28/08/2026
Kedves Tiszások, Szimpatizánsok!
Bizonyára látjátok, hogy a posztjainkban csak nagyon mérsékelten, visszafogottan foglalunk állást politikai eseményekkel kapcsolatban. Ennek megvan az oka. Tudnunk kell, hogy a sorainkban nagyon különböző emberek vannak, eltérő képességekkel és eltérő társadalmi helyzetben élve. Ami azonban közös bennünk, az a jobb ország iránti törekvés.
A legtöbbünk nem hivatásos politikus, még akkor sem, ha sokan napi szinten követik a politika színpadán zajló eseményeket, olvasnak, és meghallgatják az elemzőket. Ne feledjétek: most tanuljuk a demokratikus gondolkodást! Mindezek ismeretében arra kérünk mindenkit, hogy átgondoltan, türelmesen, másokat meghallgatva, mérlegelve alakítsa ki a véleményét. Ez nem azt jelenti, hogy nem mondhatod el, amit gondolsz, vagy hogy ne lehetnél kritikus. Sőt, a demokrácia szellemisége ezt meg is kívánja. Arra azonban törekedjünk, hogy mindez ne vezessen széthúzáshoz vagy közfelháborodáshoz.
A Tisza-kormány vállán számtalan megoldandó, halogatást nem tűrő probléma van; ne nehezítse a közösség a munkáját! Legyünk éberek és figyelmesek, de mindezt úgy tegyük, hogy közben ne ártsunk a közösségnek.
A jelenleg zajló eseményeket, valamint a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal körül kialakult konfliktust látva tegyük fel magunknak a kérdést: miért aggódunk? A hivatal felállt, és számtalan ügyben már a megalakulása előtt vizsgálat indult. Napi szinten menesztenek felelős beosztásokból olyan embereket, akik feltehetően nem valók oda. Mindez azt mutatja, hogy az elszámoltatás kérdését nagyon is komolyan veszik.
Tudjuk, és meg is értjük, hogy a hivatal élére jelölt Unger Anna sokakban kérdéseket vetett fel: miért ő, miért nem Ligeti Miklós? Bizonyára van rá válasz, de számtalan részletet nem ismerünk, és talán nem is ismerhetünk meg, például biztonsági okokból. Mindannyian nagyon örültünk volna Ligeti Miklós kinevezésének, hiszen tudjuk, milyen sokat tett az országért. Olyan személy ő, aki jogosan váltotta ki sokunk tiszteletét. Ez azonban személyi kérdés, amely nem fedheti el a hivatal jövőbeni működését. Nem vizionálhatjuk előre az eredményességet, és nem helyes spekulációkba csúszni.
Talán egy év múlva eljön az ideje annak, hogy mérleget vonjunk, és megkérdezzük: hogyan is állunk az elszámoltatás kérdésével, a Tisza egyik legnagyobb vállalásával? Addig azonban végtelen türelemre és bizalomra van szükség.
MARADJUNK EGYBEN, TARTSUNK ÖSSZE, EZ A TISZA EGYIK LEGNAGYOBB EREJE!
