol túlműködik. Akár spirituális útról beszélünk, akár házasságról vagy párkapcsolatról.

Ha tehát nőként azt éled meg, hogy állandóan másokat helyezel előtérbe, hogy állandóan a párod/gyerekeid igényét figyeled és a sajátod valahol a sor végén kullog, hogy előbb vagy kedves másokkal mint saját magaddal, akkor a kapcsolatod és életed nem attól lesz jobb, hogy még keresztényibb értékeket kezdesz el kifejleszteni magadban, hanem attól, hogy önzőbb leszel, azaz visszahelyezed magadat az életed középpontjába. "

Az önazonosság művészete
https://www.facebook.com/onazonossagmuveszete

📸 pexels

28/04/2026

Edith Eva Eger-től kaptam legalább két meghatározó gondolatot - szemléletet.

"Szenvedésben nincs hierarchia": számomra jelenti ez azt, hogy nem érdemes összehasonlítani az emberek szenvedését, mert a fájdalom szubjektív — attól, hogy valaki „objektíve” súlyosabb dolgon ment keresztül, a másik ember fájdalma még ugyanúgy valós. Ez segít abban, hogy együttérzésem fenntartsam embertársaim és saját magam felé.

"Nem az vagyok, ami történt velem. Az a fontos, mit kezdek ezzel": Vannak dolgok, amire nincs hatásunk: ilyenek a külső történések, megélt traumáink jórésze. Arra viszont van hatásunk, hogyan tekintünk erre és hogyan élünk tovább: akadály ez, amire hivatkozunk vagy kiindulópontként egy másfajta, vágyott további életre. Edit Eva Eger élettörténete a kézzelfogható bizonyíték erre, hozzáállása és szemléletmódja tovább él bennünk.

Legyen könnyű útja 🖤

Edith Eva Eger maga volt a fény, ami most kihunyt. Ez a törékeny alkatú asszony, aki fáklyaként mutatta a poszttraumás növekedés felé vezető utat, tegnap örökre itt hagyott minket.

Edith Eva Eger elment, de a legtörődöttebb és legküzdelmesebb időkben erőt adó gondolatai, az ő története és az, amit a történetével kezdett, velünk marad.

Emlékét nemcsak a szívünkben őrizzük tovább, hanem minden olyan gesztusban, amelyet azért teszünk, hogy kiszabaduljunk a saját börtönünkből, áldozat helyett, szabad emberként tekintsünk önmagunkra.

A családja azt írta, „Ugyanolyan méltósággal távozott, ahogyan élt. Mintha egy angyal térne haza”.

Jó utat, Dr. Edie! Mindent köszönünk. 🖤