Dr. Knecht-Gothárd Kinga önismereti mentor, párkapcsolati szakértő

05/10/2026

AZ ÖNGONDOSKODÁS NEM FELADAT A TO DO-LISTÁN.

Olyan könnyű azt hinni, hogy az öngondoskodáshoz nagy események és gesztusok kellenek, mint egy életmódváltó tábor, egy elvonulás, egy szabadnap, egy kényeztető masszázs...(amelyek aztán legtöbbször vágyként maradnak a fejünkben, mert ritkán engedjük meg magunknak 😅)... és bár ezek csodás feltöltődések, a hétköznapokban is számít, jut-e neked hely a saját figyelmedből, a mindennapok valósága mégis csak a kávéscsésze melletti csendes lélegzetvételeknél dől el.

Az öngondoskodás ott is jelen lehet, ami két esemény között történik. Abban, ahogyan magaddal bánsz, és amennyi törődést a MINDENNAPOKBAN megengedsz magadnak.
Megiszod a kávédat ülve. Eszel, mielőtt újabb feladatba kezdesz. Egy sűrű nap közepén adsz magadnak tíz percet, amikor senki kérésére nem kell válaszolnod.
Nem ostorozod magad, ha valami nem lett tökéletes. Amikor elfáradsz, megállsz egy kicsit, mielőtt azt mondanád: „Ezt még kibírom.” Magadat is gyengéden átöleled, ahogyan másokat szoktál.
Apróságok? Lehet. Mégis azt üzened velük magadnak, hogy ÉN IS SZÁMÍTOK.

Az öngondoskodás nem egy plusz feladat a to-do listán, amit gyorsan kipipálhatunk, hanem az a szelíd tér, amit a saját életünkben megengedünk magunknak. MINDEN EGYES NAP!
Te mire mondasz ma igent a saját kedvedért? 🤍
Szeretettel, Kinga

u.i. A valódi öngondoskodás a belső önbecsülés finom, jelenlévő erejéről szól. Van még EGY HELY, a pénteki Kintsugi workshopra, amely éppen abban kísér, hogy a repedések és a hétköznapi fáradtságok között megtaláld az "aranyvonalat", a saját méltóságodat és önazonos lágyságodat. LINK A BIO-ban, gyere gondoskodj magadról velünk.🤗

03/10/2026

"NEM TUDOD HOL VAN A SPORTFELSZERELÉSEM?" A NŐ TUDJA, DE AZT KÍVÁNJA, BÁRCSAK NE TUDNÁ!

Este fél tíz van. A gyerekek alszanak, a konyha nagyjából rendben, a másnapi dolgok előkészítve.
A nő végre leül egy teával.
Ekkor a férje megkérdezi:
– Nem tudod, hol van a sportfelszerelésem?
A nő tudja. Persze, hogy tudja.
Feláll, megkeresi, közben észreveszi, hogy a mosógép lejárt, kitereget, visszafelé eltesz még két poharat, majd újra leül a már langyos teája mellé, és egyre ingerültebb lesz a kérdés miatt, mert azt látja, hogy a férfi (az ő segítségével) már könnyedén bepakolt magának holnapra, lezuhanyzott, és kényelmesen ül a kanapén, telefonnal a kezében, miközben ő még egy teát sem tudott meginni nyugodtan.

Nem a sportfelszerelés vagy ez az egyetlen kérdés volt a probléma.
Az fárasztotta el, hogy egész nap KÉSZENLÉTBEN állt, és még a pihenésének is bármikor vége szakadhatott, ha valakinek szüksége volt rá.

Sok nő úgy él a saját otthonában, mintha folyamatos ügyeletben lenne. Fél füllel mindig figyel, fél szemmel mindig lát. Észreveszi, ha valami elfogyott, ha valaki elcsendesedett, ha másnapra még hiányzik valami. A család közben megszokja, hogy ő tudja, megtalálja, elintézi. Aztán csodálkoznak, hogy estére már nincs kedve beszélgetni, összebújni vagy szeretkezni.
Persze mondhatjuk, hogy tanuljon meg ellazulni, de talán nem is az a baj.
Talán az van a feszültsége mögött, hogy egyszerűen SOHA NINCS IGAZÁN SZOLGÁLATON KÍVÜL.

Kapja is a jó tanácsokat, miszerint "Tanuljon meg magára jobban figyelni, többet pihenni."
Hogyaaaaan???? Úgy, hogy közben továbbra is ő marad mindenki háttérben működő ügyfélszolgálata?

