26/08/2026
A Háló honlapon is olvasható: https://www.halo.hu/1519
Kedves Barátaim! A Kárpát-medencei Háló-tábor programjai Székelyjón lecsengtek, de a személyes találkozások, megosztások emlékezetünkben, még sokáig fognak élni. Örömmel osztom meg Veletek a délvidéki résztvevők beszámolóit, valamint Kothenc Éva és az általam készült fényképeket.
Kárpát-medencei családos Háló-tábor 2026. augusztus 2-8. Székelyjón.
Az idei Háló-tábornak mintegy 200 résztvevője volt, amelyen a Háló-mozgalom mind a hat régiója képviselt***e magát. Mi a Délvidékről 34-en érkeztünk meg úticélunkhoz, majdnem 12 órás közös buszozás után. Az utazási költséget a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A partiumi szervezők nagy szeret***el fogadtak bennünket. Vasárnap lévén közös szentmisén vettünk részt, amelyet a Délvidékről érkező paptestvéreink celebráltak. Az út fáradalmai után pihentető alvást nyújtott számunkra a kellemes szállás és az otthonihoz képest hűvös éjszaka.
Első tábori nap. 2026. augusztus 3. Hétfő
A XXV. Kárpát-medencei Háló-tábor témája az Assisi Szent Ferenc jubileumhoz kapcsolódott, mottója pedig: „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé” volt.
A hét napjainak vezérgondolatát Assisi Szent Ferenc imájának egy-egy sora adta, amely ezen a napon így szólt: „...hogy szeressek ott, ahol gyűlönek,” . A partiumi hálós barátaink voltak a nap házigazdái. A tábornyitás után a nyitó szentmisét exc. Böcskei László, nagyváradi megyéspüspök celebrálta a jelenlévő atyákkal együtt. A szentbeszébében felvázolta Szent Ferenc életének fontosabb mozzanatait, útkeresését és küldetésének felismerését. Rámutatott arra, mi is életszentségre vagyunk hivatva, ki-ki a saját helyén és élethelyzetében. A mi feladatunk az, hogy szeretetet vigyünk családainkba, közösségeinkbe és környezetünkbe, mindenhová ahol gyűlölet lakozik. Ezután megalakultak a kiscsoportok, amelyekben mély megosztásokkal ajándékoztuk meg egymást a hét folyamán.
Délután a Kolozsvárról érkező Szabolcs ferences testvér előadását hallhattuk a ferences szerzetesi élet örömeiről és nehézségeiről.
Ezt követően minden régió a 7 órakor kezdődő gasztroestre készült, amelyre különböző tálak elkészítését kaptuk feladatul. Mi délvidékiek Halász-tállal rukkoltunk elő és finom helyben főtt halászlével örvendeztettük meg a táborlakókat. A többi régió is változatos tálakkal járult hozzá a közös vacsorához, majd a Csillagocska néptánc együttes közreműködésével rophattuk a táncot.
Halmai Ágnes, Muzslya
Második tábori nap, 2026. augusztus 4. Kedd
Az itthoni hőség után nagyon jól esett az éjszakai friss levegő. A pihentető alvás után már vártam a reggeli tornát, mely a táborban minden reggel 6.30 kor kezdődött a medencében Dóra ügyes vezetésével. Annyira élveztük, hogy a hét végére összeszokott kis csapatként dolgoztunk. A keddi nap házigazdája - Kárpátlalja volt.A bemutatkozás alkalmával elmondták, hogy az ima, amely a háború alatt sem hallgatott el, jelen van és kapaszkodót nyújt a családoknak. A tiszta romlatlan hit segít a mindennapokban , ott is ahol a helytállás örökségének vára áll - Munkácson. Ahol az emberek egymás felé fordulnak ott megszületik a remény. Ezt követte Serfőző Levente nagyváradi születésű atya előadása: “Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak” címmel. Sokfélekeppen reagálunk amikor valaki beszól, vagy mások megbántanak.Probálunk kiengesztelődni és ezekben a helyzetekben kiutat keresni és a megbántás zsákutcájából. Valaki mondja meg hogyan kell élni? - t***e fel a kérdést az előadó, majd Szent Ferenc imájára világított rá - Életem során legyek a béke eszköze, én legyek az, aki gyógyítja a sebeket.
Jézus a jó pásztor vállán viszi az elveszett bárányt miután megtalálta. Nem csak az a lényeg, hogy megtaláljon, hanem, hogy hazavigyen, mondta Levente atya. Feladatunk, hogy mi is vállunkra vegyük a másik ember terhét és vele együtt vigyük az Úr elé. Az előadásban hallottakat a kiscsoportban tovább lehetett taglalni, személyes élményekkel gazdagítani. A délután folyamán a sportkedvelők parasztolimpián vehettek részt.
A nap élményszerű irodalmi esttel végződött.
