14/08/2026
!!!
Kedves Bochkor Gábor!
Az a kijelentés egy rádiós műsorban, hogy „kurva kutyák”, vagy az olyan megnyilvánulások, miszerint egy forintot sem szabadna menhelyeknek adni, amíg vannak hajléktalanok stb., nem kemény vagy szókimondó, hanem primitív és intellektuálisan meglehetősen szegény gondolkodásra vall.
Az állatok ráadásul különösen kiszolgáltatottak: nem tudnak segítséget kérni, nem tudják megvédeni magukat, és nem tudják elmondani, ha bántják, éheztetik vagy kidobják őket. Teljesen az ember felelősségére vannak utalva. Éppen ezért egy civilizált társadalomban nem az a kérdés, hogy embernek vagy állatnak segítsünk.
A hajléktalan emberek támogatása és az állatmentés nem egymás konkurenciája. Az együttérzés nem egy véges erőforrás, amelyből ha az állatok kapnak, akkor az embereknek kevesebb jut. Mert ugye szerinted, ha a kutyáknak adunk, azt máshonnan elvettük. Amúgy sem érthető, miért gondolod, hogy mások pénztárcájában van jogod kotorászni vagy mások helyett megszabni, mire és mennyit adhatnak, adományozhatnak…de ne vesszünk el a részletekben.
A műsorban elhangzott szavaid nem az állatokról árulnak el sokat. Sokkal inkább arról az emberről, aki képes a nálánál sokkal kiszolgáltatottabb élőlényeket ilyen megvetéssel illetni.
Lehet valaki a hajléktalan emberek elkötelezett támogatója anélkül, hogy közben megtagadná az együttérzést más védtelen élőlényektől.
Ez nem erkölcsi fölény. Ez egyszerűen primitív szembeállítása két olyan ügynek, amelyeknek egy normális, intelligens társadalomban nem kellene egymást kizárniuk. Attól mert egy gyermek segítségre szorul, még az időseknek is hívunk mentőt.
Talán érdemes volna átgondolni, hogy egy országos rádióban olyanok szólaljanak meg, akik a társadalomhoz adnak, nem pedig elvesznek tőlük…
És ha nem bánod, én továbbra is maradok szorgos adományozó állatoknak, ahogyan eddig is voltam, és ettől nem fogom rosszul érezni magam!
Maradok ennek ellenére tisztelettel, noha lehet nem kellene…
B. E. Belle - Egy kutyás író