És akkor most hadd szóljak hozzátok, férfiakhoz is.

Drága férfiak, legyetek egy kicsit önállóbbak, kérlek!
Tudjuk, hogy önállóak vagytok, tudjuk, hogy sok mindent tesztek a családért, és tudjuk, hogy értünk vagytok! Nem is arra kérlek, hogy tegyetek többet.
Inkább csak arra kérlek, hogy figyeljétek meg azokat az automatikus szokásaitokat, amelyek mástól vesznek el figyelmet, energiát, időt.

Mielőtt megkérdezitek, hol van valami, nézzetek körül. Mielőtt azt kérdezitek, mit vegyen fel a gyerek, nézzétek meg az időjárást. Mielőtt megkérdezitek, mi legyen a vacsora, gondoljatok ki ti valamit. Mielőtt kéritek a bevásárlólistát, nézzetek be a hűtőbe, kamrába és írjátok össze ami nincs. Mielőtt megkérdeznétek hányra is kell menni valahová, nézzétek meg a naptárbeírást...
Próbáljátok meg magatok megválaszolni azokat a berögzült kérdéseket, amelyekre hosszú évek óta automatikusan a nőtől várjátok a választ. És mielőtt jön az, hogy "egy kérdéstől nem dől össze a világ", DE IGEN! Mert a napi harminc kérdés NAPI HARMINC PLUSZ FELADAT egy olyan embernek, aki amúgy is egész nap mások helyett is gondolkodik.

És persze nekünk, nőknek is van dolgunk ezzel, hiszen ezt a dinamikát ketten tartjuk fenn.
Sokszor olyan gyorsan válaszolunk, hogy a másiknak esélye sincs önállóan megoldani. Előre gondolkodunk, emlékeztetünk, odakészítünk, majd dühösek vagyunk, amiért mindent nekünk kell észben tartanunk.
Ha ki akarunk lépni az ügyeletes működésből, meg kell tanulnunk elviselni, hogy nem minden úgy, akkor és olyan módon történik, ahogyan mi csinálnánk, ÉS AZ IS RENDBEN VAN.
Nem kell minden kérdésre azonnal válaszolnunk. Nem kell minden problémát megelőznünk. Nem kell minden eseményt fejben tartanunk. És attól sem leszünk rossz társak vagy anyák, hogy hagyjuk a másikat gondolkodni.

Egy kis gyakorlat erre a hétre:
Amikor valaki olyasmit kérdez tőled, amit maga is meg tudna oldani, ne válaszolj rögtön. Tarts egy kis szünetet, majd, ha újra jön a kérdés, kérdezz vissza:
„Te hol keresnéd?”
„Te mit gondolsz?”
„Megpróbáltad már megoldani?”
Vagy csak egyszerűen mondd azt, hogy "nem tudom."

Lehet, hogy elsőre furcsa lesz neked is.
De az ügyeletes üzemmódból nemcsak úgy lehet kilépni, hogy mások kevesebbet kérnek tőlünk. Azzal is, hogy mi nem ugrunk minden kérdésre azonnal.
Néha a határ ott kezdődik, hogy nem válaszolsz, nem segítesz, nem pattansz fel...hanem lassan megiszod a forró teádat.

Azért írok erről, mert egy olyan világért dolgozom, ahol a közelség nem kíván önfeladást, és önmagunkhoz hűen is mélyen kapcsolódhatunk egymáshoz.
Szeretettel, Kinga

01/10/2026

Drága Nők, mi az a bizonyos női erő?

Sokat beszélünk a női minőségekről, női energiákról, női erőről, miközben nem is tudjuk pontosan, hogy tulajdonképpen mi is az.

Vágyunk arra, hogy "több legyen bennünk", "nőiesebbé tegyenek minket", "lágyságot hozzanak, de közben tartást is adjanak", azonban érdemes valamire odafigyelnünk, mielőtt a "nőiessé válás" erőlködéssé merevedne bennünk.

A legtöbb esetben nem a belső női minőségeink irányítanak, hanem a tanult, felvett, a szerepekhez kapcsolódó mintáink.
A gyerekkorban rögzült túlélési stratégiáink.
A mondatok, amiket hallottunk, és amik észrevétlenül vezetik a működésünket. A megfelelési kényszerek.
Az elvárások, amiknek meg akarunk felelni. És a félelmek, hogy „ha nem én csinálom jól, akkor szétesik minden.”

