31/07/2026
Milyen ma a nők helyzete az ügyvédi hivatásrendben?👩🏼🎓
***
Dr. Leposa Marianna a Pécsi Ügyvédi Kamara elnökének személyes vallomását osztjuk meg sok szeretettel. A cikk az Ügyvédek Lapja 2026/3-4. számában olvasható. Köszönjük a megszívlelendő sorokat és gondolatokat.👩🏼🎓
Milyen ma a nők helyzete az ügyvédi hivatásrendben?
Dr. Leposa Marianna a Pécsi Ügyvédi Kamara elnökének személyes vallomása
Ügyvédi praxisom során sosem éreztem, hogy férfi kollégáimmal szemben hátrányban lennék – szögezte le már beszélgetésünk elején dr. Leposa Marianna, a Pécsi Ügyvédi Kamara elnöke, stílszerűen: elnök asszonya, amikor közgyűlésük után az ügyvédnők helyzetéről kérdeztük. Szép, személyes vallomásnak is felfogható válaszait azok után fogalmazta meg, hogy átbeszéltük az Ügyvédek Lapja által készített, beszélgetésünk háttéranyagának szánt általános, nemzetközi vonatkozásokat is áttekintő összeállításunkat általában a nő ügyvédek helyzetéről az ügyvédi hivatásrendben. Nos, mindezek ismeretében dr. Leposa Marianna felidézve gazdag pályafutásának emlékeit, elmondta: már kezdő ügyvédként, a volt Pécsi II. számú Ügyvédi Munkaközösség ügyvédeitől is nagyon sok ügyet kapott. Abban az időben az sem volt jellemző, hogy a munkadíjakat aszerint állapítsák meg a kollégák, hogy férfi vagy nő képviseli az ügyfelet... A továbbiakban egyenesben idézzük személyes, közvetlen hangú spontán visszaemlékezését.
Hosszú ideig ugyanis volt támpontunk arra, hogy milyen kategóriájú ügyben milyen munkadíjat lehet felszámolni (munkadíj táblázat). Éveken keresztül ezt a tarifatáblázatot használtuk majd, amikor ezt hatályon kívül helyezték - mondván ez „kartellezésre” utal - még éveken keresztül az ott megállapított díjtételek alkalmaztuk.
Azt én is látom, hogy az elmúlt öt-tíz év alatt ez megváltozott, hiszen elsősorban a fiatal kollégák a munkadíj megállapítása során más elveket alkalmaznak, ami azonban független attól, hogy milyen nemű az ügyvéd. Rendszerint óradíjas megállapodást kötnek az ügyfelekkel. Ez valóban hatékonyabb, de semmikképpen sem függ össze azzal, hogy az ügyvéd milyen nemű.
Miután évtizedek óta az ügyfelek engem ajánlás útján keresnek meg, így nyilván nem érzek „hátrányos megkülönböztetést”. Az kétségtelen tény, hogy miután Sásdra kerültem, ahol nem volt büntetőbíróság, így nem is volt alkalmam e téren fejleszteni magam. Az ott eltöltött néhány év feledtette velem, hogy ügyvédjelöltként még 6-8 kirendelt ügyet láttam el naponta.
Pécsre kerülésemet követően pedig túlnyomó részt polgári ügyeket és szerződéseket kaptam a kollégáktól. Egy idő után azt vettem észre, hogy valóban egyre több családjogi ügyem lett. Ma már szinte 90%-ban ilyen ügyeim vannak.
Az biztos, hogy ha ma kellene kezdenem az ügyvédi pályát, valóban hosszú időnek kellene eltelnie, hogy megfelelő klientúrát tudhassak magam mögött. Nekem nagyon nagy segítségemre volt a kezdeti szakban az akkori kollégák támogatása. Gyakorlatilag nekik köszönhetően építhettem éveken keresztül az irodámat. Én magam is a fiatal, agilis kollégákat ügyfelekkel támogatom, segítve őket a praxisuk kialakításában. Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra. Különösen nem akkor, ha gyermekszületés vagy okból átmenetileg fel kell hagyniuk az ügyvédkedéssel. Az ügyfél ugyanis nem ismer „irgalmat”, ahogy annak idején Bagi István principálisom mondta, „az ügyfelek szemében csak két ügyvéd van az aktív és a halott. Az ügyvéd nem lehet beteg”.
Elnöki pályafutásom alatt sem éreztem hátrányt abból, hogy nőként indultam a választásokon. Riválisaim soha nem a nemi hovatartozásomat kifogásolták, a versengésben arról volt szó, ki milyen újabb célokat akar megvalósítani, milyen módon tenne többet, okosabbat a kamarai tagok érdekében.
Mindenképpen ide tartozik a tény: a több, mint húsz év kamarai vezetői szolgálatom ideje alatt az elnökhelyettesek, a titkár, és az elnökségi tagok 90%-a férfi volt, akikkel nagyon jól tudtam együtt dolgozni. Természetesen voltak viták az elnökségi üléseken, hiszen nőként a megoldandó kérdésekhez adott esetekben másként közeledtem, mint férfi kollégáim, de rendszerint az esetek túlnyomó részében elfogadták a véleményemet. A tiszteletüket és szeretetüket mindvégig éreztem.
Ugyanezt éreztem, tapasztaltam a kamarai tagság részéről is, hiszen a választásokon mindig megkaptam a bizalmat, hogy folytathassam elnöki munkámat.
Azzal tisztában vagyok, hogy a családjogot minden férfi kolléga egy kicsit lenézi, mindaddig, amíg – ne adja Isten - maga is nem kerül abba a helyzetbe, hogy segítségre lesz szüksége.
Egyébként azt is elmondhatom, hogy családjogi ügyekben lényegesen több férfi keres meg, mint ahány nő.
Az elmúlt évtizedek alatt egymás után születtek meg az unokáim, így különös hangsúlyt fektettem arra, hogy az ő életükben nagymamaként részt vegyek. Éppen azért alakítottam ki azt a munkarendet, hogy ha nincs tárgyalásom, akkor péntekenként nem jövök az irodába, hanem „begyűjtöm” őket és lehetőség szerint a hétvégén egy vagy két napot is velük töltök.
Erre nagy szükségem van, hiszen az ő jelenlétükben a velük együtt töltött időben lelkileg feltöltődöm. Soha nem mulasztom el nyaranként a nagymamás nyaralást velük.
(Ez az írás területi kamarák elnökeivel készített sorozat részeként az Ügyvédek Lapja 2026/3-4., összevont lapszámában jelent meg.)
