31/08/2026
Szögezzük le rögtön az elején: eszem ágában sincs szobrot emelni Magyar Péternek. Szoktam kritizálni, sőt, biztosan fogom is. De ma felnéztem a Facebook oldalára, és őszintén bevallom... már a puszta görgetéstől izomlázam lett.
Nézzük a menetrendet: tegnapelőtt délután Paks. Este 21:40-kor még a Duna közepéről lő egy képet a teliholdba. Oké, mondom, biztos későn fekszik. Erre tegnap reggel 9:20-kor már Mohácson van egy megemlékezésen! Este irány Nagykanizsa, ma reggel fél 9-kor meg már egy nagykanizsai tanévnyitón mosolyog.
Komolyan kérdezem: ez az ember feltalálta a teleportálást, vagy titokban klónozták?
Sokan azt hittük (én is), hogy a megnyert választások után, beülve a bársonyszékbe picit leereszt, visszavesz a tempóból és elmegy mondjuk aludni. Hát nem. Épp ellenkezőleg, rátett még egy lapáttal. Úgy megy előre, mint egy mosolygós buldózer. Őszintén, ezért az országért kormányfő még nem rakott bele ennyi kőkemény melót.
És a durva az, hogy mi csak a posztokat látjuk. Hogy a háttérben mennyi ülés, kormányzati egyeztetés és kávé fogyhat el késő estig, abba bele sem merek gondolni. Tudjuk, hogy egy miniszterelnöknek nem nyolcórás a munkaideje, de amit ez az ember véghezvisz, az egy gyilkos tempó.
De a legnagyobb poén, amire kevesen figyelnek: hallotta már valaki panaszkodni? Mert én, ha egy nap a postára meg a boltba is el kell mennem, már az életemért küzdök. Ő meg lenyom három megyét meg egy országhatárt, és egyetlen nyikkanás nélkül csinálja. Soha egy panaszt nem ejtett el.
A politikai döntéseivel lehet vitatkozni, és kell is. De Magyar Pétert, az embert és ezt a brutális munkabírást – na, azt nagyon tisztelem. Le a kalappal!
Eri