Egyébként ugyanez igaz a férfiakra is. Bár az eszközeik mások, a mintáik is sokszor más nyelven szólalnak meg, de a belső működés nagyon hasonló.
Ők is viselkedhetnek túlműködő módon: túlzottan kontrollálóak, túlteljesítők, örökös megoldók, és megmondók, elérhetetlenek vagy épp versengőek lesznek, vagy alulműködnek és visszahúzódnak, kivonódnak, nem tudnak dönteni, passzívak vagy érzelmileg elérhetetlenek maradnak.

Tudnunk kell, hogy mindez nem (mindig) a személyiség hibája, hanem a bennük is futó tanult minták és elvárások következménye.
Így kapcsolódik össze a két fél “automata” működése, és így mennek el egymás mellett.
Miközben mindketten azon erőlködnek, hogy közelebb kerüljenek a másikhoz, egyre messzebbre "lökik" egymást.

Ezért fontos, hogy felismerjük, nem csak az számít, mit csinálunk, hogyan csináljuk vagy miért csináljuk, hanem az is, hogy mi működteti bennünk.
Nem mindegy, hogy valódi, belülről fakadó minőségekből kapcsolódunk egymáshoz, vagy a szerepeink védelmében reagálunk.
Egy kapcsolatban (legyen az párkapcsolat, családi vagy baráti) nem mindegy, hogy őszintén, önazonosan vagyunk jelen, vagy pedig reaktív, automatikus mintákból működünk, amelyeket azért alakítottunk ki, hogy valaha védjenek minket, de észre kell vennünk, hogy ma már korlátoznak.
És itt válik igazán érdekessé az önismeret.

Lehet, hogy amit eddig erőnek hittél magadban, valójában az a régi meggyőződésed, hogy csak magadra számíthatsz.

Lehet, hogy amit gondoskodásnak nevezel, néha annak a félelme, hogy akkor vagy szerethető, ha szükség van rád.

Lehet, hogy a lágyságod mögött időnként konfliktuskerülés van, inkább engedsz, csak ne legyen feszültség.

És az is lehet, hogy amit határozottságnak gondolsz, valójában kontroll, mert nehéz átadnod a vezetést, mert belül nem érzed biztonságosnak, hogy másra bízd magad.

Talán nem azért nehéz befogadnod, mert „túl sok benned a férfi energia”, hanem mert megtanultad, hogy jobb nem függni senkitől.

Talán nem azért nehéz segítséget kérned, mert ennyire önálló vagy, hanem mert valamikor azt tanultad meg, hogy a szükségleteid terhet jelentenek másoknak.

És talán nem is több nőiességre van szükséged.

Lehet, hogy először azt érdemes felismerned, mi az benned, ami valóban te vagy, és mi az, amit egykor azért tanultál meg, hogy biztonságban legyél.

Mert a női minőségeinket sokszor nem felépíteni kell. Inkább hozzáférhetővé tenni azzal, hogy lassan felismerjük mindazt, ami eltakarja őket. Majd a felismerés után apránként felszabadítani a takarásból.

Azért írok erről, mert egy olyan világért dolgozom, ahol a közelség nem kíván önfeladást, és önmagunkhoz hűen is mélyen kapcsolódhatunk egymáshoz.
Szeretettel, Kinga

01/10/2026

MI AZ A BIZONYOS NŐI ERŐ?

Drága Nők,
Sokat beszélünk a női minőségekről, női energiákról, miközben nem is tudjuk pontosan, hogy tulajdonképpen mi is az.
Vágyunk arra, hogy "több legyen bennünk", "nőiesebbé tegyenek minket", "lágyságot hozzanak, de közben tartást is adjanak", azonban érdemes valamire odafigyelnünk, mielőtt a "nőiessé válás" erőlködéssé merevedne bennünk.

A legtöbb esetben nem a belső női minőségeink irányítanak, hanem a tanult, felvett, a szerepekhez kapcsolódó mintáink.
A gyerekkorban rögzült túlélési stratégiáink.
A mondatok, amiket hallottunk, és amik észrevétlenül vezetik a működésünket. A megfelelési kényszerek.
Az elvárások, amiknek meg akarunk felelni. És a félelmek, hogy „ha nem én csinálom jól, akkor szétesik minden.”