Palkovics Mária, Nagybecskerek
Harmadik tábori nap, 2026. Augusztus 5. Szerda
Hegyek. Erdők. Patak. Hűvös éjszakák, szikrázó napsütés délben. Mamutfenyő. Székelyjó. A tábor harmadik napján, hűs reggelen, vízi tornára vártunk. A kellemes mozgást, felfrissülést imaóra követte. A bőséges reggeli után anyaországi testvéreink bemutatkozó dalaival kezdődött a délelőtti program.
A nap témája Assisi Szent Ferenc imájából egy sor: “…hogy összekössek ott, ahol széthúzás van”. Ezt a témát dolgozta fel Oros Roland atya előadásában, amely a közösségépítésről és kiengesztelődésről szólt. A közösségben együtt kell húzni az igát. Különbözőségeink ellenére egységre kell törekednünk. Jézus kívánsága az volt: Legyenek mindnyájan egy. Békére és egyetértésre kell törekednünk. Azt kell keresni egymásban, ami összeköt. És ami összeköt, legyen jó. Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé, ez volt táborunk jelmondata. Keressük a megértést. Gyakoroljuk az alázatot, szeressünk elsőként. Ne várjunk a másikra és imádkozzunk egy szívvel-lélekkel közösségeinkért. Roland atya tartalmas előadását kiscsoportos foglalkozás követte. Csoportvezetőként megkértem a csoportom tagjait, hogy párosával üljenek le beszélgetni és keressenek három dolgot, ami közös bennük. Miután ezt megbeszéltük fogtunk egy gombolyag fonalat. Akinél a fonal volt, mondott egy értéket, ami fontos számára, a fonal végét megfogta és továbbdobta a gombolyagot annak a személynek, akinek számára ez az érték szintén sokat jelent. Majd ő is elmondta, mit tart értéknek, megfogta a fonalat, továbbította a gombolyagot és így szép lassan kialakult közös értékeink hálója. Bevallom én csak egy egyszerű játéknak gondoltam, de miután a fonal végére értünk és láttam az örömteli arcokat, mély hálát éreztem. Meghatározó pillanat volt ez számomra a táborban. Küszködések árán ugyan, de sikerült lefotózni művünket, és szorgosan visszagombolyítottuk a fonalat.
Délután Sebes várát vettük be, rövid, de nagyon meredek út vezetett odáig, amelyet gyalog tettünk meg. Odaérve még fellépcsőztünk a vár tetejére egy nagyon szűk folyosón. Megcsodáltuk a kilátást, majd a várudvarban szentmisét mutattunk be ft. Tóth Attila atya vezetésével. Visszatérve a táborba szentségimádással és gyónással zártuk a napot.
A hegyekben a gondolatok átrendeződnek. Velünk is ez történt. Aznap megláttuk az egység lehetőségét, hogy arra a jóra koncentráljunk, ami összeköt bennünket és így legyünk mindnyájan egyek.
Bollók Eperjesi Éva, Zenta
Negyedik tábori nap, 2026. 08. 06. csütörtök
„… hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz” - ez volt a csütörtöki nap mottója, ami vissza-vissza köszönt az előadásban, a prédikációban, a szentmise könyörgéseiben, de még az esti kvíz játékban is.
Az íjászok már reggel hat órakor megkezdték a nyilazást. Majd fél héttől „vízi torna” várta a korán kelőket. A többieket hét órakor énekkel ébresztették a nap felelősei, vagyis közösen az erdélyiek és a felvidékiek. A reggeli torna után fél nyolckor ismét meghallgattuk a „Biblia egy év alatt” soron következő részét, illetve ezzel egyidőben a nagy sátornál gitáros dicsőítésre is volt lehetőség. A reggelit követően az erdélyi és felvidéki régió mutatkozott be népdalokat énekelve.
Ezután Pék Sándor atya előadását hallgattuk meg Márton Áronról, a példaértékű, egyenes gerincű, tiszta tekintetű, megalkuvást nem ismerő, és Jézusért hosszú időre szobafogságra ítélt püspökről, aki sosem veszít***e el a reményt. Minden megállapítást egy – egy szemelvény követett, Skolasztika Szociális Testvér által lejegyzett személyes hangvételű megemlékezéseiből, melyeket Zalder Éva Mária nyugalmazott magyartanárnő olvasott fel. A kiscsoportok azt kapták feladatul, hogy beszéljék meg, milyen kihívásokkal kell szembe néznünk napjainkban, és hol kell Márton Áron módjára megalkuvást nem tűrve „kihúznunk a gerincünket”.