Egyébként ugyanez igaz a férfiakra is. Bár az eszközeik mások, a mintáik is sokszor más nyelven szólalnak meg, de a belső működés nagyon hasonló.
Ők is viselkedhetnek túlműködő módon: túlzottan kontrollálóak, túlteljesítők, örökös megoldók, és megmondók, elérhetetlenek vagy épp versengőek lesznek, vagy alulműködnek és visszahúzódnak, kivonódnak, nem tudnak dönteni, passzívak vagy érzelmileg elérhetetlenek maradnak. Tudnunk kell, hogy mindez nem (mindig) a személyiség hibája, hanem a bennük is futó tanult minták és elvárások következménye.
Így kapcsolódik össze a két fél “automata” működése, és így mennek el egymás mellett.
Miközben mindketten azon erőlködnek, hogy közelebb kerüljenek a másikhoz, egyre messzebbre "lökik" egymást.

Ezért fontos, hogy felismerjük, nem csak az számít, mit csinálunk, hogyan csináljuk vagy miért csináljuk, hanem az is, hogy mi működteti bennünk.
Nem mindegy, hogy valódi, belülről fakadó minőségekből kapcsolódunk egymáshoz, vagy a szerepeink védelmében reagálunk.

Egy kapcsolatban (legyen az párkapcsolat, családi vagy baráti) nem mindegy, hogy őszintén, önazonosan vagyunk jelen, vagy pedig reaktív, automatikus mintákból működünk, amelyeket azért alakítottunk ki, hogy valaha védjenek minket, de észre kell vennünk, hogy ma már korlátoznak.
És itt válik igazán érdekessé az önismeret.

Lehet, hogy amit eddig erőnek hittél magadban, valójában az a régi meggyőződésed, hogy csak magadra számíthatsz.

Lehet, hogy amit gondoskodásnak nevezel, néha annak a félelme, hogy akkor vagy szerethető, ha szükség van rád.

Lehet, hogy a lágyságod mögött időnként konfliktuskerülés van, inkább engedsz, csak ne legyen feszültség.

És az is lehet, hogy amit határozottságnak gondolsz, valójában kontroll, mert nehéz átadnod a vezetést, mert belül nem érzed biztonságosnak, hogy másra bízd magad.

Talán nem azért nehéz befogadnod, mert „túl sok benned a férfi energia”, hanem mert megtanultad, hogy jobb nem függni senkitől.

Talán nem azért nehéz segítséget kérned, mert ennyire önálló vagy, hanem mert valamikor azt tanultad meg, hogy a szükségleteid terhet jelentenek másoknak.

És talán nem is több nőiességre van szükséged.

Lehet, hogy először azt érdemes felismerned, mi az benned, ami valóban te vagy, és mi az, amit egykor azért tanultál meg, hogy biztonságban legyél.

Mert a női minőségeinket nem felépíteni kell. Inkább hozzáférhetővé tenni azzal, hogy lassan felismerjük mindazt, ami ELTAKARJA őket. Majd a felismerés után apránként felszabadítani a takarásból.

Azért írok erről, mert egy olyan világért dolgozom, ahol a közelség nem kíván önfeladást, és önmagunkhoz hűen is mélyen kapcsolódhatunk egymáshoz.
Szeretettel, Kinga

30/09/2026

⚠️ EGYETLEN HELY ⚠️

Nagy öröm számunkra Szamosvàri Evelin Orsolya • Pszichológus-sal, hogy az október 9.-i Kintsugi workshop helyei ilyen gyorsan beteltek. Köszönjük a bizalmatokat és azt a nyitottságot, amellyel újra és újra érkeztek ebbe a különleges alkotói és önismereti térbe. 🤍

Már csak EGYETLEN HELY maradt.

Egy hely annak, aki szeretne néhány órára megállni a hétköznapok sodrásában, csendben alkotni, és közben önmagához is közelebb kerülni.

A kintsugi során az eltört kerámiadarabokat aranyszínű vonalakkal illesztjük össze. Ahogy a tárgy lassan új formát kap, mi is más szemmel nézhetünk mindarra, ami valaha megtört, megváltozott vagy nyomot hagyott bennünk.

Kézügyességre és művészi tapasztalatra nincs szükség. Elég, ha kíváncsi vagy az alkotásra és arra, mi születhet meg benned közben.