A szentmisében ismét megéltük az egymással, az egyházzal és a Krisztussal való közösséget. Délután több alternatív program várta a táborlakókat: népmese elemzés Szeibert Andrással, filmvetítés Assisi Szent Ferenc életéről, illetve a bevállalósak csatlakoztak a fiatalokhoz, és elzarándokoltak (sétáltak) az ötszáz évesre becsült mamutfenyőhöz. Vacsora után háromfordulós Kvíz játék volt tizenkét, hatfős csapat részvételével. Természetesen a szurkoló tábor sem maradt el, de nekik tilos volt a részvétel (a súgás nem volt engedélyezve). A nyertes csapat tagjai a finom bor, és Hálós golyóstollak mellett, nyertek egy hosszú hétvégét is Székelyhídon.
Ismét sok szép és jó élménnyel lettünk gazdagabbak, vagyis ajándékoztuk meg egymást, így szaporodtak a köteleink végén a bogok (minden jó t***emért köthettem magamnak egy csomót) és a színes pántlikák (azok kötötték fel nekem, akik észrevették, hogy jót t***em velük).
Szabó Andrea, Mohol
Ötödik tábori nap, 2026. augusztus 7. péntek
Szeret***el osztom meg veletek a székelyjói Háló-tábor zárónapjának beszámolóját, amelynek mottója: „...hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik”
Mi délvidékiek voltunk a pénteki nap házigazdái. Hangos ébresztő énekünkkel kezdtük a napot. Ezt követte egy friss reggeli torna Jablonszki Sándor barátunk vezetésével. Az elmélkedő reggeli ima meghallgatása után a délvidéki régió bemutatkozása következett. Két népdalcsokorral mutatkoztunk be, egy bánságival, a magyarcsernyei társaink jóvoltából és egy bácskaival, amelyet moholi hálós társunk vezetett.
A délelőtt folyamán egy tanulságos előadásban volt részünk, amelyet Szentesi Csaba görögkatolikus tábori lelkész tartott. Személyes élményeivel és szemléltető példáival rámutatott arra, hogy az a feladatunk, hogy fény legyünk a környezetünk részére. Délután táborzáró szentmisére került sor, amelyet Blaga Tóni atya mutatott be, a jelenlévő atyák részvételével. Ezután következett a táborzárás, megjelenítve Assisi Szent Ferenc életútját.
A napot fergeteges táncház zárta.
Hogy miért is jöttünk a táborba? Hogy találkozzunk, feltöltődjünk, imádkozzunk, Istent jobban megismerjük, kiscsoportos beszélgetések alatt új tapasztalatokat szerezzünk, örömeinket és fájdalmainkat megosszuk, új barátokat szerezzünk és hogy a régi barátságok is tovább mélyüljenek.
Juhász Jolán, Muzslya
Székelyjói Háló-tábor gyermeki szemmel
A 2026-os Kárpát-medencei Háló – tábor, Erdélyben, Székelyjón volt. Én a gyerek altáborba kerültem idén is. A 6-12 éves korosztály jöhet ide. Mivel 11 éves vagyok, én is ebbe a csoportba mentem.
Míg a szüleink előadáson és kiscsoportos beszélgetésen vettek részt, mi sokat játszottunk. Hétfőn bemutatkozós játékkal kezdtünk. Játszottunk még lecsapósat, intelligens bummot, japán focit, forró szél fúj és te vagy Guffy? nevű játékokat is. Nekem a lecsapós és a forró szél fúj tetszett legjobban. Volt gasztroest is, amire minden régió sok finomsággal készült és azután táncházban vettünk részt. Amikor nem volt csoport, a barátnőimmel voltam. Sokat beszélgettünk, játszottunk, medencéztünk, fagyiztunk, szóval egész nap nem láttak bennünket a szülők. Délutánonként színeztünk, vágtunk, ragasztottunk. Assisi Szent Ferenc volt a tábor témája. Gyurmáztunk és karkötőt is fontunk. Szerdán délután Sebes várát néztük meg. Nagyon szép és magasan helyezkedik el. Felmentünk a vár tetejére. Aznap ott tartottuk a szentmisét is, nekem nagyon tetszett. Pénteken este, a záróbulin sokáig táncoltunk a lányokkal.
Ez volt a 11. Háló-táborom és nagyon tetszett. Jó volt, de rövid volt. Én szeretném, ha húsz napos lenne, vagy bár legalább tíz.
Bollók Kinga, Zenta
Hazautazás, 2026. augusztus 8. Szombat
Hajnali csomagolás a buszba, csendes hálaadó szentmise, amelyet a táborban résztvevő két délvidéki atyánk, Ft. Vreckó Ferenc zentai esperes-plébános és Ft. Halmai János nagybecskereki káplán mutattak be. Reggeli, búcsúzkodás és fotózás, majd hazaindulás kissé szomorkás hangulatban, mert elröppent ez a hét is, amely megtöltötte szeretettarsolyunkat sok felejthetetlen élménnyel. Hazaérkezvén rendszerezzük öket és ezekből meríthetünk az elkövetkező hétköznapjainkban.