Ha úgy érzed, ez az utolsó hely talán éppen rád vár, szeretettel hívunk. 🤗 Ne habozz, csatlakozz hozzánk. Kinga és Orsi


📅 Időpont: október 9.
📍 Helyszín: INTUITIA Pszichológiai Központ, 1122 Budapest, Bíró utca 6/b.
Jelentkezés:

Kiscsoportos kintsugi workshop Budapesten nőknek, önismeret és kreativitás egy 3 órás élményben. Időpontok, árak, helyszín és jelentkezés

29/09/2026

HOGYAN LETT A PÁRKAPCSOLAT MŰKÖDTETÉSÉNEK KÖZÖS ÜGYÉBŐL A NŐ EGYSZEMÉLYES PROJEKTJE?
Körülnézek és azt látom, hogy nagyon sok nő a vállán cipeli a kapcsolati "öröm" terhét.
Ő kezdeményezi a beszélgetést. Könyvet rendel, podcastot hallgat, párkapcsolati cikkeket küld. Kitalálja a közös programot, próbálja megfogalmazni, mi romlott el, és lehetőleg még arra is ügyel, hogy mindezt olyan hangnemben tegye, hogy a férfi ne vegye támadásnak.
Ha a beszélgetés rosszul sikerül, átgondolja, hogyan kellett volna másként mondania.
Ha a férfi elzárkózik, vár egy alkalmasabb pillanatra.
Ha hónapok óta nincs változás, új módszert keres.
És egyszer csak azon kapja magát, hogy már megint ő dolgozik kettőjük helyett.

Aztán megkapja a jó tanácsokat:
„Ne görcsölj rá ennyire.”
„Engedd el egy kicsit.”
„Foglalkozz inkább magaddal.”

Oké. Csak azt nem magyarázza el senki, hogy hogyan engedje el AZT, AMIBEN ÉL?
Hogy ne foglalkozzon azzal, hogy esténként alig beszélnek? Hogy minden fontos kérdésből vita lesz? Hogy már nem emlékszik, mikor érezte utoljára azt, hogy ketten állnak ugyanazon az oldalon?

Egy kapcsolatban természetesen elengedhetetlen az önismeret. Fontos észrevennünk a saját működésünket, a félelmeinket és azt is, hogy hogyan hatunk a másikra, ő hogyan hat ránk.

Szorongat az a kérdés, hogy mióta kezdtük el úgy kezelni a párkapcsolati tudatosságot, mintha az is elsősorban a nő feladata lenne? (Igen, segítőként is gyakran ráerősítünk erre, mert nehéz úgy beszélni arról, hogy egy nő mit tehet önmagáért és a kapcsolatáért, hogy abból ne szülessen rögtön egy újabb kötelezettség, ezt is neki kell jól csinálnia.)

Igen, egy nő tud változtatni a saját kommunikációján. Megtanulhat határozottabban kérni, tisztábban fogalmazni és kevésbé magára venni mindent. Meghúzhatja a határait, önszerető rituálékat sajátíthat el.
Ám a másik ember helyett nem tud jelen lenni. Nem tud helyette érdeklődni, felelősséget vállalni vagy dönteni a kapcsolat mellett.
Egy nőnek nem az a dolga, hogy egyedül cipelje kettőjük kapcsolatát, és még azon is dolgozzon, hogy ezt könnyedebben tegye.

Dolgozz magadon magadért, az a kapcsolatra is hat, ne a kapcsolatot vagy a társad akard megjavítani.

Szeretettel K.

24/09/2026

Koromból és munkámból adódóan nap mint nap látom, mennyire könnyen válik a párkapcsolat csendes versenypályává.
Ki keres többet?
Ki a fáradtabb?
Ki tesz többet a családért?
Ki alkalmazkodik gyakrabban?
Ki ad többet, és ki kap kevesebbet?
És miközben a két ember elvileg egy oldalon áll, észre sem veszik, hogy egy idő után már egymással szemben állnak, egymást méregetik.

Pedig egy NŐ, aki felnőttként, a nőiességét megélve van jelen, és egy FÉRFI, aki felnőttként, a férfiasságában a helyén van, nem akarják egymást legyőzni. Csapatot alkotnak testben, fejben és lélekben.
Mindketten beteszik a közösbe azt, amijük van, amit tudnak, időt, figyelmet, energiát, pénzt, gondoskodást, ötleteket, erőt, jelenlétet, vigaszt, támaszt. És abból közösen építkeznek.
Nem vezetnek fejben állandó könyvelést arról, hogy ki mennyit tett bele.
Nem keresik folyamatosan, kinél van az előny.
Nem abból indulnak ki, hogy ha a másik többet kap, akkor nekik kevesebb jut.
Nem azt figyelik, hogy kihasznál-e a másik, és nem is törekednek a másik kizsákmányolására.
Nem kapni akarnak, hanem adni.

Tudják, hogy amit beletesznek, az az övék.
Tudják, hogy amit együtt építenek, az értük van.
Tudják, hogy amit kivesznek, arra szükségük van. Így válik az együttlét, a kapcsolat szövetséggé.

Amikor egy kapcsolatban állandóvá válik a versengés, gyakran már nem két felnőtt beszél egymással.
Megjelenhet a kislány, aki azt várja: „gondoskodj rólam, bizonyítsd be, hogy fontos vagyok”.
Megjelenhet a kisfiú: „ne mondd meg, mit csináljak, hagyj békén”.
Megjelenhet az anya, aki ellenőriz, irányít, számon kér, és az apa, aki kioktat, fölérendelt pozícióból beszél, vagy eldönti, hogy mi a "helyes."

Ha magadra ismertél, ne aggódj, szinte mindannyian így működünk. DE!

Tudnod kell, hogy a felnőtt női és férfi működés tanulható. Ahogy az is, hogyan lehet a párkapcsolatból szövetség, a versengés helyett valódi együttműködés.
Ne pazarold az időd régi mintázatokban, hiszen egy valódi szövetség talán az egyik legizgalmasabb fejlődési tér és önismereti út, amelyben kiteljesedhet egy élet.

Szeretettel ölellek, Kinga
Ha te is változtatnál, nézd meg a szolgáltatásaimat. Küldetésem, hogy szabadabb és tejlesebb életet éljünk.

19/09/2026

Gyakran érkeznek hozzám ilyen kérések:
„Kinga, taníts meg arra, hogyan legyek nőiesebb.”
„Kinga, mutasd meg, hogyan lehetek lágyabb.”
„Taníts meg úgy határt húzni, hogy közben nőies maradjak.”
„Mutasd meg, hogyan kommunikáljak egy férfival.”
„Mondd meg, mit tehetnék azért, hogy újra vonzónak lásson.”
„Hogyan viselkedik egy igazán magabiztos nő?”
Nagyon is értem ezeket a kérdéseket, hiszen az utam elején az én kérdéseim is voltak.
Amikor valami nem működik az életünkben, megnyugtató lenne kapni egy pontos útmutatót, hogy pl. ezt mondd, így reagálj, ezt ne tedd, itt légy lágyabb, ott határozottabb, és valóban vannak dolgok, amelyeket meg lehet tanulni.

Lehet tanulni a kommunikációról, a határhúzásról, a kapcsolati dinamikákról, a testbeszédről, a stílusról és a női minőségekről, én is tanítom ezeket.
Mégis óvatos vagyok, amikor egy nő azt kéri tőlem, hogy „Taníts meg arra, hogyan legyek nő.”
Mert ilyenkor könnyen létrejön egy újabb mérce, amelyhez megpróbálhatja hozzáigazítani önmagát.

Eddig azt figyelte, elég jó feleség-e, elég jó anya-e, elég kedves-e, elég sikeres-e.
Most pedig elkezdheti figyelni azt is, hogy elég nőies vagyok-e?
És ugyanott találja magát, ahonnan elindult.
Megint van valaki vagy valami odakint, amihez képest megpróbálja eldönteni, rendben van-e.

Nem szeretném megtanítani a nőket arra, hogyan legyenek még ügyesebben nők, hiszen sokkal többet tudnak magukról, a kapcsolataikról és a női működésükről, mint amennyit gyakran elhisznek magukról.
Sokszor inkább az történik, hogy az évek során eltávolodnak attól a belső bizonyosságtól, amely valaha természetes volt bennük.
Túl sok külső elvárás rakódott rájuk, túl sokszor igazodtak, túl sokszor kérdőjelezték meg azt, amit valójában éreztek, vagy tudtak. Éppen ezért nem is új dolgokat szeretnék adni nekik.
Inkább a hitet szeretném visszaadni abban, hogy már most is sokkal több minden van bennük, mint amennyit éppen elérnek magukból.
Engem ezért sokkal jobban érdekel, mi van mindezek alatt.
Milyen vagy, amikor nem próbálsz megfelelni egy elképzelésnek arról, hogyan kellene nőként viselkedned?
Milyen női minőségek élnek benned természetesen, és melyeket szorítottad háttérbe az évek során?